Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Raj Tamás: Templom a történelemben

JHMS A templom homlokzata és főkapuja hedt Neugebaudéban. Hívei nem felejtették el Schwab rabbi lelkes 48-as szónoklatait, jól tudták, hogy az ő hatalmas szervezőkészségének köszönhetik a pesti Zsidó Kórházat, valamint a Kézmű- és Földmívelő Egylet alapítását. Szó ami szó, a rabbiválasztás terhe nem jelenthetett olyan súlyos gondot a jó kapcsolatokkal rendelkező Pesti Izraelita Hitközség elnökségének, mint ahogyan azt híresztelték. Az időhúzásnak valójában sokkal prózaibb oka volt. Az olaszországi háborús konfliktus miatt a város elöljárósága egyszerűen — fülbe súgásos alapon — leállíttatta a templom avatását: a helyzet súlyosbodása esetén ugyanis hadikórház céljára kívánta igénybe venni a még föl nem avatott épületet. Természetesen csak kevesen tudtak erről a tervről, s akik tudtak róla, titokban tartották, nehogy a hívők rossz ómennak véljék. Szerencsére a villafrancai béke és a zürichi konferencia szükségtelenné tette az óvintézkedést. (Ekkor aztán a rabbiválasztás is meglepő gyorsasággal, szinte néhány nap alatt lezajlott.) partján is a zsidóság. Az Új-Vásártéren (ma Engels tér) árulták kelendő portékáikat a zsidó kereskedők, akik többnyire a közeli Orczy-házban vagy annak környékén laktak. (Ebben a híres házban két zsinagóga is működött.) A hitközség gyülekezőhelye a mai Deák tér volt: nem véletlen, hogy annak idején ezt Juden-Platznak vagy Kohl-Platznak (jiddisül Hitközségi tér) nevezték. (Ez utóbbit azután — téves fordítás alapján — Szén térre magyarosították.) A templomot úgynevezett mór-zsidó stílusban építették. Tervezője Ludwig Förster (1797-1863) német építész, a bécsi akadémia tanára volt. A templomépítésre — a telek megvásárlására — eredetileg tervpályázatot írtak ki, amelyre a kor legjelesebb mérnökei nyújtották be javaslatukat. Hild József klasszicista stílusú épületet ajánlott, Feszi Frigyes és Kauser József kupolás, bizánci stílusú zsinagógát, végül a „külföldi kapcsolat" döntött: Förster tervezte korábban a bécsi nagyzsinagógát is. Az új, impozáns zsinagóga 1859 elején tökéletesen készen állt, ám ünnepélyes felavatására — látszólag indokolatlanul — jó félévet kellett várni. Mozgalmas nyár előzte meg a templom fölszentelését. Az Ausztria számára szerencsétlenül végződött olasz háború, a III. Napóleon seregétől elszenvedett solferinói vereség újra föllobbantotta a magyar reményeket. Kezdetben nem is alaptalanul. Cavour gróf, Piemont miniszterelnöke az emigrációban élő Kossuthtal tárgyalt, Londonban megjelent Széchenyi „Ein Blick..." című röpirata, s még a legkonzervatívabb főurak is reformok megvalósítására tettek javaslatot. Az udvar végül is engedményre kényszerült: fölmentették hivatalából Bach bárót, akinek neve — mint tudjuk — egy szomorú korszak jelképe lett. A pesti zsidóság sem maradt tétlen: újra indították Magyaríró Egyletük tevékenységét. A zsinagóga felavatását azonban mindhiába szorgalmazták. Holott az építkezés meglehetősen gyorsan haladt. Az alapkőletétel óta alig négy esztendő telt el, s a templom máris ott magasodott a Belváros küszöbén. Jókai Mór — Kakas Márton álnéven — tréfás verset közölt róla az Üstökösben. Nagy lelkesedéssel kísérte kezdettől fogva az építkezést, a lendületes munka mégsem csupán a pénzadományoknak, nem is a bécsi tervezőmérnök érdemeinek, hanem egy egyszerű, ám lelkes és leleményes pesti zsidónak, az építkezésvezető Wechselmann Ignácnak (1828-1903) köszönhető. Wechselmann, aki később számottevő vagyonát a pesti Vakok Intézetére és tanítók segélyezésére hagyta, Förster távollétében nem átallotta a konkurens mérnökök, Hild József és főként Feszi Frigyes segítségét is igénybe venni. így a zsinagóga szentélye voltaképpen a Vigadó tervezőjének alkotása. Érdekes, hogy a templom külső díszítésekor használták először a kőbányai Lechner-téglagyár színes kerámiáit burkolóanyagként. A gyártulajdonos fia, az akkor tizennégy éves Lechner Ödön, aki részt vett a zsinagóga avatásán is, később gyakran alkalmazta az itt kipróbált sajátos technikát... A templom avatására tehát más okból kellett várni. Azt beszélték, hogy a rabbiszék betöltése jelent gondot a vezetőségnek. Kétségtelen, Schwab Löw — az egész közösség nagy fájdalmára — nem érte meg a zsinagóga elkészültét. S nem volt könnyű pótolni az elhunyt főrabbit, aki tekintélyén és tudásán túl történelmi szerepéről is híres volt. A szabadságharc leverése után ugyanis vejével, a tudós szegedi rabbival, Löw Lipóttal együtt raboskodott a mai Szabadság tér helyén ált hír-A templom ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án került sor. A korabeli újságok, alkalmi kiadványok lelkes hangon számoltak be az eseményről. Délelőtt tartották a megnyitót, ám a gázlámpák reszkető lángjai, a falikarok, a pompás gyertyatartók és a mennyezeti csillárok ragyogása — úgymond — felülmúlta a színes ablakokon átsugárzó nap fényét. Az ünnepi sokaság még a padok közötti utakat is színültig megtöltötte. Az orgonán felcsendült Wähler Gotthard orgonaművész prelúdiuma, amelyet a zsinagóga avatására szerzett. Ludwig Philippson (1818—1889) magdeburgi rabbi, a kor egyik legjelesebb tollnoka himnuszt költött erre a napra, amely Kneifel Antal tanító megzenésítésében szintén felhangzott. A kor lelkes hangulatára jellemző, hogy ez idő tájt jelent meg a mindössze kilencesztendős Goldziher Ignác — a későbbi világhírű orientalista — első nyomtatott műve: a Dohány utcai zsinagógát köszöntő ünnepi vers. Az utóbbi évtizedben nemcsak istentisztelet, hanem hangverseny is van a templom falai között; így a művészet iránti tisztelet egészíti ki a vallásos hódolatot. Nem volt ez másképp hajdan sem, amikor világhírű kántorok imája töltötte be az építészeti remekmű legrejtettebb zugait. Nem véletlenül vésték a bibliai idézetet a templom bejárata fölé: „Készítsetek számomra szentélyt, hogy köztük lakozzam" (Mózes II. könyve, 25. fejezet, 8. vers). Quartin Sámuel, Linetzky Mór, Ney Dávid, Guttmann Béla és Ábrahámsohn Manó kántori produkciói mellett világi művészek is szóhoz jutottak itt. A templom kórusában kezdte pályafutását Székely (akkor még Spagatner) Mihály és Polgár László. A zsinagóga híres orgonáján gyakorta játszott Liszt Ferenc. Sőt, amikor 1897. március 6-án Saint Säens, a 36