Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Kelecsényi László: Csöndkert

VERSENY ÁRUBŐSÉG NÉLKÜL? Ha egy kettős vagy hármas ünnep előtt — vagy bármikor — a boltban nincs kenyér — akkor baj van. Mert azt mondani, hogy a vevő bosszús, aligha fejezi ki véleményét és lelkiállapo­tát. Az viszont édesmindegy számára, hogy azért nincs, mert még nem érkezett meg, vagy mert már elfogyott. Az pedig a sors fintora, ha éppen az új kenyér ünnepe előtt a főváros né­hány kerületében átmeneti zavar volt — nem először, és félő, nem utoljára — a kenyérellátásban. Szaladt is másnap a sajtó a Fővárosi Tanács Kereskedelmi Főosztályára, dr. Gál József főosztály-vezetőhöz, hogy igaz-e a hír; miért nem lehetett kap­ni, ha volt tartalék kenyér is; kit terhel a mulasztás, az ipart, a szállítót vagy a kereskedelmet — egyszóval ki a felelős? Lassan itt az év vége, közeleg a decemberi-karácsonyi várárlási roham, lesz kettős ünnep is — ám ezúttal nem a kereskedelem készülődésé­ről kérdeztük a főosztály vezetőjét, ha­nem a főváros kereskedelmi ellátásának helyzetéről, aminek része az év végi felké­szülés és a kenyérellátás biztosítása is. Sőt, mint cseppben a tenger, a „kenyérhi­ányban" fellelhető jelenségek, tünetek és gondok jellemzik a kereskedelmi ellátás egészét. Az utóbbi időben évente többször is foglalkozott a tanács végrehajtó bizottsá­ga a fővárosi kereskedelemmel vagy an­nak egy részterületével. A múlt hónapban a fővárosi kereskedelem egészét felölelő jelentést vitatott meg a tanácsülés. TÉNYEK ÉS SZÁMOK — Milyen eredményekről beszélhetünk a hálózatfejlesztés terén, és hogyan ala­kult a lakosság áruellátása? — A főváros ellátásában egyaránt részt vesz az állami, szövetkezeti és a magánke­reskedelem, az ő pénzeszközeiket is be­vontuk a kereskedelmi hálózat fejlesztésé­be. A nagy alapterületű áruházak mellett az új lakónegyedek napicikk-ellátását biz­tosítottuk, és az ún. rosszul ellátott külső, családi házas övezetekben is volt lehető­ség évente négy-öt kis ABC-áruház meg­nyitására. A magánkereskedések száma — a belkereskedelmi törvény életbelépése után — ugrásszerűen növekedett: míg 1980-ban 3895, addig 1987-ben 8291 ke­reskedés működött. Különösen a rövid- és divatáru, valamint a vendéglátószakmá­ban következett be jelentős növekedés. Gond viszont, hogy az új üzletek többsé­gét a belső területeken nyitották, továb­bá, hogy az élelmiszerszakmában — az alacsony jövedelmezőség miatt — kevés vállalkozó akadt. — Az üzlethálózatban 1987-ben 7252 bolt működött 1,44 millió négyzetméte­ren. Az üzletek száma csökkent, de az egy boltra jutó alapterület ma 23,9 százalék­kal több, mint 1980-ban, tehát a nagy alapterületű üzletek száma nőtt. A város­részközpontokban épült nagyáruházak csökkentik a város egyes részei között fennálló ellátási különbségeket, s egyúttal az agglomerációban élő lakosság számára is jó bevásárlási lehetőséget teremtenek. A hat városrészközpontban tervezett összesen 170 ezer négyzetméternyi bolt­alapterületből 80 ezer már elkészült, a fennmaradó 90 ezer a központi források csökkentése miatt csak lassú ütemben va­lósulhat meg. A fejlesztések ellenére a fő­város kereskedelmi hálózatának alapterü­lete 20,5 százaléka az országosnak. Buda­pest kereskedelmi ellátottságának relatív lemaradását jelzi, hogy a vidéki városok­ban 584 négyzetméter, a fővárosban csak 505 négyzetméter bolti alapterület jut ezer lakosra. — Az idegenforgalmat szolgáló fejlesz­tések — szállodaépítés és -rekonstrukció — eredményeként a férőhelyek száma 6772-vel, az idegenforgalmat kiszolgáló vendéglátó-hálózat pedig csaknem 30 ezer négyzetméterrel bővült. Az olcsóbb szál­láshelyek számának növelése érdekében épült — többek között — a Budapest nagykemping az Ml-es és az M7-es autó­pálya között. Kétcsillagos szállodájában 300, a kempingben 640 férőhely van, s a kempingrész további 600 férőhellyel bő­víthető. — Jelentősen, mintegy 20 ezer négyzet­méterrel bővült a kereskedelmi hálózat a rendeltetésellenesen használt helyiségek visszahódításával. Ezáltal főként a Belvá­rosban és a belső kerületekben, a főútvo­nalakon nyíltak új, többnyire ruházati és vegyesiparcikk-üzletek. A magánkereske­delemben — valószínűsíthető adatok sze­rint — hozzávetőleg 48-50 ezer négyzet­méterrel bővült az üzlethálózat. A háló­zatfejlesztés eredménye a Kórház utcai pi­ac rekonstrukciójának első üteme és a Rosenberger házaspár utcai vásárcsarnok részleges felújítása is. — A lakosság áruellátását vizsgálva összességében megállapítható, hogy élel­miszerből jobban igazodott a kínálat a la­kosság igényeihez. A vendéglátásban — az életszínvonal csökkenésével összefüg­gésben — a forgalom jelentősen visszae­sett. Ám nemcsak az árak növekedésének tudható be, hogy az ételforgalom részará­nya az 1980. évi 48,7 százalékról 52,7 szá­zalékra növekedett. Ez azt jelenti, hogy bár a fővárosban — a magánvendéglők bekapcsolásával — nőtt a vendéglátóhe­lyek száma, az élelmiszer-kereskedelmet is beleértve az égetett szeszes italok forgal­ma mintegy 25 százalékkal, a borforga­lom mintegy 20 százalékkal csökkent; a sörforgalmazás minimális, 4-5 százalékos emelkedést mutat. — A ruházati kereskedelemben a keres­let visszaesett. Állandósultak a választéki gondok, elsősorban az olcsóbb termékek­ből nem volt folyamatos kínálat, de nem volt elegendő a drága, exkluzív árukból sem, mégpedig a tőkés import csökkenése miatt. A vegyesiparcikk-kereskedelemben a forgalom dinamikusan növekedett, ja­vult a lakosság tartós fogyasztási cikkek­kel való ellátása, hiány volt viszont auto­mata mosógépekből, fagyasztóládából, videomagnóból, egyes színes televíziók­ból, bútorokból; évek óta visszatérő gond: hiány jelentkezett az építőanyag­ellátásban is. — A VII. ötéves tervben 65-70 ezer négyzetméter alapterületű új üzlettel szá­moltunk, a boltmegszűnések következté­ben 55-60 ezer négyzetméter hálózatbőví-6

Next

/
Thumbnails
Contents