Budapest, 2004. (27. évfolyam)

3. szám május - Schwartzenberger István: Sürgősségi, sebészi beavatkozás a Józsefvárosban

BUDAPEST fflflßfl MÁIIIS Sürgősségi, sebészi beavatkozás a Józsefvárosban Szöveg: S C H W A R T Z E N B E R G E R ISTVÁN Fotó: DOMANICZKY TIVADAR • - Tumor ez, uram. Olyan, mint egy tumor a város testén - összegzi az öreg a látványt, valahol a Kisfaludy utca kö­zepén, megállva ráérősen, kutyasétál­tatás közben. Tacskója öreg, ősz po­fájú és kövér. Nem lehet eldönteni, ő sétáltatja a gazdit vagy az őt. Az eb menne már, és az öreg sem időzne a 20-as számú ház előtt, de a nyomaték kedvéért még egy szóra marad: - Tu­mor! Daganat! Persze érti az ember, miről beszél a tacskós polgár. Józsefvárosban min­denki érti, különösen azóta, hogy az önkormányzat tavaly ősszel elhatároz­ta az orvosi beavatkozást. A műtétet. Kimetszeni a rosszindulatú daganato­kat a kerület testéből, mielőtt elbur­jánzana és továbbterjedne megállít­hatatlanul, elfertőzve a talán már nem egészséges, de még gyógyítható ré­szeket. Tizenkét többemeletes bérházat kell lebontani. Erről szól a képviselők határozata. Olyan épületeket, ahol visszafordíthatatlanul felbillent a jo­gosan és jogcím nélkül ott lakók ará­nya. Az önkormányzat saját tehetet­lenségét is belátta ezzel a döntésével. Nincs megoldás az illegális lakásfog­lalók kilakoltatására. Nem segített a hivatalos felszólítás, a fenyegetés, a hatóság dörgedelme, a karhatalom ere­je. S nem a másik módszer: néhány pallér meg tégla és malter az elhagyott lakások nyílászáróinak befalazására. Nem egyszerűen azért, hogy megvon­ják a fedelet az emberek feje fölül, de azért is, hogy megóvják őket az élet­veszélytől. A házak lebontását ugyanis két mo­mentum tette szükségessé, és bár a kettő részben összefügg, bármelyik elegendő indokot szolgáltat az önkor­mányzat döntéséhez. A házak építé­szetileg, statikailag is olyan állapotba kerültek, hogy felújításuk nem érné meg. Ez persze részben a bennük élők miatt van így. Akik harminc-negyven éve vették birtokba a lakásokat, azok olyan öreg és szegény emberek, akik egy vasat sem költhettek még laká­saik fenntartására sem. Az illegális be­költözők pedig, akik, ha úgy adódott, még falat is törtek, hogy bejussanak a helyiségekbe, tovább gyorsították a pusztulás folyamatát. Ha már nem volt áram a vezetékekben, kitépték azokat a falakból, hulladékfém-ke­reskedőkhöz kerültek a vízvezeték-és gázcsövek, a zárak az ajtókból, még a réz küszöbszegélyek is. - Ott orgonák voltak és virágágyá­sok, vörös téglaszegéllyel. Rózsák nyíl­tak, és ilyenkor jácint meg nárcisz -próbálja elhitetni az elképzelhetetlent az idős asszony, aki lassan negyedik évtizedét húzza már le itt a Kisfalu­dy utcai, megpecsételt sorsú házban. Akkor még gyerekek játszottak az ud­varon, jó szomszédként éltek egymás­sal a lakók, néha piros lábaskákban vitték egymásnak a kóstolót az ünne­pi ebédekből, és a hosszú ház előtti belső udvar kertjében költötték el va­sárnap délutáni dupla feketéjüket. -Hát hinné ezt, uram, hinné, hogy itt emberek éltek? - hajlik sírásra a nyolc-

Next

/
Thumbnails
Contents