Budapest, 2004. (27. évfolyam)

3. szám május - Buza Péter: Ha Groffits a kapitány, a hajó kiköt a Jégverem utcánál

BUDAP K S T gflflflfl M Á ] 11 S 14 Ha Groffits a kapitány, a hajó kiköt a Jégverem utcánál • Majdnem véletlen, hogy ez a néhány régi fotográfia most a közönség elé kerül. Néhány olyan szereplőjével a város történetének, akik közül csak egyet-kettőt ismer a köztörténetírás, noha persze mindannyian elismert epizodistái - saját életükkel s annak fordulataival. Hogy ezeket a képeket most megtaláltam egy régi, egyre ritkábban forgatott album lapjain a pesti belvárosi lakásban - ahová Budáról, a Kapucinus utcából menekült át annak idején a család, ide, az asszony apjának ügyvédi irodájába -, ajándéka a türelemnek is. Jutalom, IUZA PÉTER mert nem hagytam abba egy bizonyos Deák Ignácnak az időben hagyott elfakult nyomain haladva a kutakodást. Akinek személyére a dolgok szigorú rendjét tekintve bizony messziről mutat rá a fénysugár: leánya volt az a Deák Szidónia, akinek arcképe reformkori portréfestészetünk legszebbnek minősített darabja, Giergl (Györgyi) Alajos remek és ismert alkotása, a Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzött állandó kiállítási mutatvány. Itt most abba is hagyom a magyarázkodást, mindösszesen arra utalva még: nem a híres portré születéstörténetének tisztázása szándékával kezdtem foglalkozni Deákékkal, hanem mert Szidónia leszármazottainak köréből indulva próbáltam felkutatni a felmenőket s azok viselt dolgait. Egy készülő könyvem szereplőinek körébe tartoznak ők ugyanis, a jeles iparos-kereskedő Kossuch-családhoz. Deák Ignác a Lánchíd Társaság magas rangú hivatalnoka volt az 1860-as években, közelebbről könyvelője a vállalkozásnak, ott dolgozott magának a műnek budai végpontjánál, a Fő utcai részvénytársasági palotában. Haza pedig a Kapucinus utca 10. szá-Faller Szidónia Deák Ignácné, mosoni magyar színészné Deák Szidónia és Herrich Károly, az ifjú házasok