Budapest, 2004. (27. évfolyam)

5. szám július - N. Kósa Judit: Madách Sétány: örök átok vagy egyszeri esély?

5 1 TI I I ITS flmgff BUDAPEST az valósággá válhat, mert az egyébként csak színes pántlikának számító minősítés ráirányítja a figyelmet a területre, így az önkormányzat könynyebben találhat befektetőt a sétány tömbjeire. Az Új Magyar Építőművészet által kezdeményezett vitának azonban nem lett folytatása. A következő lépésekre már az utolsó utáni pillanatban került sor: Eva M. Amichay internetes kampánya a Gozsdu-udvar radikális átépítésének megakadályozására, illetve az ÓVÁS! nevű szervezet kezdeményezése a Holló utca 11. megmentéséért arra jó eszköznek bizonyult ugyan, hogy felébressze szendergéséből az örökségvédelmi hatóságot, de közvetlen célját aligha érheti el. Százmilliókat áldozó beruházókat, érvényes engedélyek birtokában lévő jogos tulajdonosokat jogállamban nem lehet megakadályozni abban, hogy bontsanak és építsenek. Ezt, ha más nem, a Hungária-fiirdő példája is fényesen bizonyítja. A fővárosi védelem megakadályozta az egymást váltó tulajdonosokat abban, hogy tíz éve, eredeti szándékuknak megfelelően lebontsák a hajdan pompás épületet. Megvárták hát, amíg magától összedől. Bár a KOH június 15-i döntése a Kazinczy és a Csányi utca közötti nagyobb rombolásnak elejét veszi, az igazán fontos kérdésekre e pillanatban válasz még nincsen. Nem tudni, hogy ha azt megakadályozzuk, amit a tőke magától csinálna - lásd: Holló-ház -, akkor honnan lesz pénz az esztétikai-erkölcsi alapelveknek is megfelelő területfejlesztésre. A kerület vezetése újabban francia segítségben bízik, párizsi önkormányzatok és szakemberek segítségét kéri, és azt reméli, hogy e kapcsolatnak köszönhetően uniós pénz is kerül majd Erzsébetvárosba. De aligha tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a magyar állam segítsége nélkül semmi esély nincsen az egykori zsidónegyed megmentésére. Az első lépések is milliárdokat igényelnének. A kerületnek nem telik rá, a befektetők meg nagy, drágán eladható házakat szeretnek építeni, és a szép régi épületek rendbehozatalát ráhagynák arra, akinek ez a fontos. A másik megválaszolatlan kérdés, hogy mi lehet az a vezérfonal, amelynek mentén sor kerülhet a régi pesti zsidónegyed revitalizációjára. Az épületállomány megmentése, méltó környezetbe helyezése csak az ügy technikai része. De talán ennél is fontosabb, hogy ismét élet költözzék a ma gyakran sivár, kihalt utcákba, műhelyek zaja töltse be az üres üzlethelyiségeket, sétálók tűnjenek fel az átjáróházakban, vendégek a vendéglőkben, hívek a templomokban. A Belső-Erzsébetváros ma tetszhalott. Azok a tüntetők, akik hajnalonta a Holló utcában demonstráltak az ezüstművesház megmentéséért, javarészt Budáról bumliztak át, hogy védjék, amit féltenek. De abszurd módon a romokban is felüti a fejét az élet: a kiürített, bontásra ítélt házak udvarai az utóbbi években Pest legnépszerűbb nyári kerthelyiségeivé váltak. P.zen a nyomon talán el lehet indulni. • E o Q O o A Rumbach utcai zsinagóga is védetten romlik