Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Csákvári Géza: Brutális

BUDAPP. S T 28 Huszonkilenc artmozi nettó ötszázmillió forintot fordíthat fejlesztésre a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) pályázatának köszönhetően. A tizenhét vidéki 380 millió, tizenkét fővárosi mozi pedig 120 millió forintos támogatáson osztozik. A döntést az NKÖM és a Nemzeti Kulturális Alapprogram által felkért szakmai bizottság a közelmúltban hozta meg. A pályázó önkormányzatoknak harmincöt százalék saját forrást kellett garantálniuk, a tárca pedig a beruházás összegének hatvanöt százalékát teszi ehhez hozzá. Artmozi fejlesztésére a pályázók 50 millió forintot, art-terem kialakítására pedig 30 milliót igényelhettek. A budapesti filmszínházakban csupán konzorcium formájú pályázatok születtek, mivel a fővárosi önkormányzat nem vállalta a feltételként előírt önrész finanszírozását. Az NKÖM pályázatának eredményeképpen a közeljövőben mintegy 257 millió forint értékű fejlesztés indult el Budapesten. A kormányzat pedig ígéretet tett: jövőre (a jövő évi költségvetésben már el is különítették ezt az öszszeget), és 2005-ben is lehet pályázni újabb 500-500 millió forint felújítási pénzre. maguknak azt a luxust, hogy művészfilmeket játsszanak, mert egy-egy minőségi alkotás budapesti kifutási ideje akár másfél év is lehet, a multiplexben viszont néhány hét alatt eltűnik az „aktuális siker". így hirtelen nagyon fontos szerephez jutott az arthálózat. A sors iróniája, hogy míg a filmesek annak idején hevesen tiltakoztak a „gettó" ellen, ma már mindenki a fővárosi kulturális élet egyik legfontosabb elemének tarja ennek az intézménycsoportnak a programjait. A mozik belső arculatát úgy alakították ki, hogy mindegyik bizonyos törzsközönséghez szóljon. így került a filmszínházak többségébe büfé helyett kávézó, könyvesbolt vagy Odeon videokölcsönző. Érdekes, hogy a közönség a popcornt is visszautasította: 1990-ben a Művész moziban próbálkoztak a pattogatott kukorica árusításával, de a nézők heves tiltakozása miatt megszüntették. A kulturális értékeket is hordozó és egyéb rétegfilmeket játszó artmozik átlagos évi nézőszáma mintegy kilencszázezer (az Uránia Nemzeti Filmszínház adataival együtt) - a látogatottság tíz éve stabil. Ami persze kevés ahhoz, hogy eltartsa a hálózatot, támogatás nélkül bizonyára bezárnának vetítőtermei. A Budapest Film úgynevezett keresztfinanszírozással tartja el saját üzemeltetésű artmozijait, és forgalmazóként garantálja filmellátásukat is. A mások által Budapesten üzemeltetett artmozik támogatásához a piaci árnál alacsonyabb bérleti díjjal és a Budapesti Mozi Közalapítvány működéséhez szükséges pénzügyi források biztosításával járul hozzá. Azaz: a cégcsoportnál képződő gazdálkodási eredményt visszaforgatja ebbe a hálózatba. A Budapesti Mozi Közalapítvány • A Kill Bilit a tengerentúli mozi fenegyereke, Quentin Tarantino rendezte. Ezt a tényt minden előzetesben és moziplakáton tudatták a potenciális nézőjelöltekkel. Szükség is van rá, mert ha Tarantino nem lenne a történet része, ez a film bizonyára soha nem került volna a mozikba. És most még nem tartunk ott, hogy rossze a film vagy sem. Tarantinónak nagyon hálásak a Miramax stúdió vezetői, hiszen második filmje, a Ponyvaregény (1994) nem remélt csillagászati bevételekhez juttatta őket. Szinte ennek a kultuszmozinak köszönhetik a létüket. A Négy szoba (1995) egyik epizódja és a Jackie Brown (1997) viszonylagos sikere után a mester hosszú hallgatásba burkolódzott. Fel-felszálltak a pletykák, hogy mi lesz a következő, a legtöbben egy létrehozásával 1997-től programfinanszírozó jellegűvé vált a rendszer. A szakemberekből álló szervezet a forgalmazók kérésére szavazással minősíti a forgalomba kerülő filmeket. Két kategóriába sorolják az alkotásokat: művész-, valamint artmoziban játszható, de nem támogatott filmek. Ez egyébként nemcsak a támogatás miatt fontos, hanem a műsorstruktúrát is meghatározza: az artmozikban a műsor legalább felének minősített alkotásnak kell lennie. De nem csak a forgalmazásba kerülő filmek kaphatnak támogatást, alkalmi, filmheteken és egyéb rendezvényeken tartott vetítések is. A fővárosi artmozik működését évi mintegy harmincmillió forinttal támogatja még a Magyar Mozgókép Közalapítvány artmozi-kuratóriuma. Ami a filmszínházak műsorkínálatát illeti, a kortárs nyugati filmművészet jelentősebb művei eljutnak Budapestre. Sőt, sokkal jobb a helyzet, mint például a rendszerváltás előtt, amikor csak „álmodhattunk" egyik-másik Godard- vagy Welles-filmről. Igaz, az akkor meg nem vásárolt alkotásokat ma már nem pótol(hat)ja senki. • Ponyvaregény-előzménynek örültek volna. És négy év után itt a Kill Bill. A jól értesültek szerint Tarantino azt csinálhatott, amit akart, nem szólt bele senki a munkájába. Valószínűleg senki nem mert szólni neki arról sem, hogy a vágás nagyon fontos eleme a rendezésnek, és nem érdemes egy filmen belül felvonultatni az utóbbi harminc év összes B kategóriás eszközét. S mert nem szóltak, a Kill Bill csupa olyan elemből áll össze, amitől egy film nézhetetlenül gyatra lesz. De azért Tarantino mégis tudhat valamit. A Kill Bilit végül is végig lehet ülni. Az már más kérdés, mi lett volna, ha nem vágják ketté a háromórás művet. Akkor bizonyára sokkal rosszabb szájpropagandája lenne az egésznek. Egyébként eredetileg a kreativitáshiányt palástoló döntés üz-Brutális CSÁKVÁRI GÉZA