Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - Mezei Gábor: Egyszerű formák, kitűnő anyagok, elképesztő árak

19 Á P R I M S B II N A P K S T talpas pohár, kiárusításból, háromezer forint. A GOA CAFÉ is új, a berendezés eredeti, kellemes. Az Opera mellett elmenni szó nélkül mégsem lehet, bár ez nem belsőépítészeti kérdés. Talán nem mindenki sétált még el a Hajós utcai oldalon a művészbejáró mellett, az árkádok alatt. Tessék felnézni a csodás mennyezetre! Sajnos ugyanez az Andrássy úti fronton még erősen sérült, nyilván azt is rendbe hozzák előbb-utóbb. A Hajós (sétáló!) utca, ha már említettem, szintén megérne egy sétát. A Napóleon-ház fantasztikus. De erről talán máskor. A 18. szám alatt épül a LONGINESOMEGA bolt. Még nincs készen, csiszolják a burkolatot, hallatlanul elegáns lesz ez is. És lenyűgöző a kontraszt. Ugyanezen a homlokzaton egy korábbi portál (TEX JEGYIRODA), más korszak, más világ - vajon el fog tűnni? Vagy elviselik egymást? Ha csak a SEBASTIAN FODRÁSZSZALON (13. szám) üvegből készült kis tábláját nézzük a bejárat mellett, már látni, hogy változott a világ. Tökéletes anyag, tökéletes forma, nagyon egyszerű, nagyon szép. Vajon a rongálok, a falfirkák gátlástalan művelői, a rombolók mikor teszik tönkre? A hely eleganciája, a környezet talán távol tartja őket? Volt már erre is példa. Az Opera mellett az ECKERMANN kávézó újra csak érdekes jelenség. Ez a jelentéktelen, mondhatni snassz berendezésű hely már akkor is szokatlan volt, amikor megnyílt. Ma különösen kirívó, amikor sorra nyílnak az agyontervezett, gazdag helyek. És mégis, ennek a hangulata jó, szeretik az emberek, tele van, remek a választék, ami persze a vendéglátásban talán a legfontosabb kérdés. A belsőépítészet legfontosabb problémája az atmoszféra. Gondosan megtervezett helyek sivárak lehetnek és szedett-vedett, érdektelen belsők sikeresek, barátságosak. Hogy hogyan és mitől, és miért? Negyven év tapasztalata sem volt elég ahhoz, hogy használható recepteket tudjak mondani. És még mindig ezen a szűk környéken, a Hajós és 0 utca sarkán a DOIMO bútorgaléria. Ugyanúgy hangszerel, ahogy a többiek: egyszerű, nemes, szinte egyforma bútorok, apró eltérésekkel. Az üzletek berendezése is érdemel néhány szót. Néhány évvel ezelőtt mindenütt a nagy stíluskorszakokra emlékeztető bútor volt a divat, ma a korai modernizmus újjáéledését tapasztalni, az is nagy korszak volt a 20. század első évtizedeiben. Az Operával szemben magasodó remek Drechsler-palotában, ahol nemrég még a balettintézet táncolt (Zuglóba költöztek, új épületbe), a földszint vak, a hatalmas üvegportálok beragasztva - vajon lesz-e ott ismét kávéház? A sokat reprodukált Klöszfotó a Reitter kávéház teraszáról, az árkádok alatt ülő keménykalapos urakról igazán kedvet támaszthatna hozzá, jó volna újjáteremteni. A 29-ben két nevezetes hely: a MŰVÉSZ cukrászda, klasszikus berendezésével, rendkívül népszerű, bezzeg a mellette lévő ARTISJUS, a szerzői jogvédő iroda nem volt mindig az, szerzői jogtiprónak becézték néhány évtizeddel ezelőtt. A 31-ben működik a HARRY & SONS férfi divatüzlet. Lenyűgöző. A kirakatban ing, harmincezerért, az ember zavarba jön, hol jár? A boltba már nem mertem bemenni. Az Andrássy úti házak, mint szinte mindenütt a belvárosban más épületek, szörnyű állapotban vannak. Az idő vasfoga és a koszos levegő együtt eszik a falakat, szerkezeteket. A probléma már-már megoldhatatlan, a tulajdonosi kör tarkasága mellett ugyan kitől várhatnánk el a sokmilliós javítási költségek fedezését? Egy üzlet tulajdonosa, bármennyire erős is, mégsem vállalhatja fel a boltja kedvéért egy ötemeletes épület renoválását. Eljutottunk az Oktogonig, az üzleti negyed véget ér, jön a zöldebb rész, a Köröndtől kifelé pedig már az átmenet a Városligetbe. Tudjuk, hogy az Andrássy út a párizsi Champs Elysées struktúráját követi, a Hősök tere megfelelője a Concorde tér, azután ott a Tuileriák kertje következik, nálunk a Liget a tóval, és az Alpár Ignác-féle eklektikus Vajdahunyadvár. Ez nem a Louvre, de nagyon érdekes, szeretem. Legközelebb talán a sokat szidott budapesti eklektikáról kellene beszélnünk. • Classic Collection Minimal art - maximal ár