Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Rostás Péter: Várda a vártán - A Gellért-hegyi citadelláról és az egykori csillagvizsgálóról

BUDAPP. S T ^FLFL^FI A II R: u s Z T u s 26 Várda a vártán A Gellért-hegyi citadelláról és az egykori csillagvizsgálóról • A lapalji szimbólum erejű felvételt Bartha Lajos csillagász szerezte még évekkel ezelőtt a használtcikk-piacon. A Gellért-hegyi citadella látszik rajta, és a vastag várfalak ölelésében két kupola; az akkor már nem üzemelő gellérthegyi csillagda megfigyelőépülete. A reformkori, európai hírű tudományos intézet az osztrák abszolutizmus erődjében: lehet-e hatásosabb képet találni a szabadságharc utáni Magyarország helyzetének kifejezésére? A felvétel minden bizonnyal az 1860-as évek második felében készült, hiszen az 1813-15-ben épült „kétpúpú" obszervatóriumot és a mellé 1817-ben épült igazgatósági és személyzeti épületet 1870-71-ben elbontották. A csillagda tervezésében Pasquich Jánosnak, a kitűnő csillagásznak volt döntő szerepe, de a legcélszerűbb elrendezést keresve levelezést folytatott a híres müncheni Georg von Reichen bach -hal és a göttingeni „várda" nagy professzorával, Carl Friedrich Gauss-sza\ is. Az építészeti megvalósításban valószínűleg részt vett Pollack Mihály is, de egy szignált, a Kiscelli Múzeumban fennmaradt tervrajzon egy fiatal bécsi építész, Franz Hiippman nevét találjuk. Az épület tudománytörténeti jelentősége mellett a hadtörténet számára is nevezetes hely lett 1849 májusában: Nagysándor József és Görgey Artúr csapatai főként innen (meg még a Nap-hegyről) lőtték szét Hentzi tábornok védállásait a budavári erődben. Ez a stratégiai szerep viszont a drága és a maga idejében a bécsi csillagvizsgáló technikai színvonalát felülmúló berendezés szétzilálásával járt. A csillagászati eszközök egy részének lába kelt, másik részük megsemmisült, és bár az intézeti asszisztens, Albert Ferenc számos műszert megmentett, maga az épület is súlyos károkat szenvedett. Ez a harcok elmúltával megakadályozta, hogy az egyetem nyomban újra használatba vegye a kutatóhelyet. A távcsöveket az egyetem Szerb utcai épületében egy pincében helyezték el, ahonnan Eötvös Loránd az 1870-es években kihozatta ugyan őket, de eredeti funkciójukba soha nem kerültek vissza. Hanem az osztrák teljhatalmú katonai parancsnok, Julius Jakob Haynau mindjárt 1849 szeptemberében utasította Emánuel YJttát, a magyarországi erődítési kerület igazgatóját, hogy dolgozzon ki az egész országra kiterjedő és már a forradalom tanulságait is hasznosító védelmi rendszert. Zitta a korban reneszánszát élő citadellák, azaz a nagyvárosokon belül létesített fellegvárak hálózatának kiépítését javasolta. Az elgondolás kiindulópontja az a felismerés volt, hogy „minden belső nyugtalanság, minden lázadás, sőt minden felkelés a sűrűn lakott városokból indult ki", ha azonban a város házait és lakóit egy biztonságos helyről bombatűz alatt lehet tartani, a lakók az életük mentésére kénytelenek elhagyni házaikat. így egy ilyen, őket fenyegető szerencsétlenség miatt igyekeznek a felkelés kitörését elkerülni, s panaszaikat inkább a hatóságok elé terjesztik orvoslás céljából. A korszakban a Gellért-hegyihez hasonló citadellákat építettek ki Olmützben, Linzben és Komáromban. Zitta Budapesten a Várhegy védfalának kijavítása után a legfontosabb feladatnak a Gellért-hegyi erőd felépítését tartotta, és javasolta, hogy a Kis-ROSTÁS PÉTER