Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Szalai Anna: Arccal a bérlakásépítés felé?

5 AUGUSZTUS FLFLFLFLFFJ RIIDAPEST bevitt telek ára - később saját forrásaik terhére korrigálják. A bérlakások négyzetmétere - telekárhányados nélkül - Budapesten átlagosan 226 ezer forintba, vidéken 139 ezer forintba kerül. A főváros budai oldalán azonban a magas telekárak miatt nem ritka a 300-350 ezer forintos négyzetméterár sem, de a II. kerületben négyzetméterenként ötszázezer forintért is épült már bérgarzon. Az önkormányzati bérlakások építése gyakorta többe kerül, mint a vállalkozói beruházásban épülő társasházi otthonok. A számvevőszék így inkább a használt lakások vételét javasolta az önkormányzatoknak, amelyek rövidebb idő alatt akár másfélszer több bérleményt létesíthetnének. A jelentés éppen jókor érkezett. A bérlakásépítésre szánt források kiapadóban voltak. Tavaly már csak egy pályázatot írtak ki a korábbi összeg felére, az idén még egyet sem. Ráadásul a program mintha mellékvágányra futott volna. Miközben a gazdagabb önkormányzatok állami segédlettel cserélik le korszerűtlen bérlakásállományukat és vele nemkívánatos lakosságukat, a szegényebb települések még inkább elszegényednek. Kellő önerő híján még csak nem is pályázhatnak állami támogatásra. A leszakadók beáramlásával lassan adófizető polgáraikat is elveszítik, a szegényedés spirálja pedig egyre gyorsabban pörög. A társadalmi igazságosság nevében indított programok nyomán új gettók létesülnek az országban, miközben a régieket sem sikerült még felszámolni. A politikusok új mentőövet kerestek. Nem kellett messzire nyúlniuk, hiszen a Public Private Partnership -a magántőke közcélú felhasználása -ötlete már régóta lebeg a magyar gazdaság felszínén, de még nem igazán sikerült megragadni. A bérlakásépítés jó alkalomnak tűnt, a befektetők is éppen új vadászterületet kerestek. A Pénzügyminisztérium azonban a vállalkozók által kért garanciákat, illetve a rendszer működéséhez szükséges pénzügyi támogatást egyaránt sokallja. A befektetők viszont ezek nélkül aligha kezdenek bele a kockázatos üzletbe. Eddig egyetlen bérház épült fel magántőkéből. A 129 lakásos angyalföldi épület építési költsége meghaladta az egymilliárd forintot, a kétszázmilliós remélt profitra a borsosnak bérleti díjak ellenére is 16 évet kell várnia a befektetőnek. Nem tűnik kihagyhatatlan lehetőségnek. Az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal addig-addig igazgatta a lovat, míg végül fordítva ült rá. A vállalkozók helyett a bérlőt kívánja támogatni. Lakbértámogatásról szóló kormányrendelet-tervezetét azonban harmadik olvasatban is visszadobta a gazdasági kabinet. Pénzügyi és társadalmi szempontból egyaránt vállalhatatlannak tartják, hogy a bérlakásban élőket rászorultságuktól függően akár 60 ezer forinttal is támogassa az állam havonta. Valóban túlzónak tűnik, pedig a számokból ez jön ki. A négyzetméterenként 1600 forintban maximált lakbérből, a bérlőnek szociális helyzetétől függően 300-600 forintot kellene fizetnie, míg a fennmaradó részt az állam és az önkormányzat adná össze. A lakbérjegy bevezetésével a magánbérleményeket is bevonhatnák a rendszerbe, ami a magán bérbeadókat sújtó adóterhek csökkentése után tekintélyes bevételt hozhatna a költségvetés konyhájára. A Pénzügyminisztérium még nem döntött az ügyben. Parkolópályára került a bérlakásalap tervezete is. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által is támogatott elképzelés egyetlen költségvetési forint nélkül ígér évi 7-10 ezer új bérlakást. Az ingatlanalapok sikerét meglovagolni szándékozó vállalkozás akár százmilliárd forint lekötetlen tőke bevonását is elképzelhetőnek tartja. A konstrukció értelmében a projektcég az önkormányzat telkén a finanszírozó bank megbízásából és hiteléből építené fel a bérlakásokat, amelyeket azután eladna a bérlakásalapnak. Az önkormányzat ingatlanbefektetési jegyet kap a telkéért cserébe, miközben a lakások bérbeadása is az ő feladata. A bérlakásalapot megillető bérleti díjat a bérlő és az önkormányzat együtt fizeti, míg a fizetésképtelen bérlők helyett a garanciaalap fizetne. A papíron vonzó konstrukció azonban nem lágyította meg a pénzügyérek lelkét. Több mint hatvanmilliárd szétszórása után nem árt óvatosnak lenni. Nyugat-E urópában a bérlemények harmada üresen áll. De pang a magyar magánbérlakás piac is. Az utóbbi években egyharmaddal csökkentek a bérleti díjak, a bérlőkeresés egyre hosszadalmasabb. A lakáspolitikusok mindezek ellenére makacsul ragaszkodnak a bérlakás állomány 15 százalékos álomhatárához. Kérdés, hogy mi lesz, ha felébrednek. •