Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Csordás Lajos: Miksa bácsi unokái

BUDAPEST fllflflfl A II R, II S Z T U S 30 Miksa bácsi unokái • Tatár Miksának a múlt századfordulón az Alkotmány utcában volt ólomüvegműhelye. Jóval kisebb persze, mint legnevesebb s szinte mindenkit háttérbe szorító szaktársáé, Róth Miksáé. Ennek a kicsi műhelynek a fényképe azonban most ott van Ecseren az unoka, Tatár Dóra és Ónodi György műhelyében. Ez bizonyára ad némi elégtételt a nagypapának. Főleg ha tudjuk, hogy Tatár és Ónodi készítette nemrég a felújított Gresham-palota három főlépcsőháza közül kettőnek az ólomüveg díszablakait. És ezenkívül azt a kétszázhúsz darabból álló ólomüveg ablaksort is, amely a passzázs prizmatetőjének alsó sávján fut végig. Állítólag csak azért nem ők kapták a Gresham összes ólomüveg munkáját (a Kossuth-lépcsőházat ugyanis Holtság Károly restaurálta), mert a beruházó nem hitte el, hogy egy háromtagú családi bt. a házuk alagsorában található műhelyben képes lesz határidőre legyártani 250 négyzetméternyi üvegfelületet. Pedig bizonyára sikerült volna, mint ahogy a nekik jutó 170 négyzetméterrel is határidőre elkészültek. A lépcsőházak eredeti üvegmunkáit Róth Miksa készítette, de ezek közül az ezredfordulóra csak a Kossuthablak maradt meg viszonylag jó állapotban, egyedül ez őrzi a mester kézjegyét is. Az Andrássy- és a Greshamablak viszont annyira megsérült, hogy az előbbinek csak a keretmezőiben maradtak eredeti üvegszemek, a másikból még ennyi sem. Terv, fénykép sem található, amely megmutatná, milyen motívumok lehettek bennük. Tatárnak és Ónodinak tehát újra kellett komponálnia mindkettőt. Ha valaki fölsétál a Gresham-palota Andrássy-lépcsőházának első emeletére, és megnézi az Andrássy-portréval díszített ablakot, láthatja benne a Tatár-Ónodi szignót. Az alkotók magukénak érzik ezt is, de talán még inkább a Gresham-lépcsőházban lévőt. Az Andrássy-ablak esetében természetesen némi támpontot adtak a meg-CSORDÁS LAJOS maradt keretmezők motívumai és színei. Látható volt, hogy itt a hajdani alkotó mély, meleg színvilágot használt: pirosat, zöldet, narancssárgát. A lépcsőház négy emeletének ablakain ismétlődő motívumok pedig segítettek kirajzolni az ólomkeretek hálózatát is. A portréról viszont még azt sem lehetett tudni, hogy volt-e egyáltalán. Magát az arcképet egy Andrássyt ábrázoló kőnyomatról festették át üvegre. Ruházatát külön, kétrétegű, pirosfehér überfang üvegből készítették: a ruhazsinóroknál a fehérig lemaratták a piros réteget, s azután aranyozták. Külföldi üvegeket használtak, belga, olasz, amerikai és német anyagokat. Ma már talán lehetne köztük magyar is: nemrég szép mintaüvegeket küldtek az ajkai gyárból. A Gresham-ablaknál semmi támpontjuk nem volt sem a portréról, sem az ablakról. A tőzsdealapító névadó hiteles arcképét Angliában is keresték, de csak huszonhat kétes hitelűt lehetett találni, Sir Thomast ugyanis életében nem rajzolták le, a halála után lett híres. A huszonhat mellé most készült egy huszonhetedik ide, a lépcsőházba: a fiatal Greshamról. Ennek megrajzolásában egyébként a család nagyfia, az iparművészeti egyetem üvegszakán tanuló Mátyás is részt vett. Olyan lett a kép, mint egy megbarnult, régi fotó, egyetlen ovális lapon az egész. A visszafogott színvilágú Greshamablak kompozíciója teljesen a Tatár-Ónodi páros ízlése alapján született, természetesen kötelezően követve a szecesszió stílusát, s a másik két ablaknál megtalálható fontosabb kompozíciós elemeket. Sőt az ólomkeretek vonalalakításánál néhány motívumot a lépcsőkorlátról is ellestek. Színeiben az Andrássy- és a Kossuth-ablaknál hidegebb alkotás jött létre. Itt a színtelen üvegek dominálnak a maguk anyagszerűségével. A harántbordásak, a felhőmintásak, a kristályos felületűek. Itt-ott kiragyog közülük egy-egy világító kék vagy fehér opál szem. A Vasút utcai családi műhelyben még mindig kint vannak a falon a Gresham-palota ablaktervei, nem szedték le, mióta befejezték a munkát. Ráday Mihály, aki egyébként végigfényképezte az új díszablakok születését, kérte, hogy adják be a Róth Miksa emlékházba, jó helyük lenne ott. Ok mégis inkább úgy gondolták, megbecsülik azt majd a gyerekeik is, ahogy maguk sem felejtették el Tatár nagypapát, it