Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Nyíri Éva: A MOM — műszerekkel „mérve”

Baross Gábor, a „vasminiszter" megbízta egy budapesti tanműhely felállításával és vezetésével. A képzési idő négy év volt, napi 8 órás gyakorlati munkával és 2 órás elméleti oktatással. Vasárnaponként a tanulók két órás rajzoktatáson vettek részt. A felvétel miniszteri engedéllyel, pályázat útján történt, négy reálosztályos vagy polgári iskolai végzettséggel. Mivel a költségeket az állami támogatás nem fedezte, Süss az oktatás mellett egyre több bérmunkát vállalt: precíziós műszereket készített. Az első, Mozsár utcai épületet csakhamar kinőtték: 1889-ben, amikor a kereskedelmi miniszter geodéziai műszerek készítésére adott megrendelést a tanműhelynek, Süss megvásárolta az Alkohatalom megbukott, s a fehérterror a Süss-gyáriakat sem kímélte. A munkásvezetőket rendőri felügyelet alá helyezték, feketelistára tették vagy börtönbe zárták. Egy időre a termelés is szünetelt. A terror, persze, meghiúsította a gyár fejlesztéséről alkotott, 1919-es terveket. Süss Nándor 1921-ben bekövetkezett halála tovább késleltette a gyár gazdasági felvirágzását. Ekkor történt, hogy az új vezetés német tőkés kapcsolatokat keresett. Nem telt bele pár esztendő, s a részvénytársaság német tőkések érdekeltségébe került... Valamikor még rádiót is gyártottak Innen Bohn Ferenc, a MOM propagandaosztályának vezetője Süss Nándor munka közben tás utca 9. szám alatti házat, és 1891 nyarán egész intézetét átköltöztette. A műhely munkájának színvonalát fémjelzi, hogy szinte minden esztendőben nyert valamilyen nagydíjat, aranyérmet a különféle hazai és nemzetközi kiállításokon, geodéziai, erdészeti, bányászati, tengerészeti, csillagászati vagy egyéb műszereivel. A XX. század első évtizedében túltermelési válság rendítette meg az ország gazdasági helyzetét. Süss Nándor előbb megszüntette a tanműhelyt, majd magánvállalatot alapított, amelyben továbbra is fontos szerepet játszott a szakemberképzés, de mindinkább előtérbe került a gazdaságos termelés, a profit. Budapest időközben világvárossá „serdült". A két évtizede még külterületnek számító Alkotás utcai üzemet túlnőtte a város. Az utcában villamosvasút közlekedett, s az elektromos felső vezeték zavarta a műszerek szabályozását. Tovább kellett tehát költözni: Süss ekkor vásárolta meg a Csörsz utca 39. szám alatti telket. A felépült új gyárban — a külföldön vásárolt új gépekkel — 1905-ben kezdte meg a termelést. Egy évtized sem múlt el, s kitört a világháború. A gyár haditermelésre tért át: új munkásokat vettek fel, bővítették az üzemet és bevezették a három műszakot. 1915: a Süss-gyári munkásszervezkedés kezdete. Megalakultak a műhelybizottságok, létrejött az első szakszervezeti bizottság. A katonai felügyelet alatt álló hadiüzemben három év múlva már a dolgozók 70 százaléka szervezett munkás volt. A háborús konjunktúra nem tartott sokáig. A pénzügyi útvesztőkben amúgy járatlan Süsst hamarosan a csőd fenyegette. Kiutat csupán a részvénytársasággá való átalakulás ígért. 1918-ban megalakult a Süss Precíziós Mechanikai Rt. Jött az őszirózsás forradalom, s vele a Munkástanács. A Tanácsköztársaság kikiáltásának napján a dolgozók birtokukba vették a gyárat. Munkásgyűléseken hoztak határozatot a gyár lendületes fejlesztésére és kivívott jogaik védelmére. A munkás-A mechanikai tanműhely a Mozsár utca 8-ban folytatja a történetet. Volt ideje megtanulni, több mint negyven esztendeje dolgozik a vállalatnál. — Süss életének utolsó hónapjaiban a gyár megvásárolta a némt Goerz-cégtől az optikai üvegcsiszolás licencét. Épp jókor, hiszen az akkoriban gyártott finommechanikai műszerek egyre több optikai elemet tartalmaztak. Ez a licencvásárlás, pontosabban az optikai üvegcsiszolás bevezetése sok tekintetben új korszak kezdetét jelentette a vállalatnál. Részint az erősödő német befolyásét, részint pedig az élenjáró műszaki ismeretektapasztalatok „beszivárgását" a Goerz és a Carl Zeiss Jena optikai művektől. Ugyanakkor bizonyos mértékig hátráltatta az önálló műszaki fejlődést, a saját gyártmánykonstrukciók és technológiák kialakítását. A gyár neve is megváltozott: Süss Nándor Precíziós Mechanikai és Optikai Intézet Rt. lett. A profilja is bővült: vízórákat, mozdony olajszivattyúkat, sőt, rádiókat kezdett gyártani. Van egy adatunk, amely szerint az akkoriban működő 84 ezer hazai rádiókészülékből 55 ezer Süss-gyártmány volt. — Az újabb hullámvölgyet a gazdasági világválság jelentette. Kilábalásra csak a 30-as évek végén kezdődött háborús készülődés kínált lehetőséget. A sors iróniája, hogy az 1937-ben Angliának eladott magyar műszerek is hozzájárultak később a náci repülőgépek és tengeralattjárók megsemmisítéséhez. 1938-ban a vállalat ismét nevet változtatott: Magyar Optikai Művek Rt. lett. Vezetői minden előkészületet megtettek a haditermelésre. A háború kirobbantásától kezdve aztán teljes kapacitással kiszolgálták a náci hadigépezetet. Itt gyártották a harckocsioptikát a Csaba, a Toldi és a Nimród tankokhoz, a légvédelmi ágyúk irányzékát és különböző lövedékalkatrészeket. A hadügyminisztérium parancsára 1944 novemberében megkezdték a gyár áttelepítését Sopron-Lövőre. Később — ahogy rohamléptekkel közelgett a front — a gépek egy részét és mintegy 300 dolgozót Ausztriába vezényeltek, ahol a berendezések az 21