Budapest, 2004. (27. évfolyam)

4. szám június - Csákvári Géza: Fausti mélység

• A Kontroll legemlékezetesebb jelenete a főcím előtti képsor. Aba Botond, a BKV első embere hívja fel a vászonról a nagyérdemű figyelmét, hogy amit látni fognak, fikció, a történendők nem hozhatóak semmiféle összefüggésbe a cég alkalmazottjaival. A műhelytitkok ismerői tudják: a fővárosi cég vezérigazgatója csak ezzel a feltétellel - mármint hogy „előszót" mondhat a filmhez - járult hozzá a föld alatti forgatáshoz. Ez a monológ a nézőtéren rendszerint a derű perceit hozza el, ami olykor hangos röhögéssé fajul. Vitathatatlan: az epizód szerves részévé vált Antal Nimród első játékfilmje dramaturgiájának, amely mozinak - a budapesti metróban játszódó egyéni hangulatú thrillernek - most, az 57. cannes-i filmfesztiválon a hat mozibarát fiatalból álló zsűri a Prix de la Jeunesse-t ítélte oda. Az ötlet négy évvel ezelőtt született meg; a metróban dolgozó jegyellenőrökre azért esett Antal választása, mert mindig is szimpátiát érzett a vesztesek iránt - talán annak okán, hogy maga sem tartozott soha a nagymenők közé. Másfél évtizede él Magyarországon, az első csóktól az első berúgásig rengeteg élmény köti már így is ehhez az országhoz. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát, az elmúlt években több reklámfilmet és video-Fausti mélység CSÁKVÁRI GÉZA klipet rendezett. A rendkívül szerény fiatalember benyomását keltő Antal a Kontroll cannes-i díszbemutatója előtt annyira izgult, hogy a színpadon állva férfiasan bevallotta: most éppen semmi értelmeset nem tudna mondani. Ilyenkor szerencsére, mint mindig, kéznél van a producere és barátja, Hutlassa Tamás. A vetítés utáni autogramosztáson és photo-call találkozón viszont már széles mosollyal fogadta a legújabb rajongói közeledéseket. A Kontroll nem olyan, mint egy tipikus magyar film. A 180 millió forintos, szerénynek mondható költségvetéssel készült mozit negyven napon keresztül napi öt órán át forgatták a fővárosi metró útvesztőiben. A Kubrick-, Fellini- és Chaplin-rajongó rendező legjobban a mindennapokat elöntő csináltságoktól irtózik. Önmagát elemezve úgy látja, éppen a megfelelő életkorban rendezhette meg a Kontrollt. Bulcsú, a magányos főhős alakjában ma már kihalóban lévő embertípust írt meg, olyan valakit, amilyen több mint tíz éve elhunyt édesapja volt. Ahogyan egy interjúban fogalmaz: a mai műbalhés agresszorokkal szemben az apja igazi férfi volt. Mindennap vívódott a félelmeivel, de a szerelméért átúszott egy tengert. Saját életét is nehezen tudta kezelni, mégis önzetlen, jó ember volt. A siker ismeretében a történet legpikánsabb része, hogy a Kontroll forgatási munkálatainak megkezdése előtt szinte senki sem bízott a produkcióban. Főképpen a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a szervezet ugyanis elutasította a gyártó és a forgalmazó cég támogatásra beadott pályázatát. A szakmai grémium a Kontrollt rizikós művészdarabnak gondolta. Ma már tudjuk, tévedtek, az akcióelemekkel és a fausti csavarral megtűzdelt lélektani krimit mintegy negyedmillióan látták, ez a tavaly magyar filmekre eladott belépők mintegy negyven százaléka. (Ráadásul a Prix de la Jeunesse is egyfajta közönségdíj.) A „bevételi oldalt" bővíti a kritikusok (idén odaítélt) díja és a filmszemlén bezsebelt, a legjobb elsőfilmesnek járó elismerés is. Arra azonban csak a legmerészebbek mertek gondolni, hogy a film kijut a világ legnagyobb filmfesztiváljára, Cannes-ba. A Kontroll meghívása és díja nagy fegyvertény, különösen annak a fényében, hogy hat éve nem volt magyar nagyjátékfilm a Cőte d'Azur-i rendezvényen. Többet ér, mint bármilyen „központi" filmdiplomácia! A szó elszáll, de a celluloid örök. •