Budapest, 2004. (27. évfolyam)

5. szám július - Kirschner Péter: A föld alatti Budapest felfedezői

A föld alatti Budapest felfedezői Sokan fáradoznak azon, hogy Budapest enyészetnek kitett építészeti értékeit, műemléket, természeti környezetét megóvják. Munkájuk eredménye jól látható. Vannak azonban olyan szerelmesei a városnak, akik a láthatatlan értékek megóvásán, gazdagításán fáradoznak: ők a barlangászok. A Pál-völgy i-barlang felfedezésének századik évfordulója irányította rájuk a figyelmet. • Nagy Sándor a Ferenc-hegyi barlang egyik kutatója, akit nemrégiben választottak meg a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat főtitkárának, fiatal ember. Alig hét éve kezdte a barlangászkodást az Ariadne Karszt-és Barlangkutató Egyesületben. Elég volt egy turistaként tett kirándulás, hogy a barlangok szerelmesévé váljon. Ez a hobbi rendkívüli felkészültséget, fegyelmet és természetesen jó fizikai állapotot igényel. Alig ezren vannak országszerte, akik hobbiként, mégis hivatásszerűen járják a barlangokat, keresik az újabb - még felfedezetlen - járatokat, tudományos megfigyeléseket végeznek, vagy éppen a nagyobb sportteljesítményt hajszolják, - mert a barlangászás mindez egyszerre. A barlangászok közel fele budapesti, hiszen a főváros területén - a világon egyedülálló módon - számos barlang található, a száz éve felfedezett Pál-völgyi-barlang mellett a legismertebbek: a Szemlő-hegyi-, a Ferenchegyi, a József-hegyi vagy a most is vízzel kitöltött aktív Molnár Jánosbarlang. A barlangok hosszát valóban Ariadné módszerével és további bonyolult számításokkal határozzák meg - magyarázza Nagy Sándor, és állandó a vetélkedés a „Magyarország leghosszabb barlangja" címért. Most az aggteleki Baradla-barlang vezet. A Pál-völgyi-barlang a maga 18 kilométerével második, de a kutatók minden alkalommal azzal a reménnyel szállnak le, hogy felfedezéseik nyomán Budapest rövidesen ismét átveheti a vezetést. Aki kalandvágyból, kíváncsiságból a barlangászokhoz kíván csatlakozni, annak először az alapfokú barlangjáró tanfolyamot kell elvégeznie. Csak az úgynevezett technikai Il-es tanfolyam után következik a túravezetői-és kutatásvezetői tanfolyam. A felfedező utak csak ezután következhetnek. A felfedezés nem merül ki az új járatok keresésében. A barlangkutatók rész vesznek különféle tudományos kutatásokban, meteorológiai, hidrológiai, biológiai, geológiai adatgyűjtésekben, amelyekért a szakemberek nem mindig merészkednek le a föld alá. De talán még ennél is fontosabb, - emeli ki Nagy Sándor -, az az a munka, amelyet a barlangok megóvásáért, a turistautak karbantartásáért végeznek. Külön figyelmet és fáradságot igényel, hogy a kirándulókat lebeszéljék a kövek gyűjtéséről. A barlangászok között szinte mindenféle foglalkozású ember megtalálható, a könyvelőtől a testnevelő tanáron keresztül a szoftverfejlesztőig. Legjellemzőbb közös vonásuk a kíváncsiság mellett a szolidaritás. Ha bárhol baj támad, ha valaki veszélybe kerül, azonnal ott vannak és segítenek. A főváros alatti Budapestet sok ember ismeri. A turisták nagy számban keresik fel a ritka látványt, élményt nyújtó barlangokat, de a barlangturizmusban rejlő lehetőségeket nem aknázzuk ki eléggé. A barlangászok többsége barlangi túravezetői vizsgával is rendelkezik. Ok kalauzolják a kiépített túra utakon az iskolai csoportokat és a külföldi látogatókat. Talán nem meglepő módon elsősorban a Japánból, Ausztráliából, Hollandiából érkezők keresik fel a barlangokat, akik már előzetesen is nagy tájékozottságot árulnak el. Tisztában vannak vele, hogy valóban egyedülálló élményben lesz részük. A turista ne lepődjön meg, ha föld alatti útján általános iskolás „barlangásszal" találkozik, de vannak, akik hatvan-hetven éves korukban sem tudják abbahagyni. A hölgyek sincsenek „alulreprezentálva", ahogy divatos szóval mondják.: Nagy Sándor is itt talált menyasszonyt magának. Az sincs kizárva, hogy az esküvőt a cseppkövekkel díszített teremben, az elengedhetetlen sisakkal a fejükön tartják majd meg. A Pál-völgyi-barlang kezelője a Duna-Ipoly Nemzeti Park. A munkát és a felelősséget azonban szívesen és bizalommal osztják meg a civil barlangászokkal. A bizalom jele, hogy a barlang bármikor: éjjel és nappal, télen és nyáron nyitva áll előttük. • Szöveg KIRSCHNER PÉTER Fotó: KISS ATTILA