Budapest, 1988. (26. évfolyam)

2. szám február - Bognár Nándor: Válaszol a mérnök

FÓRUM Egy „káprázatos" szabadalom ügyében E lap múlt évi októberi számában Kerti József cikket írt A „mágneses víz" káprázata címen a 176 792 lajstromszámú szabadalomról és annak tárgyát képező találmányunkról. Kerti József cikke mind a személyünket, mind szabadalmazott találmányunkat, mind a szabadalmi hatóságokat sérti, illetve a valóságnak nem megfelelő színben tünteti fel. Ezért szükségesnek tartjuk a lap olvasóit tájékoztatni — legalább néhány vonatkozásban — a valóságról. A cikk úgy állítja be személyünket, mintha meg nem engedhető módon foglalkoznánk szabadalmunk hasznosításával. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a szabadalom jogintézménye anyagi előnyök biztosítása érdekében született, ezért van, a legtermészetesebb dolog tehát, hogy a tulajdonosok igyekeznek értékesíteni szabadalmukat, védett találmányukat. Ennek érdekében a jogszabályokat nem sértő módon lehet propagálni a szabadalmat, felkínálva azt hasznosításra. Mi is ezt tettük és tesszük. Kerti Józsefnek is van vízkezeléssel kapcsolatos találmánya, illetve részben érdekelt egy szabadalomban. Félő, hogy a szerző a cikket használta fel saját megoldásának burkolt propagálására azzal, hogy a mi tevékenységünket sértő módon, alaptalanul leszólta. Az olvasóra bízzuk az ilyen fajta konkurenciaharc minősítését. A cikk azt sugallja, hogy szabadalmunk óriási felhördülést váltott ki, legalábbis, feltételezzük, hogy ezt kívánta kifejezni azzal az állításával, hogy „elszabadult a pokol", és megsemmisítési eljárás indult szabadalmunk ellen. Erre vonatkozóan előadjuk, hogy nem a pokol szabadult el, csupán a cikk szerzője, egy személyben indított megsemmisítési eljárást szabadalmunk ellen. Ebben semmi kivetnivalót nem látunk, hiszen a magyar szabadalmi jogszabályok — összhangban csaknem minden állam iparjogvédelmi jogszabályaival — lehetőséget adnak bárkinek szabadalommegsemmisítési eljárás indítására. Ehhez nem kell a pokolnak elszabadulnia. A cikk azt is igyekszik érzékeltetni, hogy találmányunk ellentétben áll objektív természeti törvényekkel, és ezért kell azt megsemmisíteni. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Országos Találmányi Hivatalnál született, még nem jogerős döntés a lehetséges megsemmisítési jogalapok közül csak egyet jelölt meg a döntés megokolására, de ez sincs kapcsolatban a természeti törvények megsértésével, sőt. A cikk szerzője — a szabadalom megsemmisítési eljárás kérelmezője — több jogalapon is támadta szabadalmunkat, a támadásokat azonban az Országos Találmányi Hivatal — egy kivételével — megalapozatlannak találta. Nem kívánunk a Budapest hasábjain szabadalomjogi fejtegetésbe bocsátkozni, valós kép alkotásához mégis szükséges egy-két mondatot e témakörre áldozni. Ha egy találmány ellentétben áll az objektív természeti törvényekkel, akkor a magyar szabadalmi törvény értelmében annak gyakorlati alkalmazhatósága kizárt. Az ilyen találmányt nem lehet szabadalmaztatni, és ha valami elnézés folytán mégis engedélyeztek ilyen találmányra szabadalmat, akkor indokolt annak megsemmisítése. Találmányunkkal kapcsolatban azonban nincs erről szó. Az Országos Találmányi Hivatal határozata kimondta, hogy gyakorlati alkalmazhatóságának hiányát az OTH eljáró iparjogvédelmi tanácsa bizonyíték hiányában nem állapíthatta meg. Erre csak akkor lett volna mód, ha egyértelmű bizonyítást nyer, hogy a berendezéssel (a találmány szerinti berendezéssel) megvalósítani kívánt cél természeti törvénybe ütközik. Látható tehát, hogy találmányunk esetében nincs szó abszurd dologról, soha nem is állított ilyet senki, és a szabadalmi iratokban sem szerepel ilyen. Csak a szerző túlfűtött indulatoktól vezérelt írásműve igyekszik úgy beállítani találmányunkat, mintha az a képtelenségek tartományába tartozna. Válaszol: Régi ház az Erzsébetvárosban, a Klauzál utcában. Aligha gondolná bárki, hogy egy jó nevű cég székhelye, és elektronikus műszerek indulnak innen világjáró útjukra. A ház egykori lakói a legősibbnek tartott mesterséget űzték, és ennek megfelelő a belső architektúra: tágas előcsarnok, emeletnyi magasságban körbefutó folyosó, amelyről apró szobácskák nyílnak — ajtajukon azonban ma már „Főkönyvelő", „Főmérnök", „Elnök" stb. felirat olvasható. Az utóbbiban dolgozik Grőger József villamosmérnök, az Elektronika Átviteltechnikai Szövetkezet vezetője, aki tősgyökeres pesti — vagyis hát budai. Szomorúnak tartjuk azt az olcsó humort, amelyet a tudományoskodó cikkrészletek és az Újházy tyúkleves szintézise tükröz. Nem is kívánunk ezekkel foglalkozni. Szükségesnek tartjuk viszont felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy az Országos Találmányi Hivatal határozata nem végleges. A szabadalmasok az érvényes jogszabályok, valamint a gyakorlat nyújtotta lehetőségek alapján kérték a Fővárosi Bíróságtól az Országos Találmányi Hivatal határozatának megváltoztatását. Az ilyen kérelmek előterjesztése is mindennapos gyakorlat. Megjegyezzük, hogy törvényes lehetőség van a Fővárosi Bíróság végzésével szemben a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezni. Azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy a bíróságok feladata nem a természeti törvények megváltoztatása, illetve látványos megvédése, hanem egész prózai módon annak vizsgálata, hogy az Országos Találmányi Hivatal határozata megfelel-e a jogszabályoknak és a kialakult gyakorlatnak vagy sem. Mindenesetre helytelenítjük az olyan irományokat, amelyek egy jogi eljárásban született döntés jogerőre emelkedését meg sem várva, előre igyekeznek hangzatos szólamokkal és a valóságtól távol álló tartalommal befolyásolni egyrészt a közvéleményt, másrészt a bíróságot. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy legalább néhány tény közlésével „káprázatmentessé" tegyük szabadalmunk ügyét. GYARMATI JENŐNÉ GYARMATI JENŐ a mérnök — Pontosabban: óbudai, de még ez sem egészen precíz. Gyerekkoromban — bizony, szeptemberben már ötven éve lesz, hogy megszülettem — Óbuda és Újlak határvonala a Szépvölgyi út volt. A páratlan oldal Újlakhoz, a páros Óbudához tartozott, és én a páros oldalon születtem. Tulajdonképpen tehát újlaki gyerek vagyok, és el sem tudok képzelni gyerek számára ennél ideálisabb környezetet: ezen a környéken kezdődik a Hármashatár-hegy, a Mátyás-hegy... Iskola után csak hazarohantunk, megebédeltünk, aztán irány valamelyik domboldal, sötétedésig le sem jöttünk onnan, a leckéhez HOGYAN TOVÁBB? 13