Budapest, 1988. (26. évfolyam)

2. szám február - TÉKA

téka A főváros irodalmából ajánljuk Újlak újjáélesztése A KÁVA építésziroda (II. kerület Melinda utca 21.) jelentette meg azt a harmincoldalas nagyalakú kiadványt, melyre, minthogy a mű nem kapható a könyvesboltokban, különösen fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet. A füzet az Óbuda-Újlak revitalizációja címet viseli, több építész, művészettörténész és szociológus közös munkája, és Újlak építészeti, valamint társadalmi újjáélesztésének tervezetét ismerteti két összefoglaló tanulmányban. A két tervezetet Újlak 20-as évekbeli, mai és jövőbeli állapotát bemutató fotók, rajzok és színes tervek illusztrálják. A bevezető építészeti tanulmányt a magyaron kívül négy nyelven közlik. Az építészeti-városrendezési koncepció — valószínűleg a tervezők, Kévés György, Gelesz András, Kovács András és Kövi János írása — a városrész történetét, a terület különböző egységeinek karakterét és az újjáépítés ezeknek megfelelő irányait ismerteti. A revitalizációra javasolt városrész külvárosias falusias múltú, és ma is főként az egyszintes beépítés jellemzi. Újlak két kerületben fekszik, a II.-ban és a III.-ban, valaha azonban egységes volt. 1872-ig Buda szélső kerülete volt. A középkorban Szentjakabfalva állt a helyén, a török időkben óriási piac, a felső vásártér volt itt. Az Újlak név a XVII. század végén keletkezett, amikor főleg német betelepülők várost alapítottak itt, és Neustiftnek nevezték el. Az új lakók szőlőbirtokosok voltak, és hosszú időre meghatározták a terület jellegét. A telkek keretes beépítésűek lettek, a nyugati részen nagy zöldterülettel. A kocsmatartók kialakították Óbuda romantikus világát. Az építészeti terv ezt a hagyományt akarja megmenteni. Újlak a Zsigmond tér és a Nagyszombat utcai amfiteátrum között fekszik. Három jellegzetes területe van: a Kolosy téri piacvilág, a Bécsi út és a Bokor utca földszintes házai, valamint a Kecske és Seregély utca városszéli festői tája. Hangulatilag a Bécsi út és a Lajos utca közti terület beépítése a legfontosabb. Itt lehetséges utoljára a vidékies Óbuda építészetének megőrzése. Újlaknak új funkciót ad, hogy a Vár és Szentendre közötti terület új idegenforgalmi egységgé válik. A II. kerületi részen megtartanák a mai városszerkezetet, és minőségi foghíjbeépítéseket javasolnak. A III. kerületben az újjáépítés négy részre tagolódna. A Lajos utcában tömeges lakásépítésre kerülne sor, Újlak nyugati oldalán a gyümölcsösök kisajátításával művésztelepet hoznának létre egyedi tervezésű műtermes épületekkel, a Bécsi úton, a Bokor és Csemete utcákban megőriznék az évszázados településszerkezetet és az épületek felújítása után penziókkal, vendéglőkkel, filmmúzeummal, helytörténeti gyűjteménnyel kulturális és idegenforgalmi központot teremtenének. Végül a várhatóan megnövekvő lakossági igények kielégítésére a Kolosy teret kereskedelmi-piaci centrummá tennék. A szociológiai javaslatban Dávid János és Tausz Katalin kiterjeszti a revitalizáció kérdését a terület társadalmi megújításának programjára, és azt kívánja, hogy az építészeti kivitelezési terv mellett a helyi hatóságok készítsenek egy társadalmi kivitelezési tervet is. A tanácsnak a hatósági mechanizmusok akadályait elhárító eljárásrendszert kell kidolgoznia, és fő feladatának a lakosság érdekképviseletét kell tekintenie. A két szerző vizsgálatot végzett, és ennek alapján úgy véli, hogy mivel itt túlnyomórészt az átlagosnál szegényebb emberek élnek rossz lakáskörülmények között, a tanácsi szanálási jogszabályok szigorú, betű szerinti betartása nagy szociális feszültségeket szülne. Ahhoz például, hogy szívesen elköltözzenek az itt lakó emberek, feltétlenül szociális lakásokat kell részükre biztosítani olcsó bérrel és alacsony rezsivel. A szerzők javaslataikat nem az építészeknek, hanem a hatóságoknak fogalmazzák meg, mert az általuk jelzett problémák túlnőnek az építészeti terv illetékességi körén. Szükségesnek tartják a társadalmi lebonyolítási elképzelés nyilvános rögzítését, még az építkezések beindítása előtt. A tanácsi igazgatás döntse el, hogy a lakosság elvárhatja-e a revitalizációtól rossz lakáshelyzetének végleges megoldását. Javasolják egy speciális csoport felállítását, amely közreműködne a családra szabott megoldás megtalálásában. Végül mindenképpen el kell kerülni, hogy az építést a társadalmi revitalizáció előtt elkezdjék. E javaslatok elfogadása az újlaki újjáélesztési programot modellértékűvé tenné. A füzet a fent ismertetett két igen magvas tanulmányon kívül 32 képet és tervrajzot tartalmaz. Fogyatékossága talán csak az, hogy a tervek feliratai nehezen olvashatóak, a tanulmányokban pedig sok a sajtóhiba. SZABÓ LÁSZLÓ TORNAI JÓZSEF Ádám és Éva oltára Tornai Józsefet nem kell bemutatni, kezdeném legszívesebben, hiszen... Hiszen első, 1959-ben megjelent kötete (Paradicsommadár) óta ez a tizenötödik verseskötete. Ám nem a publikációknak különösen az utóbbi években örvendetesen gyarapodó mennyisége, hanem tartalmi, művészi értéke a mérvadó, s annak nyomán már rég felrajzolódhatott a költő minden gesztusa, világképe az olvasók tudatára, líránk horizontjára. De mert vészesen fogyatkozik a verskedvelők és értők száma, csökken az irodalmi érdeklődés, azért el kell mondani, hogy Tornai József a versek mellett kitűnő, szuggesztív prózát is ír, hogy ez a próza igazolja, kiegészíti lírájáról, személyiségéről alkotott véleményünket, hogy józan, kemény iskola, a város pereme nevelte, nem véletlenül fogja be a megmunkálandó gondolatokat, eszméket úgy az ítélet satujába, hogy már kezében a megfelelő költői eszköz, szerszám, hogy látókörére a keleti filozófiák tanulmányozása — ahogy Weöres Sándorét is —, a nyugati költészet ismerete egyaránt szélesítette, és az egyéni lét kérdéseinek a hitelét erősítve állandóan jelen vannak nála a nagyobb, távolabbi összefüggésekre intő téma- és gondolatkörök: „mert ki kell végre mernem / magamból a magyar nyarakat, / Európát és a mindenséget." (Ars Poetica) Az Ádám és Éva oltára a „fölsajduló", „hó-dúlást" váró szerelem, vágy, a beteljesült beteljesületlenség, a férfi és a nő összeolvadása, ennek lehetetlensége, önmaga óvása, harc egymással s a mindenségre áhítozva magával a mindenséggel, a pusztuló természettel, a halványodó emberséggel, a „jégcsapos pillanatot" hozó halállal, kivel szemben hiába kapaszkodunk ,,a föld vastag hajfonatába". Tornai József nagy erővel fogalmazza meg újra a 19. század derekától, Baudelaire-től, Adytól Dylan Thomasig általánossá vált költői felismerést, hogy a világ szétesett, minden egész eltörött, egyre távolodik egymástól ember és természet, ember és ember. Ez a távolodás azonban korántsem jelenti, hogy legalább az egyén így sok, felesleges nyűgtől szabadulva, megőrizhetné önmagát. Pedig a vágy, hogy újra rátaláljunk önmagunkra, tehát a másikra is, a földre, szerelemre, szinte eksztatikus erővel süt a sorokból: „Szeretném, ha végre én csak én volnék, / te pusztán te..." A boldogság állapotában a bonyolult igen egyszerű lesz. Ezt a szerelmen túli jót keresi a költő, így jut el logikusan a kötet ciklusain át Istenig, helyesebben ,,Az istensemmi"-\g, és viaskodva, csüggedten kénytelen leszögezni: Mert istent keressük, de nézd a fények között elizzó erdőt: isten elérhetetlen." (A szerelem mennybemenetele) Ha valami elérhetetlen, az nincs, az halott. S ha mégis él, s szólít: ,,Ádám, hol vagy?", válaszként ,,mi már csak autókürtjeleinkkel rikácsolunk... földalatti atombombadübörgésünkkel recsegünk a füledbe, istenem." De közelről nézve sem biztatóbb a helyzetünk. Kérdések mardosnak, mert: „Ellenségünkké csúfulnak a tárgyak" (Az erdő Évája), és hiába keressük a választ: „miért élek úgy, / ahogy nem tudok?" (A hangtalan hang). A fél-szív, fél-simogatás kitételekből következik a félember megjelölés, s Petőfi és Ady után is megborzongat a máról szóló nemzeti önjellemzésünk. (Sír az út előttem). A kötet egységét, többek között, a mindent átjáró, sodró lírai személyesség adja. Olykor úgy halljuk, az egész kötetből nem kiszól, hanem kiüvölt a költő hangja, már-már öngerjesztő izzással „A mindenségpókhálóban" vergődő ember. De ez a tiltakozó, fájdalmas kiáltás poézissé nemesedik, a pantheista szférákba emelkedő szerelemmel együtt világunk születésének, halálának a jelképe lesz. Nem riaszt, hanem gyönyörködtet, figyelmeztet és gondolkoztat Tornai József új kötete, melyből hadd idézzem CS. ( Szabó László sírfölirata című, elcsendesedő versének első változatát: Három égrenyúlt hársfa alatt hallom, az idő hogy apad, s hogy érik fénnyé a salak három vad-kérgű hársfa alatt. (Szépirodalmi Könyvkiadó) JÁVOR OTTÓ 45