Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Rostás Péter: Várda a vártán - A Gellért-hegyi citadelláról és az egykori csillagvizsgálóról

BUDAPEST FFLFLFFJ ALIR, IISZT US 28 kívül nehéz körülmények között, a robbantási munkákkal kezdődött. A nem mindennapi feladat nehézségét egy 1851 februárjában megjelent apró újsághír is szemlélteti, amelyből arról értesülünk, hogy egy nagyobb sziklatömb robbantásakor három munkás életét vesztette, majd 1851 júliusában egy újabb kubikos sérült meg súlyosan. Egy korabeli beszámoló szerint a robbantási munkák során mindenféle régészeti leletek kerültek elő: pénzek, lakatok, kardok, sőt még egy ágyú is, melyek valószínűleg a valamikori török erőd hírmondói voltak. A citadella ma is megcsodálható nagy mészkő kvádereit Hofhauser Antal budai kőfaragómester cége szállította Sóskútról. Az erőd nyersépítménye 1852-ben lényegében elkészülhetett, mivel 1852. június 18-án a császár meglátogatta a Gellért-hegyi citadellán folyó munkát, és elégedettségét fejezte ki. Az építkezés azonban ebben az évben megrekedt. Egyre szűkösebb pénzkeret állt rendelkezésre, és már tisztán látszott, hogy az épület a megváltozott, megenyhült politikai légkörben fölösleges lesz. Ezzel magyarázható, hogy csak 1854-re lett kész a főbejárat és a csillagvizsgáló előtti, márványburkolatos, ma már nem álló felvezető lépcsőház. Az épület teljes befejezése és berendezése elhúzódott egészen 1856-ig. A többi budai hegyre tervezett citadella megépítéséről 1852 után már nem esett szó, pedig a kis-sváb-hegyi telekkisajátításokról már megindultak a tárgyalások. így csupán a Gellérthegy hordozza magán a szabadságharc leverését követő gyorsan elmúló néhány év militáns hangulatának kőbe zárt emlékét. A csillagvizsgáló az egész komplexum nagyudvarán helyezkedett el. A két forgatható és nyitható kupolás megfigyelőépület volt az erőd legmagasabb pontja. A keleti, Pest felé eső kupola középpillére a magyarországi térképészetben az origó: ez az országos háromszögelési alappont, melyet 1933-ban láthatóvá is tettek egy mészkő táblával - ez ma is megvan. A csillagdának ez a kartográfiai szerepe azért jelentős, mert az 1871-ben elbontott épület falainak elhelyezkedését éppen ennek a csillagászat által az emlékezetben tartott alappontnak és persze a fennmaradt tervrajzoknak a segítségével pontosan ismerjük. így nehézség nélkül lehetne célzott régészeti kutatást végezni a ma semmire nem használt középső udvaron, sőt talán éppen az ékszerdoboz szépségű csillagdának egy modern anyagokból visszavarázsolt hű másával lehetne olyan kioszképületet létesíteni, amely műemlék- és városképvédelmi szempontból is kifogástalan, mi több, a város dísze lehetne. M 1900: A lefokozott erőd udvara