Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - F. T.: Badáék, szolgálatban

35 AUGUSZTUS FFLH/6 BUDAPEST Badáék, szolgálatban Mennyire szereti Ön a gyermekét? - ez a kérdés Az Olvass mindennap! Baráti Társaság és újvidéki Fehér Fe­renc Könyvbarát Kör egyik hírlevelé­nek a címe. A könyv és olvasás nép­szerűsítésére alakult társaságok jó ta­nácsokkal látják el a szülőket: hogyan lehet okosan szeretni csemetéinket. Szerintük úgy, ha a legolcsóbb és leg­hasznosabb kikapcsolódásra, az olva­sásra neveljük őket. A legjobb, ha a gyerek naponta 25-30 oldalt olvas, így hetente körülbelül egy könyvet le­het elolvasni. Ennél is praktikusabb, ha a gyerek egy verset is megtanul hetente. Nos, ilyen és ehhez hasonló hírlevelek tucatjait ontják a társasá­gok, amelyeknek alapítója a Délvidék­ről 1998-ban Budapestre költözött há­zaspár, Bada István és Johanna. Badáék - mondjuk így - megszál­lottak. Az ügy, amit szolgálnak, a ma­gyar nyelv és irodalom. Magyar szakos pedagógusi végzettséggel mindketten újságíróként dolgoztak Újvidéken. Johanna az Újvidéki Rádió gyermek­műsorait szerkesztette, férje a Ma­gyar Szó, a Jó Pajtás, a Képes Ifjúság című lapnál dolgozott, majd a dél­vidéki Forum Kiadó munkatársa lett. Nyugdíjaztatásuk után megalapították a Fehér Ferenc Könyvbarátok Körét. Ebből a körből bontakozott ki a köny­vet népszerűsítő, valamint a magyar és a világirodalom klasszikusainak megismertetését célzó, olvasónapló írását szorgalmazó olvasási verseny 83 iskola bevonásával. Az újvidéki ma­gyar tanszék tanárai és a vajdasági ma­gyar írók közreműködésével a legín­ségesebb időben, a délszláv háború idején is megrendezték irodalmi tá­boraikat és a költészeti napokat, iro­dalmi játékkal egybekötött író-olvasó találkozókat szerveztek. 1990-tól csak­nem 54 ezer magyarországi könyvet és irodalmi újságot „csempésztek be" a vajdasági iskolákba. Megjelentették a jugoszláviai magyar írók arcképes tablóját. Saját könyveket adtak ki, például Az olvasás öröme címmel nyolcvan író visszaemlékezését első olvasmányélményükre. És kiadták a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal mikrokönyvét. Tevékenységükért ní­vódíjakat kaptak. Badáék 1998 óta Budapesten élnek. Nem tudnak kibújni bőrükből, itt ugyanolyan lelkesedéssel folytatnák azt, amit délen megkezdtek. A hely­zetük azonban nem könnyű - mond­ják, hiszen az irodalom szeretetét erő­sen motiválja, ha a nemzeti azonos­ság megőrzésének eszköze lehet. Ez a szempont azonban a határokon be­lül nem, de legalábbis másképp mű­ködik, mint odaát. Badáék mégsem adják fel: irodalmi nyomozóirodát nyitottak például, és ezzel a beszél­getéssel egybekötött vetélkedővel be­kapcsolódtak a főváros Szüni-Dö-Dő programjába. Igaz, kicsit kevesebb szó esik a klasszikus irodalomról, mint rendesen, hiszen a mai gyerekek leg­inkább Harry Pottert olvasnak. Éven­te meghirdetik az Ezer vers egy nap alatt mozgalmat is, amelynek célja, hogy a költészet napján minden isko­lás vegyen részt a versszavalásban. Most egy belvárosi antikváriumban dolgoznak. Naponta 10 és 19 óra kö­zött a még 2000-ben, az olvasás évé­ben elkezdett kezdeményezésüket folytatják. A Károly körúti könyves­bolt ajtaján hatalmas poszter lóg, rajta negyven magyar író és költő arcképe. Aki a plakáton látható alkotók műve­iből jól felel, könyvet kap ajándékba. Ha pedig rossz vagy nem pontos vá­laszt ad, Johanna irodalomórát rögtö­nöz. Legyen szó Kosztolányiról vagy Petőfirő\, neki nem számít; fejében ott van a magyar irodalom A-tól Z-ig. • F. T.

Next

/
Thumbnails
Contents