Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Rostás Péter: Várda a vártán - A Gellért-hegyi citadelláról és az egykori csillagvizsgálóról

27 A U G II S / T 11 S ZFLFLFLFFI R 11 N A P E S T Sváb-, Nap-, Rókus-, és Kálvária-hegyet is lássák el erődítményekkel. Ezek közül végül csak a Kissváb-hegyi került komolyan szóba. Már a tervek is elkészültek, sőt a költségvetés is, kiválasztották az építési vállalkozót, végül azonban - nyilván az ország konszolidálásával és a császári politika irányváltásával szoros összefüggésben - ezt az erődöt nem kezdték el építeni. A Gellért-hegyi citadella viszont felépült, mégpedig abban a faramuci elrendezésben, ahogyan azt a fotó mutatja. A császár ugyanis - ellentétben a citadella tervező építésze, Ignaz Weisz hadmérnök, a budai erődítési és műszaki igazgatóság vezetőjének véleményével és tervével - 1850 áprilisában elrendelte, hogy úgy építsenek fellegvárat a Gellért-hegy platójára, hogy a csillagda maradjon meg. Ez így is történt, mi több, a pesti tudományegyetem megtartotta az épület tulajdonjogát, habár tudományos célokra már nemigen használta többé. A citadella alaprajza a hegytetőn robbantásokkal és feltöltésekkel kialakított fennsík alakját követi. Fő egységei a keleti alsó erőd (a Szabadság-szobor hátában), a nagy félköríves nyugati rondella és a kettőt összekötő félig zárt kazamatákat, azaz erődített ágyúkamrákat magában rejtő várfal, amelyben a városok felé minden irányban felállított lövegeket tárolták. A nagy kaszárnyától a Sas-hegy felé eső oldalon található a mesterségesen, több méter vastag földréteg felhordásával kialakított ún. glacis, azaz lődomb, amely az egyetlen megközelítési felületet hagyta a támadó félnek; ám éppen ezt védték a legbiztosabban az erődből a megfelelő szögben beállított ágyúkkal. (Ezért is kísérem figyelemmel érdeklődve a régészetileg „érintetlen" lődombról szóló polémiákat a sajtóban.) A komplexum gyors megépítésére a Monarchiában nem sok építő cég rendelkezett elégséges kapacitással. Pest-Budán három vállalkozó jött komolyan szóba. A korabeli pályázati bírálat a legmegnyugtatóbb megoldásnak a Lánchíd kivitelezőjét, Clark Ádámot tartotta. Ebben az is közrejátszott, hogy a kb. 400 fő befogadására épített laktanya vízellátására a nyugati rondella alatt ugyanolyan vízzáró mészkőből kívántak víztározót létesíteni, amilyet először a Lánchídnál és éppen a csillagda alatti ciszternánál alkalmaztak. A második jelölt Kasselik Ferenc volt. A nagy múltú építészfamília sarja a város egyik leggazdagabb polgára és a pesti törvényhatósági testület tagja volt. Nagy respektusát csak az utókor, a századforduló téves emlékezete rombolta le. Ekkortól él ugyanis a városlakók fejében az a tévképzet, hogy Kasselik építette - sőt tervezte! - a citadellát, és vagyona pontosan ebből a nagy megbízásból, az osztrák elnyomás szimbólumának felhúzásából származott. Nos, szegény Kasselik „ártatlan" a citadellaafférban: az erődöt a szintén etablírozott építészdinasztiából származó Zitterbarth Mátyás kivitelezte ugyanis, mivel ő nyújtotta be a legkedvezőbb árajánlatot a meghívásos pályázaton, és így az ő cége kapta a 446502 forint 30 krajcáros megbízást. (Kasselik 536030 forintért, Clark pedig 608766 forint 40 krajcárért vállalta volna. Kasselik csak a budavári véd mű javítási munkáit végezte még 1849 őszén). Az építkezés 1850-51 telén, rend-1836: A csillagda épületegyüttese 1919: A citadella madártávlatból