Budapest, 2004. (27. évfolyam)

4. szám június - Csordás Lajos: Vendégoldal - Az erőd

35 JÚNIUS BUDAPEST Az erőd • A monostori erődöt ugyanaz a kor és akarat teremtette, amely a Budán a Gellért-hegyre ültette a Citadellát. A Komárom határában fekvő monstrum 1850 és 1871 között épült, s akkora, mint a budapesti Westend teljes területe a parkolókkal együtt. Mindez a föld alá rejtve. Bevehetetlennek tartották, amikor elkészült. De már a 19. század végére sem volt az. Falai néhol két méter vastagok, lőréseiből tökéletesen belőhető minden zug, még a két emelet mély várárok is. Döbbenetes a belső terek nagysága. A félhomályos termek végtelennek tűnő sorozata. És a durvaságban, a vaskosságban a precizitás, ahogy a küklopszi kőtömbök illeszkednek, ahogy az ablakívek zárókövei kissé díszesebbek a többinél - némelyik pirosra festve. Valahogy érezni az ormótlanságban a Monarchia régimódi báját, amelyet nem sikerült lelaknia sem a Horthy-hadseregnek, sem a szovjet ármádiának, amely 1945 után Közép-Európa legnagyobb lőszerraktárát rendezte be itt. Amikor pedig 1990-ben elhagyta az erődöt az utolsó szovjet katona, a monstrum ott maradt döglötten, üresen. Műemlékké nyilvánították, és ki kellett találni, mit kezdjenek vele. Mit lehet kezdeni egy erőddel itt, Komáromban, ahol ezenkívül van még két hasonló: az Igmándi és a Csillag? És a szlovák oldalon mind közül a leghíresebb, a Klapka-féle erődítmény. A monostori erőd nem szent helye történelmünknek, nevezetes esemény, véres ütközet nem játszódott falainál, mint például Przemyslnél. Turisztikai vonzerejét tehát másra kellett alapozni. A hadkultúrára. Ennek szeretnék fellegvárává tenni Monostort. Nagyon pozitívan és nagyon tágan értelmezve a fogalmat. Nyugati, főként angliai példák alapján. Az épület kezelője a 2000-ben három minisztérium, valamint a megye és a város összefogásával alapított Monostori Erőd Hadkultúra Központ Kht. lett. Első lépésként a hadtörténeti múzeum állandó kiállítást rendezett be az egyik teremsorban. Mellé telepedett aztán a Budapestről leköltöztetett pékmúzeum, amely első hallásra idegennek tűnik itt, de ha figyelembe vesszük, hogy az építményben található az ország négy legnagyobb kemencéje - melyekben valaha huszonötezer kenyeret süthettek naponta a bakáknak megértjük a döntést. Találtak helyet aztán a lövészetnek, a dunai bástya félkör alakú udvarában szabadtéri színháznak. És talán még a rendelkezésre álló hely tizedét sem használták fel. Befogadtak makettezőklubokat, hagyományőrző táborokat, de a profiltól kissé elütő rendezvényeket is: például a Mediawave filmfesztivált vagy az amerikai autók találkozóját. Csak jöjjenek minél többen, s vigyék hírét ennek a döbbenetes építménynek. Aki egyszer itt járt, úgysem szabadulhat a gigantikus élménytől: visszatér, és elhozza a barátait is. Az ide látogatók kilencven százaléka úgy jön, hogy valaki rábeszélte. Mert ezt látni kell önmaga nagyságában, a fényképek nem tudják megmutatni, nincs optika, amely hitelesen befogná ezt a térélményt. És a suttogó hírverés hatásos: Varga István ügyvezető igazgató szerint idén már százezer látogatót várnak. Közben lassan-lassan folyik az építmény felújítása; kell hozzá még körülbelül tíz-húsz év. Meg húszmilliárd forint, amelynek jelentős részét pályázatokon, harmadát vállakozói tőke bevonásával teremtik majd elő. A hasznosítási terv huszonöt projektelemet tartalmaz: többek közt szállodát, konferenciaközpontot, sportlehetőségeket, csatarekonstrukciókat. Jövőre a nevezett közhasznú társaság veszi át az Igmándi és a Csillag erődöt is, így egységesen lehet majd bemutatni a révkomáromi erődsort, sőt májustól a szlovák oldalon fekvő védművekkel is könnyebb már a kapcsolat. Ott is most keresik egyébként a hasznosítás lehetőségeit. Tavalyelőtt a két ország együtt pályázott világörökségi címre az egész erődrendszerrel, s valószínűleg csak azért nem kapták meg, mert abban az évben más, esélyesebb magyar jelöltek is voltak. Majd legközelebb. (Cs. L.) U