Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Somlyódy Nóra: Millenáris/Ganz II. - mutatják nekünk a jövőt

Fotó: Teknős Miklós védelmet biztosított a három Ganzcsarnoknak. Ez a védelem jelentősen megköti a leendő tulajdonosok és befektetők kezét, mert az épületekre vonatkozó bármilyen, építészeti jellegű beavatkozási szándékot mindenekelőtt a hivatalnál kell keresztülverekedniük. A műemléki kötöttségek pedig jócskán csökkentik az ingatlanok értékét. Ami számít: 1997-ben egy hasonló, műemlékvédelmi intézkedés mentette át a Ganz gyár épületeit a Millenáris Park számára. Az elhanyagolt Ganz-területek jövőjét lehetetlen a Millenáris Park viszonylatán kívül mérlegelni. A Park jelentősége helyi, budai, fővárosi, országos, sőt nemzetközi léptékben is mérhető. Elég keresztülsétálni a parkon, és nyilvánvaló, hogy az egész környék oda jár sétálni, szórakozni és szemlélődni. A programokat a város csaknem minden szegletéből látogatják, és vidékről is sokan megcsodálják; a turisták számára is ez az egyik fontos fővárosi látványosság. Az épületek áttervezői 2001-ben Figyelő Építészeti Díjban részesültek, a műemléki rekonstrukció a rangos nemzetközi Europa Nostra Díjat nyerte el, és a parkot tervező csapat sorban aratja a külföldi sikereket. Míg Magyarországon páratlan ez a kulturális célú ipariműemlék-rekonstrukció, addig számtalan hasonló külföldi példát lehetne felsorolni. A Park erényei azonban ezzel még nem érnek véget: nyugat-európai összehasonlításban Budapesten nagyon kevés közcélú, összefüggő parkterület van, a Ganz gyár átalakításával viszont a város kivételesen egy újjal gazdagodott. Ha most valaki a Millenáris Park szomszédságában új fejlesztési tervvel áll elő, annak nem elég a sokak által „áldatlan állapotúnak", „a város szégyenfoltjának" titulált telket kipucolnia és hasznosítania, hanem legkevesebb egy hasonló színvonalú ötlettel kell előállnia. A Fény utca és a Margit körút által szegélyezett terület átalakítása számára azonban nemcsak a Millenáris Park jelent viszonyítási pontot. A terület az elmúlt néhány év alatt gyökeresen átalakult budai belváros szívében fekszik, mellette két zárt tömbű bevásárlóközpont terpeszkedik, határában a Széna tér és a Moszkva tér régóta metamorfózist igénylő, kaotikus közlekedési csomópontjai, valamint Buda legforgalmasabb közlekedési útvonala húzódik. A Park körüli utcákban kezd emelkedni a Rózsadomb a századfordulós, két világháború közötti és elkésett modern villáival, szecessziós középületeivel. Az újjávarázsolandó Ganz-épületek igazi helyi kontextusát ezek a - maguk idejében esetlegesen kialakult - szomszédságok alkotják, ezért a tervezés komplex városrendezési koncepció hiányában teljességgel elképzelhetetlen. A Millenáris melletti területrész -nevezték már Ganz II-nek és Millenáris II-nek is - eddigi történetében az előző két kormány stratégiáját ismerhetjük fel. A Millenáris Park megvalósulásának funkciója és minősége az első tervektől (1993) kezdve 2000-ig, azaz az utolsó percig bizonytalan volt; az elképzelések, ötletek mellett csak egyre tornyosultak az újabb és újabb építészeti tervek. Az egyéni gazdasági és politikai, többségükben imázsteremtő érdekekből a kavarodás ellenére a város polgárai jöttek ki jól - csakhogy ezt megelőzően egy pillanatig sem lehettek bizonyosak afelől, mi épül a helyszínen. A helyzet most ugyanaz: a nyilvánosság ki van zárva a diskurzusból. A kormány szándéka szerint a terület funkciója az lesz, hogy jövőbe mutató ismeretekkel, tanulságokkal gyarapítsa az állampolgárt - de nem kezdeményezett vele párbeszédet arról, vajon igényli-e ezt a felülről irányított tudást, jónak lát-e egy kormányzati irodaközpontot, vagy mindezek helyett mégis egy üzletközpontot választana. A dialógus azért sem jöhetett létre, mert a másik oldalon egyáltalán nincsenek hangok; az emberek nem ocsúdtak még, hogy mi történik körülöttük. Néhány hónap múlva talán már késő lesz.