Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Serfőző Melinda: Új otthon a dzsessznek

29 MAM? BI'DAPEST letileg pazar ötlet volt, mert egy for­gatás árából dupla bevételt lehet pro­dukálni. Végül is ilyen a Mátrix is, már javában megjelent a második rész DVD-n, mielőtt a rajongókat igen­csak elkeserítő befejező epizód a mo­zikba került volna. A Kill Bill egyébként három mon­datban összefoglalható bosszútörténet. A Fekete Mamba (Ilma Thurman, Tarantino Marlene Dietrichje) nevű bérgyilkosnő ki akar szállni a business­ből. De amikor, terhesen, éppen ki­mondaná a boldogító igent, egykori kollégái - élükön Billel - lemészárol­ják a násznépet. Mamba túléli az at­takot. Visszatér a kómából, és attól fogva csak a vendettára tud gondolni. • A látványosan szabadon hagyott fa­gerendákra fellógatott függőágyak, tarka huzatú, hívogató matracok, a látogatók kedve szerint elrendezhe­tő székek - mindez nem éppen egy hagyományos koncertterem benyomá­sát kelti a látogatóban. A füstös kocs­mákkal ellentétes az „Elnézést ké­rünk, de szigorúan nemdohányzó he­lyiség" felirat is. A Mountex ház harmadik emeletén (Váci út 19.) nemrég megnyílt Jazz-Hajszálvékony történet, annál több modoros beállítás, lassítás és néha szin­te tűrhetetlenül hosszú snittek. A bevételi adatok alapján úgy tű­nik, bejönnek a számítások. A Kill Bill a tengerentúlon nagy siker. Két és fél hét alatt mintegy 55 millió dol­lárt hozott (igaz, ugyanennyi idő alatt a Texasi láncfűrészes gyilkos leporolt változata is 53 milliót jövedelmezett). A tengerentúli kritikusok sem mer­tek ellene szólni, hosszú oldalakon át fejtegetik, hogy mitől jó a Kill Bill. Tipikus kultúrsznobizmus. A Kill Bill attól mozi, hogy alkotója ennyi silány elemet működő eleggyé tud formál­ni. Na, ezt a tehetséget tiszteljük. • Otthon mégis valódi, otthonos kon­certterem, amely csütörtök esténként jazzklubként működik. Kovács Mik­lós szervezőnek meggyőződése, hogy otthont teremtettek az ilyenfajta mu­zsikának. Az ötlet Eichinger Tibor jazz-zenészé, aki egyben a jazzestek szerkesztője is. Mindketten úgy gon­dolták, a városban alig van olyan hely, ahol hétről hétre összejöhetne az igé­nyes közönség, s koncertszerű körül­mények között hallgathatná a zenét - vagyis nem úgy, hogy közben siste­reg a kávéfőzőgép, csörögnek az evő­eszközök, és emberek tucatjai igye­keznek túlharsogni a produkciót. A JazzOtthon épületében is (egy emelettel lejjebb) működik korcsma, de a teremben a zenéé a főszerep. Az első hetekben itt volt például a Bre­zó Quartett, a Jazzpression, a Gadó-Eichinger duó, a Kovács Linda kvar­tett, a Kardos négyes, a Nigun, a Vá­czi Dániel trió. A koncepció tulajdon­képpen egyszerű: már rutinos, de nem nagy, „befutott" formációk lépnek fel, többnyire saját szerzeményeket játszanak, és zenéjüknek szerves ré­sze az improvizáció. Nincs szigorú műfaji megkötés, a jazzen belül bár­milyen irányzatot követhetnek, legyen az klasszikus, klezmerrel fűszerezett vagy éppen a rock felé hajló. A klub azt is ambicionálja, hogy idővel két­három együttes rendszeres koncert­helyszíne lehessen. Kovács Miklós nem csak csütörtök­ben gondolkozik. A hét többi napjá­ra irodalmi felolvasóesteket, klubdé­lutánokat, kiállításokat performance­előadásokat terveznek. A hely adott­ságai ilyen programoknak is megfelel­nek, és úgy tapasztalja, volna ilyes­mire igény a városban. Hiszen példá­ul nem egyszerű helyszínt találni a manapság egyre divatosabb perfor­mance-oknak, happeningeknek sem — hetente egy estén azok is otthonra találnának itt. • Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor, a két gitárvirtuóz lép színpadra november 19-én, szerdán a Cotton Clubban (VI., Jókai utca 26.) A latint játszó kettős minden második szerdán itt koncertezik. Akusz­tikus gitáron saját szerzemé­nyeit szólaltatja meg, a publi­kum Latin és Latin Latin című albumai anyagát hallhatja a fellépéseken. A mára az egyik legkeresettebb duóvá vált for­máció stílusa leginkább John McLaughlin, AI Di Meola és Paco De Lucia muzsikájához hasonlítható. / Uj otthon a dzsessznek

Next

/
Thumbnails
Contents