Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Csákvári Géza: Haverok, buli, suska - Hangulatjelentés a tizenkettedik Sziget-fesztiválról

BUDAPEST GFLFL^FI AUGUSZTUS 32 Haverok, buli, suska Hangulatjelentés a tizenkettedik Sziget-fesztiválról A Sziget-fesztivál rövid története 1993-ban a korábbi rendszerváltás elsodorta nagy ifjúsági rendezvények hiányában merült fel az ötlet egy olyan, nagyszabású fesztivál megszervezésére, amely az odalátogatók számára a koncerteken és egyéb szórakozási formákon túl nyaralási lehetőségeket is kínál. A Fővárosi Önkormányzat által felajánlott terület, a Budapestet kettészelő Duna egyik szigete, a Hajógyári-sziget megfelelő terepnek bizonyult, és azóta is ez a sziget ad helyet a fesztiválnak. Az első fesztiválon 43 000 látogató előtt, két színpadon, kétszáz koncertet adtak a zenekarok, nyolcvan filmet vetítettek a szabadtéri moziban és mozisátrakban. 1994-ben a szervezők az akkor 25 éves évfordulóját ünneplő woodstocki fesztiválnak kívántak emléket állítani. Az „Eurowoodstock" névre keresztelt rendezvényre százezerrel többen jöttek el, mint az egy évvel korábbira. Ekkor jelentek meg a nemzetközi produkciók. A harmadik fesztiváltól kezdve a látogatók kezdték megszokni, hogy a Szigeten mindig megfordul néhány külföldi sztár. Az érdeklődés évről évre nőtt: 1995-ben 173 ezren, egy évvel később pedig már 206 ezren mentek ide szórakozni. Színvonalasabb lett a program is. 1996-ban egy napra már két világsztár jutott, a következő évben pedig már igazi sztárdömping volt a bulin. A látogatók száma 1997-ben elérte a 260 ezret, a programok száma a hatszázat. Ez az év még egy szempontból volt mérföldkő: ekkor tudósított először a helyszínről a Music Television. 1998-ban a 268 ezer látogató újabb rekordot jelentett, ugyanez mondható el a csaknem 800 programról is. Ebben az évben már a külföldi látogatók aránya is látványosan megugrott. 2000-ben az immár 324 ezer vendég először hallgathatta önálló színpadon a világzenét, és ismerkedhetett meg a nemzetközi sztárokat felvonultató elektronikus zenei gigasátor fantasztikus hang- és fényvilágával. 2001-ben az egy hét alatt 361 ezer érdeklődő volt kint a rendezvényen. Ezzel csaknem megegyezik az idei látogatottság is. • Rockfesztiválból Európa egyik legnagyobb kulturális rendezvényévé nőtte ki magát a ma már egyszerűen csak Szigetként aposztrofált monstre rendezvény, amelyre legtöbben nem is a programok, hanem a „hangulat" miatt látogatnak ki. Miközben az Óbudai-sziget K-hídi bejáratánál hömpölyög a tömeg befelé, két német szigetelő felfedezte a legkönnyebb bevezető utat: a taxit. Igaz ez legalább kétezer forinttal drágább, mintha a gyalogos utat választanánk a tűző napon, ahol össze vannak szorítva az emberek, mint a heringek a konzervdobozban. A két németről egyébként rögtön le lehet venni, hogy punkok. Egyiküknek narancssárga taraja van, a másik egy Bundesligaféle hajkompozíciót csináltatott a nagy eseményre. Mindenesetre csalódom bennük: olyan túlélőkészlettel érkeznek, hogy azt egy-két büfés is megirigyelné. A csomagtartóból előpattan még két tálca sör is. Hát igen, ma már nincsenek igazi punkok, mint harminc évvel ezelőtt Nagy-Britanniában, akik nem divatból voltak lepukkantak, és anno még Margaret Thatchen is elküldték melegebb égtájakra. A Szigetre érkező német kiadás már egyfajta fogyasztói punk. Vedeli a hideg sört, szívja a márkás cigarettát, és tombol a Nagyszínpad előtt, ahol a legmainstreamebb bandák nyomulnak. De mit csinál például itt egy ránézésre egyetemista hazai fiatal? Társadalmunkat építő, hasznos munkát folytat. Kiszemeltem, akit már jó ideje követek, üres műanyag söröskorsókat gyűjt. Van már a kezében vagy ötven, rá is szól az egyik haver: „Nyomd már össze őket, Kristóf, vazze, mert le fognak esni." Kristóf egyébként nagyon lelkiismeretes, még az utca szélén eldobált példányokat is összeszedi, az már viszont kicsit túlzás, hogy a szemétből is kiguberálja őket (a poharakkal különféle sörös ajándékokat lehet szerezni). A Szigeten egyébként a legtöbb dolog tényleg a sör körül forog. Szinte az összes szigetlakó kezében látni az aranysárga frissítőt. Nem tévedés, frissítőt, mert a csapolt verzió minden bi-CSÁKVÁRI GÉZA Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ