Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Újlipótváros, marketinggel - Aki kérdezett: Bárkay Tamás. Aki válaszolt: Bojár Iván András

BUDAPEST 2 QP4/Q 16 / Ujlipótváros, marketinggel Aki kérdezett BARKAY TAMAS Aki válaszolt BOJAR IVAN Fotók: MÓRICZ SIMON • Abban a városrészben vagyunk, annak is a főutcáján, amelynek említésekor -megfigyeltem - többször is bepárásodott a szemed. Látszik, hogy neked nem térkép e táj. Miért szereted enny ire? - Van személyes vonatkozása a do­lognak, nagypapám, nagymamám itt élt, a Pozsonyi út egyik első házában. Gyerekkoromból úgy emlékszem rá, mint nagyvárosias, de mégis családias, belakott utcára. Mindenhol ismerő­sök, például a virágárus néni, akik ak­koriban nem itt ténykedett, ahol most a pavilon áll, hanem a kapualjban... - Aki a virágárus nétiit szereti, rossz ember nem lehet... - Ez a fertály egyszerre metropolis jellegű és bensőséges, és ennek való­színűleg az építészeti és az ingatlan­fejlesztési koncepció a titka. Nézd csak meg: alul mindenhol üzletek, boltok nyílnak. A '20-as '30-as évek­ben, amikor ezek a házak épültek, odafigyeltek arra, hogy az utca és az épületek kapcsolatát, együttélését megteremtsék. Olyan egyszerű, már­már primitív dolog ez, és az építészek, a beruházók manapság mégsem tud­ják. Pedig csak ennyi kell ahhoz, hogy egy ház ne idegen tárgyként álljon az utcán. Másrészről viszont a vadkapita­lizmus jótékony hatásai is meglátsza­nak a környéken. A nyolcvanas évek­ben volt egy vehemens felújítási hul­lám, amikor a Nagykörutat központi­lag végigkenték azokkal a színes mű­anyag festékekkel - most már pró­bálják magukat ledobni a falról - és volt a másik vonal, amikor különböző multicégek, bevéve a látványos Du­na-parti hídfőállásokat, megvették a háztetőkön a neonreklámhelyeket, és ezekért fizetik a házak festését. - Tényleg: belül milyenek ezek a házak? - Ótvarok. - Ajjaj! Örvendetes viszont, hogy a könyvkultúra virágzik, szinte az egész utcában. Itt van például ez a derék disz­kont: mesekönyvek hetven százalék enged­- Hát igen. Ez a bolt a könyvekhez nem méltóan vulgáris marketinggel reklámozza magát, a könyv maga any­nyira alulértékelt cikként jelenik meg itt, hogy az embernek nincs is kedve bemenni. A nyolcvanas évek alumí­niumajtaján át, a kilencvenes évek olasz csempéi közé. És mind a kettő lepusztulóban. - Nem beszélve a kirakatra ragasztott minimálmatricákról. -A matricázás egész Budapesten nagy divat. Az a veleje, hogy ne na­gyon lássék a beltér, ahol az armaged­dont tervezgetik a rovásunkra. Persze ha benyitsz, elhallgatnak, így sose de­rül ki, miben sántikálnak... Ezekből a matricákból építenek aztán maguk­nak villát a dekoratőrök a Rózsadom­bon. - Ez az Óriás shop viszont igen nyalka. Kár, hogy negyvenkilós alpinistákra ka­librált lépcsők visznek az ajtajáig. - Tulajdonosa dicséretesen meg­őrizte a régi faportált, bár azért egy szép kis légkondit mégis csak bele­installált a közepébe. - Mi ez? Miért álltunk meg? - Ez a Jászai Mari tér 4/A. Itt lak­tak a nagyszüleim. Még arról is híres, hogy Réz Pál, a magyar irodalom szür­ke eminenciása is itt lakik, és itt élt Radnai György operaénekes. Érde­mes megnézni: a lépcsőházi linóleum­borítás most már hetvenvalahány éve gyönyörűen állja a sarat, meg minden mást... Ez pedig a környék kalaposa. Azt a keskeny karimájú darabot e­melném ki a kínálatból, utoljára Ka­bos László hordott ilyet, a Veréb is madár című filmben, 1968-ban. - Felejthetetlen volt benne. Ez a bolt viszont tényleg nagyvárosias: Butler. - Rendkívül elegáns. - Mi tagadás, nem a Vörös Október Ru­hagyár outietje. De itt már erősen márvá­nyosodnak a portálok. Elegáns például ez az ékszerüzlet. - Ez a Lauli. Az egyik legfinomab­ban kitalált, legízlésesebb portál az egész városban. Bár a ráeresztett lég­kondi itt is belezavar a látványba. - Tyű, ez a fodrász viszont... - Hát igen. Ez pedig a nyolcvanas évek. Az újraéledő szecesszió létra-

Next

/
Thumbnails
Contents