Budapest, 2004. (27. évfolyam)

3. szám május - Zeke Gyula: Kávézók kalauza - Eckermann

13 MÁJUS FFLFLFT

/3 BUDAPEST melyek majdnem mindegyike ismert felvétel, ám így együtt jobb helyen nem is lehetnének. A Három Holló német alakban - Drei Raben: vajon mondták-e annak idején így is? - Wilhelm Droste és mások kezdeményezésére és szerkesztésében 1999 őszén folyóirattá is lett, amely kiváló fordításai révén létezése óta valósággal a magyar kultúra Budapesten megjelenő német nyelvű szócsövévé nőtte ki magát. Ha a Café Eckermann érdemeit kívánjuk elősorolni, amúgy is evvel kell kezdenünk: jelenleg nincsen Budapesten más kávézó, kávéház és semmi efféle hely, ahol a magyar és idegen nyelvű lapok és folyóiratok ilyen együttese és tömege lenne elérhető. Amint az a képeken is látszik, mindez nem puszta átvett elem a régi nagykávéházi hagyományok közül, de valóban a kávézó friss és fiatal szellemi levegőjének fő feltétele, s egyben a belső tér esztétikai érvényű tárgyi tartozéka. Állandó zsongás hallható az Eckermannban, amely mellesleg az intézetbe való bejutás tere, valamint -három gép erejéig - internetcafé is. Az ilyesfajta funkciópárhuzamok ritkán szervesülnek, itt gördülékenyen simulnak egybe. Az álló-, pontosabban fölülő fogyasztásra is alkalmas kiszolgáló pult szerényen húzódik meg az első traktus jobb hátsó terében, bőséges helyet hagyva a fehér márványasztaloknak, az egységes és teherbíró tonettszékeknek és több további márványpultnak. A világoszöld árnyalatait csíkokban váltogató fal vonzóbb a belső traktus hasonló ütemű rózsaszín világánál, s az utcával való eleven látványkapcsolat egyéb tekintetekben is vonzóbbá teszi az első traktust. A dohányosok itt is a hátsó térbe űzettek, hogy mi lesz a vége, nem tudom, intő jel mindenesetre, hogy Róma legnevesebb, nagy múltú kávéházában, a két és fél száz éves Caffé Grecóban már egyáltalán nem lehet rágyújtani, egyszerűen nem lehet. Súlyos téma ez, most súrolhattam csupán, és füstölgők másokkal magamban a belső traktus bordó szófáján, amelyből e pillanatban nincsen több Budapesten, vagy ha ott már ülnek, a válaszfalhoz tapadó műbőr pamlagok valamelyikén, és nézem a képeket a falon, valaki mindig kiállít valamit, és nézem a cserzett tekintetű lányokat és fiúkat, amint rágyújtanak, s akikhez itt előbb-utóbb megérkezik valaki. Majd' elfelejtem, kitűnő a kávé, gyakran háború előtti alpakka tálcán érkezik, s ott áll rajta az a pohár víz. •