Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Csákvári Géza: Művészmozik - párizsi mintára

27 2884/0 BUDAPEST nesnek tart ja, hiszen ha nem próbálnak eleget, az előadás elkopik, a színészek pedig a rengeteg rövid, felidéző próbaidőszak alatt gyorsan kifáradnak. - Helyzetünk itt nem stabil, de úgy tervezünk, mintha az lenne - mondja a társulatvezető. A házat lehet, hogy három hónapig fogjuk használni, lehet, hogy öt évig. Szeretnek minket azok, akiken ez múlhat, és tudják: míg itt vagyunk, vigyázunk az épületre, az otthonunkra. A stúdióba korábban ellátogatok meglepetten tapasztalhatták: itt nincs belépőjegy. A társulat az egyik korábbi játszóhelyén létrehozott, Trilógia című előadása során nem csupán színházi élménnyel gazdagította, de vendégül is látta nézőit. - Az ember a vendégeitől pedig nem kér pénzt. Fel akartuk borítani a színház és néző közti üzleti viszonyt, el akartuk kerülni a konzumálást - mondja Goda. Az Artus ezt a gyakorlatot sokáig ápolta. Uj helyén azonban már befogad játszóhelyproblémákkal küszködő más, számára rokonszenves társulatokat is: közülük sok szimpatikusnak találta az ingyenességet. Idővel azonban kellemetlenné vált, hogy -az ingyenjegyrendszerhez ragaszkodva, helyettük döntve - ne adjanak gázsit a vendégeknek. Rájuk, a többi játszóhelyre tekintettel végül egységesen megszüntették az ingyenességet, a belépődíjat azonban mindenféle értelemben adománynak tekintik. A státus tekintetében besorolhatatlan stúdió nem akar befogadó színházi intézménnyé válni: ehhez sem apparátusa, sem kedve nincsen. - Fz egy „lepukkant" gyár, ahol jó dolgozni, mert tizenöt év után már nem vagyunk kiszolgáltatott helyzetben. Nem akarunk hivatalnokokat, sem pedig azt, hogy mi magunk azzá váljunk - mondja Goda. - Egy átlagos színházban több tucat ember dolgozik azért, hogy a puszta működés garantálható legyen. Az Artus ilyen munkatársakat nem alkalmaz, nem is futná rá. A befogadás rendszerén változtatni akarunk: a két-három estés vendégjátékok helyett a kiválasztott társulat egy egész hónapot is kaphat, hogy új előadását itt készíthesse el. Technikát kap, segítséget, játéklehetőséget. A ház arculata spontán módon alakul: nem erőltetünk művészeti irányzatokat, mert nincs értelme. Nem akarunk, nem tudunk versenyre kelni a nézőkért, csak megteremteni a megmutatkozás lehetőségét. • Művészmozik - párizsi mintára CSAKVÁRI GÉZA Fontos szerepet töltenek be a főváros kulturális életében az artmozik. Bár évente megközelítőleg kilencszázezer nézőjük van, támogatás nélkül bezárhatnák a kapukat. kus filmszínházak élik túl a változásokat, amelyek az általános jellegtől eltérő, egyéni arculatot képesek kialakítani. A hálózat koncepciójának magja: sokszínűbbek lesznek a filmszínházak, ha több üzemeltető kezébe kerülnek. A változás kapóra jött a Mafilm széthullása miatt önállósodó stúdióknak is, nekik a Budapest Film ajánlott fel üzemeltetésre egy-egy fővárosi mozit. Az anyacég csak hármat tartott meg saját működtetésében: a Művészt, a Szindbádot és a Tabánt. Később, 1998-ben, artmozivá alakította át a Puskint is. Időközben megjelentek a multiplexek, a nézők kezdtek visszajárni, de a többtermesek csak a futószalagon érkező kommersz műveknek adtak teret. Nem is engedhették meg • A nyolcvanas évek végére megszűnt a moziüzemeltetés költségvetési és normatív támogatása. Nem sokkal ezután megjelentek a tőkeerős külföldi, multinacionális filmforgalmazó cégek és a futószalagon készülő, tömegszórakoztató divattermékek. 1995-ig mégis folyamatosan csökkent a nézőszám. 1989-ben a fővárosi piacon akkor még egyedüli moziüzemeltető cég, a Budapest Film leválasztott kilenc filmszínházat az önellátásra kényszerült kereskedelmi hálózatról. A budapesti artmozihálózatot Simó Sándor, Schiffer Pál filmrendező és Port Ferenc, a Budapest Film elnök-igazgatója kezdeményezésére a főváros hozta létre. A budapesti hálózatot a párizsi modell alapján alakították ki. Egyértelmű volt, hogy csak azok a klasszi-