Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Somlyódy Nóra: Millenáris/Ganz II. - mutatják nekünk a jövőt

BJJ D AP E S T AUGUSZTUS Millenáris/Ganz II. - mutatják nekünk a jövőt SOMLYÓDY NÓRA • Sok minden történik mostanában a Millenáris Park körül. Az Almok álmodéi helyén Jövő Háza kiállítás készül az Informatikai és Hírközlési Minisztérium ötlete alapján; a Zöld Péter játszótér helyére a magántulajdonos lakóparkot szeretne építeni; a park egy másik sarkára középület kerülhet; a programok szervezését kivették a Millenáris Kht. korábbi vezetője kezéből... Egyre nő a homály. Ráadásul azt, hogy mi készül a Fény utca túloldalán, információ hiányában még csak körvonalazni sem lehet. Pedig - bár az aktuális hírek a Jövő Házával foglalkoznak - hosszú távon a legnagyobb gondot a Fény utcán túli régi Ganz gyár sorsa jelenti. A 2005 szeptemberében megnyíló Jövő Háza kiállítás előre megjósolhatóan közönségsiker lesz, bár nehéz lesz megdöntenie az Almok álmodói látogatórekordját. A Millenáris Park fogadóépületében elhelyezett terminálon, a „kiállításkoncepció" menüpont alatt azonban egyelőre nem fut más, mint egy fellengzős szöveg arról, hogy ez a kiállítás mondja majd meg, mit hoz nekünk a jövő. Bizonyára nem fog mindenkinek feltűnni, hogy a kiállítás jó részét különböző cégek saját termékeik PR-feluleteként használják; hogy amit ott bemutatnak, nem lehet a legfrissebb, hanem csak másod- és harmadlagos frissességű újdonság. A kiállításon visszaköszön majd a Váci úti helyét kinőtt Csodák Palotája, a Millenárison korábban megrendezett Aura című médiaművészeti kiállítás - és az Álmok álmodói kiállítás tematikus felépítése. Mindkét kiállítás, az Álmok álmodói és a Jövő Háza is az éppen regnáló kormány legitimációját próbálta-próbálja megteremteni: az egyik a múltba tekintve, a magyarság kiemelkedő leleményeinek bemutatásával, a másik a jövőbe nézve, a globalizált világ technológiai determinációjának érzékeltetésén keresztül. A két kiállítás közötti párhuzam más szempontból is kísérteties: mindkettőt a parlamenti választások előtt néhány hónappal nyitották - illetve nyitják - meg. Valójában a készülő Jövő Háza és az ehhez kapcsolódó programok csak kisebb változásokat jelentenek a Park életében; igazi tétje nem ennek a bombasztikus című kiállításnak lesz. Tétje a Parkkal átellenben, a Fény utca és a Margit körút között húzódó területnek van, amelyet egyik oldalról a Kisrókus utca, a másikról a Mammut II. tömbje határol. Egy 2003 decemberében meghozott kormányhatározat szerint ide egyszer „az informatikán alapuló, jövőt bemutató, üzleti rendezvényekre is alkalmas kulturális központ" kerül. Az elképzelésnek ma még nincs nyoma; ami a helyszínen fogad, az a régi Ganz gyár mintegy tíz éve használaton kívül álló, óriási, lerobbant szerelőcsarnoka, a volt melegpörgető irdatlan tömbje, a Kisrókus utca mentén egy hosszan elnyúló irodaépület és a Margit körúttal párhuzamosan megépített Gazdasági és Közlekedési Minisztérium lepusztult, függönyfalas székhelye. Az egész komplexum egyetlen helyrajzi számú telekhez tartozik, ám három tulajdonos is osztozik rajta, ráadásul a legnagyobb szeletet birtokló Kisrókus Kft. tulajdonát újabban az Informatikai Minisztérium kezeli. A terület hasznosítására eddig a Mammut Rt. nyújtotta be az igényét. Ezek a bonyolult mátrixot alkotó tények lényegbevágóak: a tulajdonosok és a kezelők, a pénztelen kormány és a korlátokat nem ismerő magánbefektetők által még épp csak megkezdett sakkjátszma kimenetele dönti el a közeli jövőben, hogy bevásárlóközpont, reprezentatív irodatelep, park, kulturális központ vagy ezeknek milyen vegyiiléke szabja meg évtizedekre a terület karakterét. A helyzet jelenlegi állása szerint a színfalak mögött zajló spekulációba egyedül a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tudott érdemben beleszólni, amikor az épületek lebontásától tartva - noha még csak ideiglenes jelleggel - műemléki