Budapest, 2004. (27. évfolyam)
2. szám április - N. Kósa Judit: Gödrökben, árkokban összeálló mozaik
21 Á P R I M S JFLFLFLFF R II DAI'ES T monkos kolostor feltárásának tervezett folytatása például azzal a dilemmával szembesíti a szakembereket, hogy minden, amit a felszínre hoznak, azonnal veszélybe kerül. A romterület konzerválására, a falcsonkok fagytól-esőtől való megvédésére nincsen ugyanis elég pénze a fővárosnak, arról nem is beszélve, hogy a 21. században már aligha megoldás a laikus számára értelmezhetetlen, kusza alapfalak közszemlére tétele. Mára azok az épületrészek is veszélybe kerültek, amelyeket a budavári Szent György tér nyugati oldalán tártak föl 1998 és 2000 között. A középkori házsor pinceszintjének izgalmas maradványai annak a határozatlanságnak eshetnek áldozatul, amely az ország talán legértékesebb telekcsoportjának sorsát már egy évtizede vezérli. A várbeli palota és a polgárváros közti tér épületeit - habár helyreállíthatók lettek volna - elbontották, az egykori Teleki-palota épületét például 1968-ban robbantották fel. Ma a középső és nyugati oldal épületei közül csak az egykori Honvéd Főparancsnokság két alsó szintjét láthatja az erre járó. (A legkomolyabban megsérült Sándor-palotát ugyanakkor, mint láthattuk, az utóbbi években eredeti formájában sikerült visszaépíteni.) 1993, az első kormányrendelet közzététele óta több különböző elképzelés is született a tér sorsáról: az éppen tervezett beépítésnek megfelelően dolgoztak hol itt, hol ott a régészek. 1998-ban, amikor a tér nyugati teleksorának rendezésére születtek tervek, megkezdődött az ottani terület feltárása. 2000-re be is fejeződött a munka. Ennek az ásatásnak a legnagyobb szenzációja kétségkívül az 1999 őszén megtalált Anjou-trónkárpit volt. Az egykori Teleki-palota területén egy kútból előkerült 110x240 centiméteres selyemdarabot azóta restaurálták, és kiállításon is bemutatták. Folyik a javarészt ugyancsak kutakban megtalált fa- és bőrmaradványok, valamint a több millió növényi mag tudományos feldolgozása is. (Egy sok száz éves dinnyemag „életre keltése" például csöppet sem tűnik reménytelennek.) Az épületmaradványok helyreállítása viszont meg sem kezdődött. Hiába készültek el a meghosszabbított Bástyasétány melletti, a hajdani középkori lakóházak pinceszintjét és az erődítéseket megmutató, bejárható romterület tervei, még a romok konzerválására sem kerül sor. A feltétlenül megtartandónak ítélt falak - például egy Árpád-kori torony három-négy méter magas részlete - ma szinte védelem nélkül omladoznak a Vár oldalában. Természetesen a Várnegyed más pontjain sem állt meg az élet. Fszakon például, a Levéltár közelében -az egykori Állami Nyomda területén - két toronymaradványt sikerült azonosítani az Árpád-kori erődítésből, nem beszélve az Anjou-kori várfal egy darabjáról. Mivel ezeket megtartandónak ítélték a szakemberek, a beruházó a részleteket belekomponálta az épülő lakóházakba. Fel kellett viszont adnia az elképzeléseit a tervezett mélygarázzsal kapcsolatban: a rajzokon szereplő helyszín egy része a barokk Károly-bástya területére esett, így itt nem építkezhetnek. Bencze Zoltán úgy véli, a Hadtörténeti Múzeum udvara is sok érdekes leletet tartogathat. A terület nagy részét sosem vizsgálták, a felszín alatt vélhetően a török kiűzése körül állapot rögzült. A régészek a Mátyás-templom beígért rekonstrukciójára szintén nagy várakozással tekintenek, hiszen a tervezett térszín alatti bővítés - a templom körül húzódó kiállító- és közönségforgalmi tér kialakítása - egyedülálló lehetőséget biztosítana a középkori templommaradványok vizsgálatára. A Táncsics utca 9-re, az egykori lőportárra és börtönre viszont csak vágyakozva gondolhatnak. Bár e ház alatt sejtik Buda első, Árpád-kori királyi otthonát, az épület külföldi tulajdonosa semmilyen építkezést nem tervez - így ásatásra sem keFiilhet sor. Nem több álomnál a közelben négy évtizede megtalált, majd visszatemetett középkori nagyzsinagóga feltárása és bemutatása sem, ahogy egyelőre a Színház utca pinceszintjén fellelt egykori Pasapalota látogathatóvá tételéről sincs szó. Igaz, ez utóbbi egy korábbi Szent György téri tervben legalább szerepelt a célok között. Biztosnak látszik viszont a Rác fürdő és környéke átvizsgálása, hiszen immár eldöntött tény a fürdő felújítása, egy gyógyszálló felépítése és a legalább száz éve megálmodott sikló fölvezetése a Gellért-hegyre. A régészek már az első bejárások alkalmával középkori falakat figyeltek meg a fürdő pinceszintjén, és arra számítanak, hogy a falkutatás révén a mainál pontosabb képet kaphatnak az eredeti török fürdőről. Maga a környék is tartogathat meglepetéseket: a török kori járószint másfél méterrel volt lejjebb, mint a mai utcáké. • Árpád-kori városfal részlete (Országház utca 33.)
