Budapest, 1988. (26. évfolyam)

12. szám december - Müller Tibor: Az etikai értékek megmentése: küldetés — az örök üdvösség: remény

KARÁCSONYI BESZÉLGETÉS PASKAI LÁSZLÓ BÍBOROS-ÉRSEKKEL Csaknem dísztelen a vaskos épülettömb gyér forgalmú utcára néző homlokzata. Az erőtlen, őszi napsütésben egy-egy autó csattog kényszerűen lassítva a kockaköveken. Semmiféle jelzés, tábla nem figyelmezteti az erre járót, s ha nem esztergomi őslakos, vagy nem vitt már erre az útja, fel sem tűnik az érseki palota. Néptelen folyosók, zárt ajtók mellett konganak a léptek. Odafenn, az első emeleten három egymásba nyíló szoba súlyos, régi, minden bizonnyal, értékes bútorai között, ám puritán környezetben egyedül fogad dr. Paskai László bíboros érsek, a magyar katolikus egyház feje. A magas méltóságnak nincs egyetlen látható jele sem. A fényt erőteljesen megszűrő nehéz függönyök, sötét drapériák, vastag szőnyegek komor harmóniájában magunk vagyunk. Sehol egy pap, titkár, munkatárs. Az etikai értékek megmentése: küldetés — az örök üdvösség: remény 20