Budapest, 1988. (26. évfolyam)

2. szám február - Bognár Nándor: Válaszol a mérnök

erőteljes az új szabályozás késztetése a tőkés kivitel fokozására, ennek teljesítéséből számos előny származik a keresetek alakulásától a beruházások támogatásáig. Húsz-harminc éves kemény munkával jó nevet vívtunk ki magunknak a szocialista országok piacán, s konjunkturális vagy egyéb okokból nem szeretnénk az elért pozíciót feladni. A szovjet piacon meghatározó mennyiséget lehet értékesíteni. Kétfrontos küzdelmet folytatunk tehát. Egyrészt változatlan energiával, a több évtizedes hagyományokra építve végezzük a munkánkat, a tőkés piacon pedig megragadunk minden lehetséges alkalmat arra, hogy a meglévő két „bázispiac" fejlesztése mellett újabbakat szerezzünk. A megújulás nálunk hosszú, nehéz, de megvalósítható folyamatnak látszik. — Bízik a sikerben ? — Bízom, de ide tartozik még egy nagyon fontos dolog. Túl vagyunk azon, hogy az új szabályozó rendszerrel szembeni kifogásainkat hangoztassuk; inkább a tevékenységek átvizsgálása, a jobbítási lehetőségek, a tartalékok felkutatása aktuális. Ezért óriási a kormányzat felelőssége: nem szabad ezeket a vállalatokat cserbenhagyni. Nem szabad az elmúlt évek, évtizedek gyakorlatához hasonló, normativitástól eltérő támogatásokat nyújtani és a verejtékesen megtermelt nemzeti jövedelmet a veszteséges vállalatok támogatására, szanálásra fordítani. A meghirdetett programot ezúttal nagyon következetesen végre kell hajtani, nehogy ismét csalódás legyen belőle. BOGNÁR NÁNDOR KERÜLETRŐL KERÜLETRE • • Örömök és gondok Napról napra növekvő új lakótelep Káposztásmegyer Újpest legészakibb területén — nevét három évvel ezelőtt kezdte megismerni a főváros. 1985-ben költöztek ide az első honfoglalók, akkor vették birtokba az új tervek szerint kialakított lakásokat a boldog családok. Az volt az elképzelés, hogy nagyobb alapterületű, jobb, ésszerűbb elrendezésű otthonok épüljenek a régi, sokat szidott lakótelepi lakások helyett. A házgyári fejlesztések eredményeként létrejött új lakástípusok változatosak, tetszetősek: szinte mindegyikben megtalálható az étkezőkonyha mellett a nagyobb családi, baráti összejövetelekre is alkalmas ebédlőtér, hall. Erre is futotta az átlagosan 65-70 négyzetméteres alapterületből. Az első hónapokban gyakran összecserélték a lakótelep nevét Békásmegyerével. Az itt élők azonban a lokálpatrióták büszkeségével utasították vissza a tévedést. Káposztásmegyeren ugyanis szépek a házak, szebbek, mint másutt, nagy családok együttélésére is alkalmasak, amelyeket az I-IV. számú Házgyár, illetve a budakeszi III. számú Házgyár állított elő, s a 43. számú Állami Építőipari Vállalat épített fel. A 3-5 szintes, zárt udvaros épületek földszintjén és első emeletén úgynevezett belső lépcsős nagylakásokat is kialakítottak, amelyekhez kisebb-nagyobb előkert is tartozik. Az elmúlt évben újabb típusok, 3-4 emeletes piros tetős házak is megjelentek a lakótelepen. Vannak itt, persze, olyan 8-10 szintes épületek is, amelyek messziről szemet gyönyörködtető, emeletenként más és más kinézetű, lüktető ritmusú épületegyüttesek, közelről azonban „rongyosak". Nem értek az új építési technológiákhoz, egyben azonban biztos vagyok: a gyerekek felfedezték az alul hungarocel lapokkal bélelt házakat. Kezdetben csak firkáltak rá, amíg a puha lapok hálós-festékes burkolata be nem szakadt. A szövet gyanánt téphető festékréteget aztán csíkokban húzták le a falról, amely alól szégyentelenül — mintha alsóneműjét mutogatná — kibukkant a ház hófehér, gyöngyökre szétmorzsolható puha, könnyű bélése. És micsoda élvezet ezt a gyerekkéznek kapargatni! Egyre több épület alját éktelenítik ezek a betonig kivájt egérrágásszerű lyukak. Nem tudom, mi lesz ezeknek az épületeknek a sorsa, de félő — ismerve felújítási kapacitásunkat —, hogy hamarosan nem szebb és jobb lakásairól lesz híres Káposztásmegyer, hanem rongyos aljú házairól. Most még bizonyára olcsóbban ki lehetne javítani ezeket, mint egy-két év múlva. Nem szólva arról, hogy még „csak" néhány épületről van szó... Ugyanezeknek az épületeknek a bejáratai is hibásak: könnyen elromló zárakkal, így némelyik ház a szó szoros értelmében átjáróház lett, részegek, csavargók kedvelt búvóhelye a kisgyermekes anyák nem kis bosszúságára. Nem akarom a hibákat sorolni, hiszen egy most formálódó lakótelepen nem angyalok az emberek sem. Sok az értelmetlen pusztítás, a vandalizmus — a kár okozóira nem szól rá senki, a szomszédok is alig ismerik egymást. Az új lakótelep — így mondják — most esik át a gyermekbetegségein. Bízom benne, hogy Káposztásmegyeren gyorsabban összerázódnak az emberek, mint másutt, mert emberibb környezetük — noha még sok minden hiányzik, köztük a nagyon várt szolgáltatóhálózat, a második ABC-áruház, vendéglátóipari egység, még nincs rendelőintézet, orvos, miközben egyre többen költöznek ide —, átadták már az újabb általános iskolát, óvodát, bölcsődét, művelődési központ működik saját mozival, és egy év óta Káposztásmegyernek van gimnáziuma is... Talán nincs még egy lakótelep, ahol ennyi szép park, játszótér, a kisgyerekek számára biztonságot nyújtó belső udvar lenne, mint itt. Még nagy a rendetlenség, mindenütt építkezések nyoma, sajnos, számos félbeszerbe hagyott munkával, őrizetlen gépekkel, anyagokkal, ennek ellenére napról napra markánsabban bontakozik ki az új városrész emberi arculata. A félig kész park egyszer csak elkészül, a falnak döntött üvegtábla, remélhetően, a helyére kerül, és a lakók hamarosan megszokják új környezetüket. És meggyőződésem: tenni is képesek a szépítéséért, hiszen ennek nyáron tanújelét adták a házuk környékét parkosító, csinosító emberek. A tisztaság, a rend fegyelmező erő, a piszok, a rendetlenség viszont felszabadítja az alantas indulatokat, hiszen minek vigyázni valamire ott, ahol semmi látszata? Ezért a „rongyos" házak mielőbbi kijavítása sürgető, mert a rend a tisztaság kialakításának eszköze is. Nem szólva arról, hogy Káposztásmegyer gyakran mutogatott kísérleti lakótelepünk... GYARMATI SZABÓ ÉVA 15