Budapest, 2004. (27. évfolyam)

5. szám július - N. Kósa Judit: Madách Sétány: örök átok vagy egyszeri esély?

JÚLIUS BUDAPEST tüntetni a városnak ezt a szégyenfoltját. A fővárosnak lassú, fokozatos munkával ki kell sajátítania az Erzsébetvárosnak azt a részét, melyet a Károly körút, Király utca, Erzsébet körút és Dob utca határol. Szabadkezet nyervén e városrész fölött, heves iramban kell megkezdeni a rombolás nyomán szükséges építkezéseket." A második világháború után hivatalosan sosem vetették el a Madách sugárút gondolatát, de a megvalósítása sem került komolyan szóba. A mindenható tulajdonos állam nagy lakásépítési akciói vagy zöldmezős beruházások voltak (Kelenföld, Ujpalota) vagy olyan „városrész-rehabilitációs programok", ahol a régi lerombolása árán viszonylag sok új otthont lehetett felhúzni (ennek esett áldozatul Óbuda, Újpest vagy épp Kőbánya tradicionális városközpontja). A külső-józsefvárosi Szigony utca környékének példája viszont megmutatta: a nagyon sűrűn lakott belső negyedekben gazdaságtalan módszer a régi házak lebontása és paneltömbökre cserélése. Volt persze más megoldás is. Ezt éppen a tervezett Madách sugárút közvetlen közelében, a Kazinczy utca, Dob utca, Klauzál tér és Wesselényi utca által közrefogott, úgynevezett 15-ös tömbben próbálták ki a nyolcvanas évek elején. A nevezetes kísérleti területen lebontották ugyan a menthetetlenül rossz állapotban lévő házakat, de a még helyrehozhatókat és az új foghíjtelkeket egységes egészként kezelték. Harmonikus megjelenésű, koherens tömböt hoztak létre, az elavult szárnyépületek feláldozása árán, nagy belső udvarokkal, nem kirívó új kiegészítésekkel. (Még a műemlékesek által oly gyakran ostorozott fászádizmus is szerephez jutott itt: az ELTE Kazinczy utcai, modern épülete például egy romantikus homlokzat mögött bújik meg.) A régi házakban lévő lakásokat felújították, a tetőtereket beépítették, így hoztak létre a korábbiaknál lényegesen jobb minőségű otthonokat. A kísérlet meglehetős siker volt - és irtóztató költségekkel járt. Nem is fejezték be soha. A Madách sugárút tervezett nyomvonalán azonban semmi ilyesmi nem történt, vélhetően éppen azért, mert az elképzelés papíron mindig is létezett. Sőt még változott is: 1980-ban például a Buváti készített egy új tervet, immár nem főközlekedési útra, hanem sétálóutcára. A Madách térről induló utca S kanyarral érte volna el a Teréz-templomot, nyomában pedig mintegy ötszáz lakás szűnt volna meg. Ez a változat éppúgy nem valósult meg, mint elődei. A rendszerváltásig a területen egyetlen komoly változás történt: máig érthetetlen engedélyezési folyamat végén a tervezett sugárút/sétálóutca kiindulópontjára, a Gozsdu-udvar tőszomszédságába felépült egy tizenkét emeletes, mélygarázsos irodaházmonstrum. Román András műemlékvédelmi szakember, aki 1997-ben a Budapesti Negyed lapjain foglalta össze a sugárút történetét, időrendben utolsó eseményként azt rögzítette, hogy 1991-Sugárút már sosem lesz WWWRYNABT.COM.