Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Zappe László: Kis világszínház

BUDAPEST GFLFL^FI AUGUSZTUS forgalmat és a dülöngélő fesztiválozókat - szerintem nehezebb munka, mint ha húszkilós cementeszsákot kellene cipelniük. Szóba elegyedem a vezetőjükkel, aki éppen egy heves vitából szállt ki. „Két embertípussal nem lehet megértetni, hogy az utca egyirányú: a rendőrrel és a szekuritissal" - összegzi tapasztalatait. A legtöbb pénz szerintem nem a kajára és a piára (és a kissé borsos belépőre) megy el, hanem a különböző szabadidős és sporteseményekre. Bár el kell ismerni, hogy zömük ingyenes (például van ingyenes masszázs is), de azért vannak trükkök. A korábban leírtakra visszautalva: az még hasznos is lehet, ha egy-egy helyen a beugró mondjuk húsz üres söröskorsó. De a legprózaibb a bunji jumping, amely nem elég, hogy csupán néhány másodpercig tart, de hatezer forintba kerül. • Kis világszínház • Fábri Péter újrafordította Calderón darabját, A nagy világszínházat, és azt állította róla, hogy eddig nem volt lefordítva. Igaz, A világ nagy színháza címen nem. O pedig így keresztelte át. Azt is állította, hogy most, a Millenáris Teátrumban mutatják be először magyarul, s erre is ugyanaz áll, mint a fordításra. Igaz, emlékezetes sikert nem aratott, de kísérletek voltak. Calderón más darabjában azt állította: az élet álom. Ezúttal a kiindulás az, hogy az élet színház. Az Alkotó parancsára és gyönyörűségére a Világ eljátszatja az életet. Hat társadalmi szituáció jelenik meg, és próbál megfelelni kiszabott feladatának. A Király és a Paraszt, a Gazdag és a Szegény, a Szépség és az Értelem. Ez utóbbin ráadásul korántsem mai racionalitást, okosságot kell értenünk, hanem vallásosságot, kegyességet. A Világot e szereplők helyes útra terelgetésében még segíti a súgó, Kegyelem törvénye is. Mégis olykor abszurd ellentmondások derülnek ki. Az Alkotó széttárja kezeit, éppen kiküszöbölhette volna ezeket az alkotás során, de hát ő inkább szabad akaratot adott az embereknek, a szereplőknek. Kováts Kriszta rendezésében a Millenáris Park nézőkínzó padokkal körbevett szabadéri színpadán A világ nagy színháza kamaradarabbá lett. A világ kicsike színházává. A játéktér egy dobogó, amely fölé négy-öt méter magasra fölhúzzák Fellegi Balázst, aki előbb hegedűvel, majd igyekvő szavalattal, s végre énekkel is adja az alkotót, tudatja játékos tervét, s miután egyik zsebében eltünteti hangszerét, a másikból előveszi a szövegkönyvet, amelyet aztán a Világ (a kedvesen apró Alajsai-Nyilas Tiinde valóban domborodó pocakkal jelezve a termékenységet) és a Kegyelem törvénye (a rendező Kováts Kriszta diszkréten adja) szerepekre bontva kioszt. A kis színpadhoz kis jelmez- és kelléktár társul, a szereplők öltözéket és jelképes táblákat kapnak. A Király 34 leporellót lovas harcos képével, a Paraszt a jelmezéhez tartozó tálcányi földhöz és homokozókészlethez egy tehenet, a Szépség pillangót, az Értelem templomot. A Szegényről viszont még a meztelen bőrként viselt testszínt megcélzó ruházatot is lehúzzák. Hátul apró öltözőasztaloknál sminkelnek, majd egyesével bejönnek, kicsit filozofálnak, kicsit huzakodnak, előadják a szerepeikből folyó kézenfekvő konfliktusokat, paraszt meg szegény például senki sem szívesen lesz, az Alkotónak csak azzal sikerül meggyőznie az e szerepekre kiválasztottakat, hogy végül úgyis a játék minősége számít, nem az, hogy mit játszanak. A Királyt fakón adja Menszátor Héresz Attila, a Paraszt szerepében Lázár Balázs némi eredménnyel törekszik az életszerűségre, a Gazdagot Sándor Dávid szabványosan ironizálja, a Szegény szerepét Járai Máté kevéssé eredetien szerencsétlenkedi végig, a Szépséget Tari Teréz bájologja el, Értelem gyanánt pedig kissé kelletlenül kegyeskedik Horváth Zsuzsa. Gombár Judit játéktere nagyvonalú és beszédes, jelmezei éppúgy, mint a szimbolikus táblácskák: meseien egyértelműek. Az értők szerint Calderón spanyolul kiválóan versel. Fábri Péter rímei olykor éreztetnek némi szellemes iróniát, távolságtartást a szöveg értelmétől. Olykor a játszók is mintha alkalmazkodnának jelképeik bumfordi bájához, máskor inkább a szöveg szó szerinti értelméhez hívek. A darab egyetlen, aktuálisnak tetsző mozzanata nyilvánvaló korai, kapitalizmus előtti antikapitalizmusa. Az alkotó végül ítéletet hirdet. Az Értelem és a Szegény fenntartás nélkül meghívást kap a jutalomvacsorára, a Királyt, a Szépséget, a Parasztot előbb a purgatóriumba küldi hosszú szenvedésre, de a többiek közbenjárására ők is kegyelmet kapnak. Csak a Gazdag számára nincs kegyelem. Legalábbis a szöveg szerint. Mert neki meg a rendező bocsát meg, a vacsora helyett ellejtett körtáncba végül őt is beveszik. Ezzel a darab apró kis éle is eltompul. Marad egy kedves kis mese, a mai ember számára kevés tanulsággal. • ZAPPE LÁSZLÓ