Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Vadas Ferenc: Búcsú az áruháztól

BUDAPEST ZFLFLFLFLI AUGUSZTUS 18 Búcsú az áruháztól VADAS FERENC Vasház-Holzer-Nagykovácsy-Úttörő • Minden jel arra mutat, hogy a pesti belváros jellegzetes színfoltja, a Kossuth Lajos utcai Úttörő Áruház épülete menthetetlen. Nem műszaki értelemben az, abból a szempontból semmi baj sincs vele, hanem azért, mert bontásra ítéltetett. Egyelőre még nem az egész épületkomplexum, csak a főépület és a mellette, illetve a mögötte álló ház, míg az együttes negyedik tagja, a Reáltanoda utca 8. legalább részleges megmaradásáért tart a küzdelem. Most csak a törzsépületről lesz szó, melyet a köztudat - kissé pontatlanul, de nem alaptalanul - az egész áruházzal azonosít. Pontatlanul, mert már régóta nemcsak a Kossuth Lajos utca 9., hanem a környező házak egésze vagy egy része is a változó nevű és profilú áruházé, és nem alaptalanul, mert az elárusítótér legnagyobb része a 9-es számú házban van, s a belsőben nem válik el élesen az eredeti áruházi tér az utólag hozzácsatolt térrészektől. Az épület háromemeletes üzlet-lakóháznak épült 1888-89-ben. Építtetője és tervezője ugyanaz a személy, a jeles építész Schmahl Henrik volt, aki pályáját Ybl munkatársaként kezdte, majd a korszellemnek megfelelő neoreneszánsz épületeket emelt, később a vasszerkezetet is alkalmazó üzletlakóházak specialistája lett. Műveit a jellegzetes orientalizáló architektúra teszi összetéveszthetetlenné. Moreszk díszítésű házai közül a Kossuth Lajos utca 9. épült meg elsőként, melyet a Rákóczi út 9. és 21. (az utóbbi az Uránia), valamint az elpusztult Deutsch-ház (a József Attila u. 22. helyén) követett. Kései főműve a Párisi udvar néven ismert Belvárosi Takarékpénztár. Az építés idején újdonságot jelentett, hogy a Schmahl-ház földszintje és első emelete vas vázszerkezettel készült, emiatt egy ideig vasházként emlegették. E sajátosság a homlokzaton is leplezetlenül megmutatkozott: a földszinttől a második emeletig loggiaszerűen áttört; az egymás mellett sorakozó, karéjos csipkézetű nyílásokat csak vékony vasoszlopok választották el egymástól. Csak a harmadik emeleten nyíltak hagyományos, falba vágott ablakok. Az épületbelsőben vasoszlopokkal tagolt, összefüggő áruházi tér foglalta el a földszintet és az első emeletet. A második és a harmadik emeleten eredetileg lakások voltak, egy időben maga Schmahl lakott az utóbbiban, míg az előbbiben irodáját rendezte be. Az 1890-es évektől az itt működő üzletek tették nevezetessé az épületet: előbb Neruda Sándor híres gyógyfűszer-és illatszer-kereskedése (mely pár évvel később az utca páros oldalára költözött át), majd 1895-től a Holzer-íé\c nőikonfekció-áruház. Az utóbbi, az ország egyik legismertebb divatáruüzlete annyira összeforrt a házzal, hogy a századfordulón már úgy tudták: eleve a Hölzer Áruház számára épült. Amikor a hely kezdett szűkké válni a prosperáló cég számára, előbb a második emeletet csatolták az áruházhoz, majd (1906-ban) az udvar beépítésére is sor került. Ekkor készült -ugyancsak Schmahl tervei szerint - a ma is meglévő kétemeletes, üvegtetős galéria. A későbbiekben az oldalsó és hátsó szomszéd épületek egyes részeit vették igénybe a terjeszkedéshez. Nevezetes változás történt 1936-ban, amikor Nagykovácsy Milenkó birtokába került az épület, aki saját áruházát rendezte be benne. Ekkor módosult először a homlokzat. Alsó sávját modern szellemben alakíttatta át, míg fönt meghagyta a keleties Schmahlarchitektúrát. Nagy súlyt helyezett a reklámként is funkcionáló épület esti kivilágítására: a tulajdonos nevét hirdető, felkiáltójelet formázó neonfelirat lett a cégér, ezt váltották föl később a labdázó úttörők. A legjelentősebb beavatkozásra 1950-ben került sor, amikor az épületet az Úttörő Áruház számára építették át. Forgó Gábor, a kiváló belsőépítész, aki a New York kávéházat az eredetinek megfelelő stílusban alakította át néhány évvel ezután, itt új formát adott a megőrzött szerkezetű A Hölzer Áruház homlokzata 1898-ban