Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - Dobai Péter: Batthyány tér (Buda, Víziváros)

B UDAP F. S T gflflflff Á P R 1 [. I S 24 Batthyány tér (Buda, Víziváros) DOBAI PÉTER „ Budapestről azt írják, hogy gyönyörű, ifjú hajadon..." (Krúdy Gyula) „Budapest az az egyetlen építmény ebben az országban, amelyikből még lehet valami, s amire lehet emeleteket rakni." (Ady Endre) "t Az első magyar miniszterelnökről, a vértanúhalált halt gróf Batthyány La­josról elnevezett vízivárosi tér tágas teraszként nyílik a Dunára. A Batthy­ány teret a Víziváros Istenhez-hívóan méltóságos, a késő jezsuita, barokk parancsoló energiáját magába sűrítő és azt a térre felszabadítóan kisugár­zó Szent Anna r. k. plébániatemplom uralja. Mesterei: Eberhard Antal, Há­mon Kristóf, Nepauer Máté, Hámon Mihály, Hikisch Kristóf, ők építették 1740-től 1762-ig felszentelésre kész­re a templomot. Loretói kápolnájának világhírű ko­vácsoltvas rácsát Püge Ignác alsó-vízi­városi kovácsmester alkotta. Kupolá­ját, falait, fülkéit: Kontuly Béla, Mol­nár C. Pál freskói, Vogl Gergely váci és Franz Wagenschön bécsi festők képei díszítik. A második világháborúban, Buda­pest ostromakor, egy orosz mesterpi­lóta, miután szétgéppuskázott egy, a villamossínekre tolt, lőszerrel teli né­met vagonsort, diadalmámorában ala­csonyan körözni kezdett a templom és a tér felett, majd szárnyélre állítva gépét, átrepült a két torony között... A virtuóz pilótának sikerült átrepülnie a két torony között, de azután bele­zuhant gépével a templom hosszten­gelyében fekvő, ovális alaprajzú kö­zéprészét fedő, kolostorboltozat-sze­rű kupolába. A kiégett vadászbombázó és benne a halott pilóta még sokáig ott volt lát­ható, beékelődve az összezúzott ku­polába... A Szent Anna r.k. plébánia­templomhoz eredetileg egy, a Dunára néző, egyházi iskolaépület is tarto­zott (Fiedler Henrik Ferenc alkotása 1724-ből). Ennek helyén ma az Angelika esz­presszó működik... Falán helyezték el Faludi Ferenc költő emléktábláját, domborművű arcképével. A térnek a Fő utcára néző vonalában áll Buda­pest VI. vásárcsarnoka, amelyet Czig­ler Győző műegyetemi tanár épített 1902-ben, s mint Buda első vásárcsar­nokát nyitották meg. A szovjet nehéz­tüzérség úgyszólván szétlőtte a vízi­városi vásárcsarnokot, de végtére is, akkor háború volt... Amikor újjáépítették, ahelyett, hogy rekonstruálták volna Czigler pompás csarnokát, 1975-ben teljesen átépítet­ték, és az egykori hatalmas, vasszer­kezetes csarnoktérben az akkori Bu­dapest legnagyobb, szuper-konzum ABC-áruházát építették meg, mozgó­lépcsőkkel, zsúfolt, üveges vitrinekké alakítva át az egykori szabad stando­kat... A Batthyány tér kétségtelenül legrútabb, a tér egész látványát, ezt a csodálatos, Duna-parti „vedutát" meg­zavaró, a tér szemléléséből hitvány anyagával azonnal kizökkentő „épü­lete" a metróállomás. A Batthyány tér északi oldalát az Erzsébet-apácák temploma, kolostora és kórháza, a Fő utcára nyíló épület­együttesének szárnya zárja le. A ko­lostor jelenleg szociális otthon. A két épületszárny között állították fel Köl­csey Ferenc szobrát. 1703-ban Du­mont Panny Miklós mérnökkari ezre­des a ferencesek részére építtetett itt kolostort, ennek helyén áll a volt kór­házépület. Fő homlokzata a Batthy­ány térre néz, mintegy mértanilag le­zárva a teret, kiugró oldalszárnnyal. Tallherr József terve és munkája, 1763— 1777. A Batthyány tér Fő utcai frontján, a 3. szám alatt, Hickisch Kristóf temp­lomépítő mester számára (1794-95) copf stílusban épített műemlék ház áll. Homlokzatát jón lizénák tagolják, és a földszint fölött húzódó párkányon a négy évszak domborműves ábrázo­lása kelt figyelmet. A 4. számú ház rokokó homlokza­tának ablakkötényeit és a lizénákat rokokó stukkók díszítik. Egyik udva­ra jón falpillérekkel tagolt, másik ud­vara árkádos. Ez volt a Fehér Kereszt fogadó, amelyben színielőadásokat, bálokat, farsangi mulatságokat tar­tottak a budaiak. Két alkalommal az utazásai tekintetében oly igénytelen „kalapos király", II. József császár is vendége volt e fogadónak, minthogy nem óhajtott a királyi palotában meg­szállni. A szájhagyomány szerint a le­gendás Casanova is szállóvendége volt a Fehér Kereszt fogadónak. A Batthyány tér korábbi neve Fel­ső-Vásártér volt: forgalmas hajókikö­tő, árurakodó és napi piacok helye. A szárazföldi és a vízi utak katonai ellen­őrzésének kiváló pontja lévén, hadi fontosságát már a rómaiak felismerték: útőrző castrumot építettek e térre. A török hódoltság idején dzsámi és me­cset állott a keresztény szentélyek he­lyén. Az Arany Hajó nevű fogadóból a törökök karavánszerájt alakítottak ki. A tér későbbi neve Bomba-tér lett, te­kintettel a készenlétben tartott ágyúk és lövedékek őrzésére emelt, oszlo­pos, zord tömbökben épített katonai őrházakra. A mai Batthyány tér a budai, a vízi­városi hajósok, vízimolnárok, kofák, katonák, mesteremberek, szerzete­sek és apácák, a fogadókban éjsza­kákat áttáncoló leányzók, világutazók immár mindörökre letűnt, alámerült helye volt a százados időkben. Most, a XX. század múltán, jól esik megáll­ni a Szent Anna-templom faragott ka­puja előtt, fölnézni az ég felé nyúló kettős toronyra, mielőtt belépne az ember a főhajóba, megcsodálni régi freskókat, festményeket, jó elmélyed­ni a regulákban, a múltak táguló je­leiben, jó egy időre kilépni a lehango­ló, újgazdag shopping centerek és a tehetetlen együttérzésre kényszerítő, egyre szaporodó számú, fiatal és idős korú, magukat kapualjakban meghú­zó hajléktalanok poláris ellentétet rej­tő - sőt azt már kénytelenül meg is mutató - „e világiságából". Lenni távol-máshol, lenni messze­máskor! Nagyon is javára, üdvére válik a lé-

Next

/
Thumbnails
Contents