Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - N. Kósa Judit: Gödrökben, árkokban összeálló mozaik

BUDAPEST ZFLFLFLFF ÁPRII.1.S 20 Gödrökben, árkokban összeálló mozaik N. KÓSA JUDIT A városi régészet évszázados türelemjáték • A városi régész türelmes ember. Olykor éveket, évtizedeket kell várnia arra, hogy folytathassa a megkezdett munkát. Amit talál, rendszerint visszatemeti, aztán csendben vár, hogy egy csőtörés vagy építkezés közelebb juttassa a kirakós játék újabb kockájához. Ráadásid azért is szüksége van a higgadtságra, mert a szakmai kíváncsiság befolyásolja a legkevésbé, hol kezdjen kutatni. A Budapesti Történeti Múzeum szakemberei olykor ötven-hatvan feltárásra is sort kerítenek egy évben, de úgynevezett „tervásatásuk" emberemlékezet óta nem volt. Építkezésekhez, tervezett utak nyomvonalához vonulnak ki, hogy a törvény szabta határidőkön belül mentsék, ami menthető. A BTM régészei idén az MO-s új, az Ml-est az M5-sel összekötő szakaszánál dolgoznak majd, hogy Csepel körzetében folytassák a korábban itt megtalált újkőkori, rézkori, bronzkori, kelta és Árpád-kori objektumok feltárását. A pesti oldalon nagyobb munka vár rájuk: hetven méter szélességben tárják fel a tervezett út nyolc kilométeres szakaszát. A szoros határidők olykor a leglehetetlenebb körülmények közé kényszerítik a szakembereket. Nemrégiben előfordult, hogy egy irodaház beruházója, nem bírván kivárni az ásatási szezon tavaszi kezdetét, télvíz idején sörsátrat épített a munkaterület fölé, hogy ott, a légbefúvó szerkezetek adta melegben végezzék el a régészek a feltárást. Ennek ismeretében nem lehet csodálkozni azon, hogy az a lehetőség, amelyet a régi balatoni út mellett épülő Kőérberki lakópark adott a BTM régészeinek, már-már extatikus örömöt váltott ki belőlük. Rencze Zoltán, a középkori osztály vezetője úgy fogalmaz: a hazai középkori régészet történetében ilyen még nem történt. Egy beépítetlen, ráadásul hatalmas területen gyakorlatilag egy egész Árpád-kori falut áll módjukban feltárni. Tavaly szeptember óta ötvenezer négyzetméternyi területet vizsgálhattak itt át, de ez még csak a kezdet: a munka az idén folytatódik. Mára bebizonyosodott, hogy a föllelt épületmaradványok és sírok az írott forrásokból már ismert Kána település emlékei. A szakemberek megtalálták a falu templomát, csaknem hetven lakóházat, húsznál több szabadon álló kemencét és hamusgödröt, feltártak mintegy kétszáz sírt a temetőből. Az előkerült leletekből egyértelművé vált, hogy a terület már az őskorban is lakott volt, és az Árpád-korban, sőt tovább is, évszázadokon át éltek itt emberek. A templom különösen érdekesnek bizonyult, hiszen a „szokásos" alapok mellett fölmenő falakat is sikerült találni, így azt is megállapíthatták, hogy a XIV. századig legalább kétszer átépítették. A régészek az egykori lakók másfajta elkötelezettségére is fényt tudtak deríteni: a meglehetősen nagy számban föllelt, szájukkal lefelé eltemetett edények egy ősi, a kereszténység előtti hitvilág emlékei. A hét-kilencszáz évvel ezelőtt élt, igazolhatóan jobb módú szolgálónépek tárgyi emlékeiből néhányat a tervek szerint a mai otthonok lakói is látni fognak. Konzerválják a templom romjait, kiállítják a kőből épített sírok legérdekesebb, csónakot formázó darabjait, és annak sincsen semmi akadálya, hogy ha a beruházó rábólint az elképzelésre, a fellelt maradványok alapján egy-két földbe mélyített, faszerkezetes házat is helyreállítsanak. Általános tapasztalat egyébként, hogy míg a régészek az építkezési láz okozta ásatási dömpingben is meg tudnak birkózni a feltárnivalókkal, annál nagyobb gond az előkerült leletek feldolgozása és restaurálása. A múzeumban dolgozók csak ritkán tudnak lépést tartani a régészek tempójával, és akadnak olyan ládák, amelyeknek igencsak hosszú ideig kell várniuk a sorukra. Ennél nagyobb baj azonban, hogy néhány esetben a felszínre került épületmaradványok sorsa is bizonytalan. A margitszigeti do-Kána település sírfeltárása