Budapest, 2004. (27. évfolyam)
0. szám január - Újlipótváros, marketinggel - Aki kérdezett: Bárkay Tamás. Aki válaszolt: Bojár Iván András
BUDAPEST 2 QP4/Q 16 / Ujlipótváros, marketinggel Aki kérdezett BARKAY TAMAS Aki válaszolt BOJAR IVAN Fotók: MÓRICZ SIMON • Abban a városrészben vagyunk, annak is a főutcáján, amelynek említésekor -megfigyeltem - többször is bepárásodott a szemed. Látszik, hogy neked nem térkép e táj. Miért szereted enny ire? - Van személyes vonatkozása a dolognak, nagypapám, nagymamám itt élt, a Pozsonyi út egyik első házában. Gyerekkoromból úgy emlékszem rá, mint nagyvárosias, de mégis családias, belakott utcára. Mindenhol ismerősök, például a virágárus néni, akik akkoriban nem itt ténykedett, ahol most a pavilon áll, hanem a kapualjban... - Aki a virágárus nétiit szereti, rossz ember nem lehet... - Ez a fertály egyszerre metropolis jellegű és bensőséges, és ennek valószínűleg az építészeti és az ingatlanfejlesztési koncepció a titka. Nézd csak meg: alul mindenhol üzletek, boltok nyílnak. A '20-as '30-as években, amikor ezek a házak épültek, odafigyeltek arra, hogy az utca és az épületek kapcsolatát, együttélését megteremtsék. Olyan egyszerű, mármár primitív dolog ez, és az építészek, a beruházók manapság mégsem tudják. Pedig csak ennyi kell ahhoz, hogy egy ház ne idegen tárgyként álljon az utcán. Másrészről viszont a vadkapitalizmus jótékony hatásai is meglátszanak a környéken. A nyolcvanas években volt egy vehemens felújítási hullám, amikor a Nagykörutat központilag végigkenték azokkal a színes műanyag festékekkel - most már próbálják magukat ledobni a falról - és volt a másik vonal, amikor különböző multicégek, bevéve a látványos Duna-parti hídfőállásokat, megvették a háztetőkön a neonreklámhelyeket, és ezekért fizetik a házak festését. - Tényleg: belül milyenek ezek a házak? - Ótvarok. - Ajjaj! Örvendetes viszont, hogy a könyvkultúra virágzik, szinte az egész utcában. Itt van például ez a derék diszkont: mesekönyvek hetven százalék enged- Hát igen. Ez a bolt a könyvekhez nem méltóan vulgáris marketinggel reklámozza magát, a könyv maga anynyira alulértékelt cikként jelenik meg itt, hogy az embernek nincs is kedve bemenni. A nyolcvanas évek alumíniumajtaján át, a kilencvenes évek olasz csempéi közé. És mind a kettő lepusztulóban. - Nem beszélve a kirakatra ragasztott minimálmatricákról. -A matricázás egész Budapesten nagy divat. Az a veleje, hogy ne nagyon lássék a beltér, ahol az armageddont tervezgetik a rovásunkra. Persze ha benyitsz, elhallgatnak, így sose derül ki, miben sántikálnak... Ezekből a matricákból építenek aztán maguknak villát a dekoratőrök a Rózsadombon. - Ez az Óriás shop viszont igen nyalka. Kár, hogy negyvenkilós alpinistákra kalibrált lépcsők visznek az ajtajáig. - Tulajdonosa dicséretesen megőrizte a régi faportált, bár azért egy szép kis légkondit mégis csak beleinstallált a közepébe. - Mi ez? Miért álltunk meg? - Ez a Jászai Mari tér 4/A. Itt laktak a nagyszüleim. Még arról is híres, hogy Réz Pál, a magyar irodalom szürke eminenciása is itt lakik, és itt élt Radnai György operaénekes. Érdemes megnézni: a lépcsőházi linóleumborítás most már hetvenvalahány éve gyönyörűen állja a sarat, meg minden mást... Ez pedig a környék kalaposa. Azt a keskeny karimájú darabot emelném ki a kínálatból, utoljára Kabos László hordott ilyet, a Veréb is madár című filmben, 1968-ban. - Felejthetetlen volt benne. Ez a bolt viszont tényleg nagyvárosias: Butler. - Rendkívül elegáns. - Mi tagadás, nem a Vörös Október Ruhagyár outietje. De itt már erősen márványosodnak a portálok. Elegáns például ez az ékszerüzlet. - Ez a Lauli. Az egyik legfinomabban kitalált, legízlésesebb portál az egész városban. Bár a ráeresztett légkondi itt is belezavar a látványba. - Tyű, ez a fodrász viszont... - Hát igen. Ez pedig a nyolcvanas évek. Az újraéledő szecesszió létra-
