Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Prusinszki István: Elmúlt a víg élet Júlia udvaráról - Még őrzi eredeti arcvonásainak nyomait Petőfi özvegyének háza

bár a szobácska világos volt eképpen, én, a késői lakó is sokat szenvedtem a szél és hideg miatt, amely a rozoga ablakon beáramlott. A lakásával szem­közt lakott egy visszautasított udvar­lója, az udvaron susztertallért lövöldö­zött lábujjai közül az egykori katona­tiszt. A háziúr, bizonyos Belpotoczki: Júlia titkos imádói közé tartozott, és a ház reparálásával akart érzelmeinek kifejezést adni... És az öreg Szend­rey, ez a vén kupec, ha a pesti vásárra megérkezett, ugyancsak tudakozó­dott lányáról, bár nagyon ritkán láto­gatta meg..." A Horánszky utcai városi palota ha­talmas udvarát és gyönyörű díszkert­jét már akkor beépítették, amikor 1878-ban eklektikus épületrésszel toldották meg a kétszintes ház hátsó traktusát. Homlokzatának kődíszei, lépcsőházának kovácsoltvas korlátja és mára erősen megkopott mennye­zeti stukkója azonban még eredeti, sőt, Szendrey Júlia egykori lakása is megőrizte a XIX. század hangulatát. - Az utcára néző, négyzet alakú szo­ba boltívét, parkettáját és kemény fából készült ablakkereteit több mint másfél évszázada készítették - me­séli az itt idestova harminc éve lakó idős hölgy. - Bizony ráférne már a fel­újítás a házra, mert segítség nélkül megállíthatatlan a pusztulás. És senki nem érzi jól magát egy olyan házban, amelynek látványától rémálmai van­nak. Az épület egy négy évvel ezelőtt nyílt kiállítóteremnek, a K. Petrys Háznak is otthont ad. A galéria, amely eddig több mint negyven kiállítás rendezésével járult hozzá a kortárs művészet támogatásához, éppen a ház állapota, az ódon környezet miatt működik itt. De a régóta esedékes felújítást el kellene kezdeni, hogy az ódon ne jelentsen pusztulót, s a ház ismét régi fényében ragyogjon. Eljött az utolsó pillanat, hogy akik megtehetik, a munká­hoz hozzáfogjanak. •

Next

/
Thumbnails
Contents