Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Raj Tamás: Templom a történelemben

JHMS A templom homlokzata és főkapuja hedt Neugebaudéban. Hívei nem felejtet­ték el Schwab rabbi lelkes 48-as szónokla­tait, jól tudták, hogy az ő hatalmas szer­vezőkészségének köszönhetik a pesti Zsi­dó Kórházat, valamint a Kézmű- és Föld­mívelő Egylet alapítását. Szó ami szó, a rabbiválasztás terhe nem jelenthetett olyan súlyos gondot a jó kap­csolatokkal rendelkező Pesti Izraelita Hitközség elnökségének, mint ahogyan azt híresztelték. Az időhúzásnak valójá­ban sokkal prózaibb oka volt. Az olaszor­szági háborús konfliktus miatt a város e­löljárósága egyszerűen — fülbe súgásos alapon — leállíttatta a templom avatását: a helyzet súlyosbodása esetén ugyanis ha­dikórház céljára kívánta igénybe venni a még föl nem avatott épületet. Természete­sen csak kevesen tudtak erről a tervről, s akik tudtak róla, titokban tartották, ne­hogy a hívők rossz ómennak véljék. Sze­rencsére a villafrancai béke és a zürichi konferencia szükségtelenné tette az óvin­tézkedést. (Ekkor aztán a rabbiválasztás is meglepő gyorsasággal, szinte néhány nap alatt lezajlott.) partján is a zsidóság. Az Új-Vásártéren (ma Engels tér) árulták kelendő portékái­kat a zsidó kereskedők, akik többnyire a közeli Orczy-házban vagy annak környé­kén laktak. (Ebben a híres házban két zsi­nagóga is működött.) A hitközség gyüle­kezőhelye a mai Deák tér volt: nem vélet­len, hogy annak idején ezt Juden-Platznak vagy Kohl-Platznak (jiddisül Hitközségi tér) nevezték. (Ez utóbbit azu­tán — téves fordítás alapján — Szén térre magyarosították.) A templomot úgynevezett mór-zsidó stílusban építették. Tervezője Ludwig Förster (1797-1863) német építész, a bécsi akadémia tanára volt. A templomépítésre — a telek megvásárlására — eredetileg tervpályázatot írtak ki, amelyre a kor leg­jelesebb mérnökei nyújtották be javasla­tukat. Hild József klasszicista stílusú épü­letet ajánlott, Feszi Frigyes és Kauser Jó­zsef kupolás, bizánci stílusú zsinagógát, végül a „külföldi kapcsolat" döntött: Förster tervezte korábban a bécsi nagyzsi­nagógát is. Az új, impozáns zsinagóga 1859 elején tökéletesen készen állt, ám ünnepélyes felavatására — látszólag indo­kolatlanul — jó félévet kellett várni. Mozgalmas nyár előzte meg a templom fölszentelését. Az Ausztria számára sze­rencsétlenül végződött olasz háború, a III. Napóleon seregétől elszenvedett sol­ferinói vereség újra föllobbantotta a ma­gyar reményeket. Kezdetben nem is alap­talanul. Cavour gróf, Piemont miniszter­elnöke az emigrációban élő Kossuthtal tárgyalt, Londonban megjelent Széchenyi „Ein Blick..." című röpirata, s még a leg­konzervatívabb főurak is reformok meg­valósítására tettek javaslatot. Az udvar végül is engedményre kényszerült: föl­mentették hivatalából Bach bárót, akinek neve — mint tudjuk — egy szomorú kor­szak jelképe lett. A pesti zsidóság sem maradt tétlen: újra indították Magyaríró Egyletük tevékenységét. A zsinagóga fela­vatását azonban mindhiába szorgalmaz­ták. Holott az építkezés meglehetősen gyor­san haladt. Az alapkőletétel óta alig négy esztendő telt el, s a templom máris ott magasodott a Belváros küszöbén. Jókai Mór — Kakas Márton álnéven — tréfás verset közölt róla az Üstökösben. Nagy lelkesedéssel kísérte kezdettől fogva az építkezést, a lendületes munka mégsem csupán a pénzadományoknak, nem is a bécsi tervezőmérnök érdemeinek, hanem egy egyszerű, ám lelkes és leleményes pesti zsidónak, az építkezésvezető Wechsel­mann Ignácnak (1828-1903) köszönhető. Wechselmann, aki később számottevő va­gyonát a pesti Vakok Intézetére és tanítók segélyezésére hagyta, Förster távollétében nem átallotta a konkurens mérnökök, Hild József és főként Feszi Frigyes segít­ségét is igénybe venni. így a zsinagóga szentélye voltaképpen a Vigadó tervezőjé­nek alkotása. Érdekes, hogy a templom külső díszítésekor használták először a kőbányai Lechner-téglagyár színes kerá­miáit burkolóanyagként. A gyártulajdonos fia, az akkor tizennégy éves Lechner Ödön, aki részt vett a zsinagóga avatásán is, később gyakran alkalmazta az itt ki­próbált sajátos technikát... A templom avatására tehát más okból kellett várni. Azt beszélték, hogy a rabbi­szék betöltése jelent gondot a vezetőség­nek. Kétségtelen, Schwab Löw — az egész közösség nagy fájdalmára — nem érte meg a zsinagóga elkészültét. S nem volt könnyű pótolni az elhunyt főrabbit, aki tekintélyén és tudásán túl történelmi sze­repéről is híres volt. A szabadságharc le­verése után ugyanis vejével, a tudós szege­di rabbival, Löw Lipóttal együtt rabosko­dott a mai Szabadság tér helyén ált hír-A templom ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án került sor. A kora­beli újságok, alkalmi kiadványok lelkes hangon számoltak be az eseményről. Dél­előtt tartották a megnyitót, ám a gázlám­pák reszkető lángjai, a falikarok, a pom­pás gyertyatartók és a mennyezeti csillá­rok ragyogása — úgymond — felülmúlta a színes ablakokon átsugárzó nap fényét. Az ünnepi sokaság még a padok közötti utakat is színültig megtöltötte. Az orgo­nán felcsendült Wähler Gotthard orgona­művész prelúdiuma, amelyet a zsinagóga avatására szerzett. Ludwig Philippson (1818—1889) magdeburgi rabbi, a kor egyik legjelesebb tollnoka himnuszt köl­tött erre a napra, amely Kneifel Antal tanító megzenésítésében szintén felhang­zott. A kor lelkes hangulatára jellemző, hogy ez idő tájt jelent meg a mindössze kilencesztendős Goldziher Ignác — a ké­sőbbi világhírű orientalista — első nyom­tatott műve: a Dohány utcai zsinagógát köszöntő ünnepi vers. Az utóbbi évtizedben nemcsak isten­tisztelet, hanem hangverseny is van a templom falai között; így a művészet iránti tisztelet egészíti ki a vallásos hódo­latot. Nem volt ez másképp hajdan sem, amikor világhírű kántorok imája töltötte be az építészeti remekmű legrejtettebb zu­gait. Nem véletlenül vésték a bibliai idéze­tet a templom bejárata fölé: „Készítsetek számomra szentélyt, hogy köztük lakoz­zam" (Mózes II. könyve, 25. fejezet, 8. vers). Quartin Sámuel, Linetzky Mór, Ney Dávid, Guttmann Béla és Ábrahám­sohn Manó kántori produkciói mellett vi­lági művészek is szóhoz jutottak itt. A templom kórusában kezdte pályafutását Székely (akkor még Spagatner) Mihály és Polgár László. A zsinagóga híres orgoná­ján gyakorta játszott Liszt Ferenc. Sőt, amikor 1897. március 6-án Saint Säens, a 36

Next

/
Thumbnails
Contents