Budapest, 1988. (26. évfolyam)

2. szám február - Nyíri Éva: A „Goli”

nem süt és japánul nem beszél, mást mindent tud. Hát igen: aki ezt a gépmonstrumot látja, amint sok-sok ember munkáját végzi el gyorsan, célszerűen, el sem hinné, hogy itt valaha a földbe süllyesztett kékfestődézsák — a küpák — képviselték a technikai haladást. Ez a szálfamagas, mackós mozgású művezető még 16 éves sem volt, amikor két műszakos segédmukás lett a színesáru raktárban. A KISZ-szervezet rájött a szabálytalanságra, s áthelyeztette egy műszakba, az összerakóüzembe. Aztán volt szalagleszedő, sorkatona, anyagmozgató, majd csoportvezető a készáruraktárban. Laki József szép szál ember, de akad nála magasabb is a gyárban: Zobor Vince igazgató. Az isten is kosarasnak teremtette. — Pedig nem dobáltam, hanem kergettem a bőrlabdát ifjú éveimben az érdi csapatban. — Szóval focistának készült? — Gépésztechnikusnak, és az is lettem! Az egykori Spitzer-gyárban kezdtem a szakmát 1954-ben. Voltam technikus, művezető, főenergetikus-osztályvezető, majd — még mindig a Pamutkikészítőben — 1975-ben igazgató lettem. Aztán amisége 4-100 millió forint között ingadozott?! Gazdálkodni sosem volt könnyű, de manapság különösen nehéz. Állandóan nőnek a követelmények a textilipar termékeivel szemben, és állandóan változnak az igények. Közben elvesztettük egyik legnagyobb exportpiacunkat, az afrikai országokat, amelyek fizetésképtelenné váltak. Az évi létszámcsökkenés 8 százalékot tesz ki, és év közben is nagy a fluktuáció. Ennek ellenére, ha versenyképesek akarunk maradni, éves termelésünk 15-20 százalékában új termékkel kell kirukkolnunk. — Idejövet benéztem a gyár mintabolt-Amikor a bálázó művezetője nyugdíjba készült, őt beiskolázták a felsőfííkú raktárgazdálkodási tanfolyamra, hoVy, megfelelő utóda lehessen. Azt még „megfejelte" egy művezetőképzővel, s hogy ezek után honnan ismeri olyan jól a rulókat, a foulard-okat és a szanforizáló gépeket, azt csak ő tudja. A Goliban manapság szőtt, illetve hurkolt méterárut gyártanak, továbbá pamut és kevert ágyneműt, meg háztartási textíliát: összesen 42 millió négyzetmétert évente. Az össztermék 40-45 százaléka exportra megy, öt kontinens ötven országába, Nyugat-Európától Japánig, Kanadától Ausztráliáig. A további 55-60 százalék fele olyan konfekcióüzemeknek készül, amelyek feldolgozás után ugyancsak exportálják. A „maradék" 25-30 százalék jut — méteráruként — a hazai kereskedelembe. kor egyesült a Spitzer meg a Goli, engem neveztek ki igazgatónak. — Igaz, hogy panelházban lakik? — Igaz: a Kaszásdűlői lakótelepen, 53 négyzetméteres lakásban. — Vagyona? — Százharminc négyszögöles telek egy hétvégi faházzal a Pilisben és egy Wartburg. — Milyen igazgató az olyan, aki 12 év alatt sem ,,szedte meg magát?!" — Egyrészt: tisztakezű, másrészt: talán olyan, aki büszkébb jó! sikerült lányára, mint a kocsi márkájára. — Hogy érzi magát 1988 küszöbén egy gazdasági vezető? — Gondterheltnek — mondja őszintén. — Nézze: az elmúlt évek sem voltak könnyűek, mondjam, hogy a gyár nyerejába: szép dolgokat láttam. Ez az egyetlen kiskereskedelmi egységük? — Szó sincs róla! Van ezenkívül Goldtext Cipőboltunk, amelyben női és gyermekcipőket, zoknit, harisnyát árusítunk; a Nagyszombat utca 6-8. szám alatt van a Goldberg Sörözőnk, melegkonyhával, II. osztályú étteremmel — ezt egy régi pinceraktárunkból csináltuk. Most létesítünk 13 teniszpályát a HÉV és a Duna között fekvő futballpályánk helyén, részben a gyári dolgozóknak, tömegsport céljaira, részben bérbe adjuk; végül van egy tűzoltókészülék-javító és -töltő üzemünk, amely az óbudai gyáraknak végez szolgáltatást. Hiába, a római Pompeius is megmondta: navigare necesse est. NYÍRI ÉVA 9