Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Erki Edit: Kassák műhelyei

Kassák műhelyei Kassák leltárszerű pontossággal írja le az Egy ember életében életének és munkájának terepeit (a kettő mindig azonos volt számára), a változó, de mindig angyalföldi szobakonyhák, olykor kétszobakonyhák hely- és alaprajzát; pontosan rögzítve a kvártélyosok váltakozásait, az ágyak és szalmazsákok elhelyezési rendjét, a nagy létszámú és egyre bővülő család bonyolult mozgásának folyamatát és állomásait, testvéreivel, sógoraival, felesége gyermekeivel való össze- és szétköltözésüknek számláihatatlan epizódját. Hogy Kassák lakásainak mitológiája van, hogy élő és holt klasszikusok örökítették meg, nem csoda. Hiszen ezek az angyalföldi szoba-konyhák a magyar avantgárd legjobb műhelyei voltak, lakóik és látogatóik a világ művészetének kortárs élvonalával tartották a szellemi rokonságot. Illyés Gyula írja a Beatrice apródjaiban: ,,A lett, a Ma, a Dokumentum szerkesztősége és kiadóhivatala — ahogy mind e folyóirat utolsó oldalán hirdetve volt — egyaránt a Sziget utca 19/b első emeletén székelt, az udvari traktusban. Még tüzetesebbek abban a sarki egyszoba-konyhás proletárlakásban, melynek sem előszobája, sem csengője nem volt. A látogatók — jobbadán a szerkesztőség tagjai — vagy a konyha üveges ajtaján, vagy a folyosóra szolgáló két ablak valamelyikén kopogtattak. A félrehúzott függöny mögött a félhomályban vagy Kassák feje jelent meg, vagy édesanyjáé. Ott a tükröződő üvegben újra meg újra összetévesztettem őket... Bent a lámpavilágnál még különösebb volt elnézni ezt a két arcot: úgy hasonlítottak egymásra, mint ugyanannak a régi pénznek még ép s már megkopott feje; s az egyik — Kassáké — itthon is keményen összefogott volt, a másik pedig — tán éppen ennek ellensúlyozásául — kedveskedő, és mosolyokkal olvadékony. Az anya szívósabb volt a fiánál is, és főleg rátartibb; állhatatosabb a függetlenségében. Körülményéhez képest igényes. Három gyereket nevelt föl, valóban mint mosónő, miután otthagyta kelekótya (őt magát hűtlenséggel vádoló) férjének nemcsak házát, hanem egyúttal a városát. A pályakezdő Kassák anyagilag a legfüggetlenebb magyar író. Ujkereső megszállottságában hálátlan és veszélyes területekre csap ki; több karmolással tér meg, mint zsákmánnyal. De biztonságos vadodúnak ott volt éjszakára mindig anyja proletárkonyhája, ha többel nem, egy kis ebédről maradt sűrűlevessel. Kassáknak Victor Hugo-ian hatalmas homloka, mosolytalanul is megnyerő szája, jellegzetesen intellektuell vonásai mögött, mint egy fénykép mögött egy kezdetlegesebb fölvétel, ott dereng (s nemcsak számomra az üvegajtó mögött, hanem, remélem, majd az irodalomtörténetben is) anyjának arca. A századnak két nagy magyar mecénása volt: Istenes Erzsébet és Nagy Julcsa, Nagy Lajos édesanyja." Kassák lakásai nem alvóhelyek vagy egyszemélyes írószobák, hanem szellemi műhelyek, mozgalmi centrumok — mai értelemben: alkotóházak, művésztelepek, pártközpontok. Már a családtagok is európai rangú művészcsoportot alkottak. A sógorok: Uitz Béla és Barta Sándor, a feleség: Simon Jolán, a húg: Újvári Erzsi, a lány: Nagy Etel. A Mutter és Jolán — a volt gyárilány, a vékonyka asszony, aki három gyerekkel a batyujában elhagyta asztalos férjét, és Kassák százszázalékos társa lett — felváltva iparkodtak azon, hogy verejtékes munkával lakhatóvá tegyék a „bérkaszárnyabeli emberistállókat". Melyeket olykor óhatatlanul elleptek a poloskák, de Kassák mégis itt írta jegyzeteit a szintetikus irodalomról, itt vitatkozott a század másik nagy művészével, Uitz-cal, a „vademberrel", akinek „hegedűcincogását" és „vadállati morgásait" nem szívesen hallgatta, és „aki talán legjobb szeretne egyedül élni a földön" — de végül is a jövő művészetéről cseréltek eszmét, és az Uitz által képviselt Wagner zenéjével B.ichot és Beethovent állította szembe Kassák. Hogy mennyire valódi művészi műhely volt a tízes években az angyalföldi szoba-konyha: ,,És dolgoztunk. Hogy mit ér a munkálkodásunk, arról nem tudnánk véleményt mondani. Én írok, Jolán rajzol, a Bözse is ír, s már úgy tekintjük, mintha ő is egészen hozzánk tartozó lenne. Örülünk neki, hogy az egész napi gyári munka, a szemfödél csipkéi, a koporsóvánkoskák és az aranyporos szentek nem tudják egészen agyonnyomni a lelkét..." — írja Kassák az Egy ember életében. Másutt Simon Jolánról: ,,Mit mondjak róla, ő is művész lett. Eddig, ha együtt ültünk a kávéházban, ő volt az úr. Habos kávét ittunk, olykor vajas kenyérrel, és ő fizetett. Ezeknek a szép időknek befellegzett. A kis selyembukszája éppen olyan üres, mint az én kenyérmorzsás és dohányhulladékos zsebeim." A sors iróniája (vagy a véletlen valóban a szükségszerűség megnyilvánulási formája?), hogy a Tanácsköztársaság idején Kassák, aki a legtöbb kérdésben nem értett egyet a kommunista mozgalom céljaival és főként módszereivel, a kommunista párttal lakik együtt kényszerű társbérletben: Kassák egyik műhelyében alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. Kun Béla hívta őt a pártba, ,,de én megtagadtam a belépést" — írja az Egy ember életében. ,,Majdnem komikus helyzet, hogy személy szerint ennyire távol vagyunk egymástól, és mégis egy ház födele alatt, s majdnem egy szobában tanyázunk, sok mindenben nem helyeslem azt, amit csinálnak, és mégis itt, ott vállalom velük a közösséget." Lengyel József Visegrádi utca című könyvében olvashatjuk: „Kassák úgy látta jónak, hogy... bár a forradalmi szervezkedés ott zajlott (a szó szoros értelmében) az ajtajú előtt, ő csak a mindig sértődött überforradalmár marad." Igaz, azt is hozzá teszi Lengyel József, hogy biztosak lehetnek benne, ha észre vesz is valamit, nem avatkozik a dolgukba. Hogy alakult ki ez a különös társbérlet? Kassákék úgy látták a Károlyi-forradalom napjaiban, hogy elérkezett az idő az eddiginél,,komolyabb, jelentőségteljesebb kultúrmunka" végzésére, ,,,szerkesztőségi helyiséget kell kivennünk, mert a mozgalom kinőtt az én lakásom sötét kis szobájából. " Sámuel Izsó magánzó közreműködésével az általános lakásínség ellenére is találtak egy félemeletet a Visegrádi utca 15-ben, ,,amibe egyelőre erdélyi öregasszonyok voltak betelepítve. " Ez a lakás nem Angyalföldön volt ugyan, de a Visegrádi utca akkoriban még nagyon is külteleknek számított. Kassák és köre meszelt és takarított, kimustrált bútorokat hordott össze a „kultúrmunka" számára. Kassákék szobájába csak két szék és egy szalmazsák jut ugyan (ezen vészeli át majd Jolán a spanyolt, Kassák a sarlachot), meg is jegyzi az Egy ember életében, hogy miután már a kritika elismeri munkásságát, el kellett volna érnie, hogy legyen egy ágya és meglegyen a mindennapi élete. Fürdőszoba viszont volt, először az életében. ,,Elképzelni is döbbenetes: hét szoba, vannak közöttük teremnagyságúak és a mellékhelyiségek. Egész félemeleti front. Két utcából is megközelíthető, az egyik kapuból egyenesen a folyosószerű nagy előszobába lehet bejutni. Valósággal romantikus forradalmi tanya. Ki tudna ellentállni? Anélkül, hogy magamban tisztára jutottam volna a jövőre vonatkozólag, 3000 korona évi bérben megegyeztük a házmesterrel. Május elsejére beköltözhetünk." 40