Budapest, 2004. (27. évfolyam)

4. szám június - Zappe László: Isten nélküli darab - A Sénák a Nemzeti Színházban

19 JÚNIUS MP4/4 K U D A P E s T Isten nélküli darab ZAPPE LÁSZLÓ A Senák a Nemzeti Színházban három hónapon át, a rendszeres színházlátogatók igényeit Pesten és Budán, s olyan programokkal, amelyek kielégítik, hivatovább ide csábítják a külföldieket is. Azonban jelentős technikai átalakításokra is szükség van hozzá a szigeten. Hogy tervei szerint megszüntethesse az esőnap kellemetlen intézményét, mobiltetőt tenne a színpad fölé, befedné a nézőteret. -Látványos változásnak ígérkezik a színpad átépítése is. Az intézmény korszerűsítéséhez és az egész évben üzemelő, nemzetközi művészeti komplexummá alakításához a koncepció tehát elkészült. Az előzetes számítások szerint a tervek kivitelezése mintegy két-, más számítások szerint, bővebb programmal közel ötmilliárd forintba kerülne. Ehhez keresnek befektetőket, és állami segítséget is remélnek. Néhány változás már most is tapasztalható. Bán új marketingstratégiába kezdett, és elindult az on-line jegyértékesítés is. A színház tavaly hatvanmillió forintot kapott a fővárostól, negyvenmilliót pályázatokon nyert el. A végelszámolásban 18 millió forint volt a veszteség. Ezt a főváros idén márciusban rendezte. llyenfomán akár úgy is összefoglalhatjuk a helyezetet, hogy a három nyári játszóhely sorsa legalább olyan változatos volt, mint amennyi fordulat e tekintetben a jövőben várható. Bán Teodóra Ü Harmadik „istendrámáját" írta meg Háy János - és mint már értesülhettünk róla, készen van a negyedik is. Nem lehet kétségünk, az író bármely műnemben bármennyi szöveg előállítására képes Ipoly menti ifjúságának anyagából. S nemcsak a környezet, de darabok dramaturgiai trükkje is ugyanaz akar lenni. Együgyű, ám mégis örök bölcsességet hordozó emberek csavarják a szót, míg az kifordul eredeti, lapos-közhelyes értelméből, és valami magasabb rendűnek, általánosnak, isteninek a kifejezőjévé válik. Ez azonban eddig igazán csak az első darabban, az A Gézagyerekben sikerült. Az autista fiatalembert konok ragaszkodása az igazsághoz valóban „isteni" magasságba emelte, Pinczés István debreceni rendezése pedig ezt az előadásban is maradéktalanul érvényesíteni tudta. A Hemer Ferike faterja már Pinczés rendezésében sem szólt ugyanilyen erőteljesen a sorsról. A Nemzeti Színház stúdiójában bemutatott A Senák esetében pedig még egy szintet lép az író lefelé. A címszereplő, a Senák - bizonyára nevében is senki voltát hordozza - a szövetkezetesítés idején a fővárosi agitátorokhoz csatlakozó lumpenparaszt. Hogy melyik szövetkezetesítési kampányról van szó, az talán szándékoltan homályba vész, a háború közelsége, gyakori fölemlegetése az elsőre mutat, a negyvenes-ötvenes évek fordulóját idézi. Ez esetben a hat év múlva bekövetkező kifejletnek éppen 1956-ra kellene esnie, amire viszont a darabban semmi sem utal. A konkrét történelmi helyzet elmaszatolása persze bizonyára az elemelést, az „istendráma" jelleget, az általánosítást szeretné szolgálni. Önmagában azonban ez kevés ahhoz, hogy a végül föllázadó, az árulót széttaposó lovak tette igazi tragédiának, magasabb rendű igazságszolgáltatásnak hasson. Senák mellékszereplő, a drámában semmiképpen sem olyan jelentős figura, akinek a pusztulása katartikus hatású lehetne, isteni beavatkozásra utalhatna. A darab főhőse Rák Jani, a tekintélyes paraszt, akit Senák segítségével a szövetkezetbe kényszerítettek, s akinek életét igencsak gubancos konfliktuscsomó nehezíti. Ezeket katalizálja a szövetkezetesítés, de nem oldja meg Senák halála. A Nemzeti Színház előadása azért is árulkodik hangosan a darab alapvető gyengeségéről, mert igen erős színészgárda adja elő. A dialógusok pergetése, ritmusa, poentírozása profeszszionális munka. Ennyiben igaza van a rendező Balikó Tamásnak, hogy ezen nem volt mit rendezni, a színészek alighanem megoldották a dolog technikai részét. László Zsolt plasztikusan vergődik anyósa, felesége, síró gyereke között, és főképp az abszurd szituációban. Molnár Piroska az anyós szerepében egy nehéz élet minden kínját zúdítja rá konok következetességgel, mit sem törődve az életveszélyes fenyegetésekkel. Varga Mária egyszerre kedvetlenül tűrő-vergődő és hűségesen szerető feleség, Szarvas József józan ésszel kötekedő szomszéd. Orosz Róbert és Vida Péter érezteti az ostobaságok szajkózására kényszerült agitátorokban a józan értelmű egyszerű embereket, Újvári Zoltán falusi kocsmárosként remekül szekundál a jeleneteikhez. Spindler Béla pedig reménytelen küzdelmet folytat, hogy Senákot valahogy jelentősebbé tegye, mint lehetséges. Barna Lajos és Barna Béla adja Rák Jani végzetes szerepű, amúgy jámboran egykedvű két lovát. Horesnyi Balázs fülkékre osztott díszlete betölti a rendkívül a széles játékteret, görbületeivel, ferdeségeivcl előre elbeszéli a kizökkent időt, Pilinyi Márta ruhái viszont a naturális valóságot képviselik. A szürke munkásruhába, füles sapkába öltöztetett két ló látványnak telitalálat.