Budapest, 1988. (26. évfolyam)

10. szám október - Tarr László: Új emléktáblák a fővárosban

FORUM Új emléktáblák a fővárosban Az utóbbi hónapokban az épületek falain szaporodnak az emléktáblák; a napisajtó is új és újabb táblák leleplezéséről ad hírt. — Talán csak nem emléktáblakampányról van szó? — tettem fel a kérdést Hadházy Leventének, aki a Budapest Galériánál az emléktáblák felelőse. — Szó sincs róla — hangzott a válasz —, csak régi adósságokat törlesztünk. Különben itt vannak a számok: 1987-ben 28 emléktáblát helyeztünk el, az idén pedig, az év közepéig 15-öt. Ennek az összesen 43 táblának a kiválasztása a Fővárosi Tanácsnál különböző szempontok szerint történik. Vannak köztük olyanok, amelyek kiemelkedő személyek egykori lakóhelyét jelölik meg, másokkal — az úgynevezett utcanévmagyarázókkal — azokról a kevésbé ismert vagy éppenséggel feledésbe merült nevekről közlik a legfontosabb tudnivalókat, amelyek egykori viselőiről utcát, teret neveztek el. Megint mások történelmi események vagy valamilyen más okból nevezetes helyek emlékét örökítik meg. A hajdani lakóhelyeket jelölő emléktáblák között — a 43-ból 15 ilyen —, az írók és költők járnak az élen. Táblával jelölték meg a közelmúltban Dobozy Imre és Jankovich Ferenc egykori lakóházát a Szent István park 15., illetve a Mátrai utca 9. alatt. Baumgarten Ferenc Ferdinánd, a díjalapító emléktábláját a Guszev utcában nem a közelben levő szülőházán helyezték el, hanem ugyanabban az utcában az l-es számú épületben, amelyet az alapítvány hagyományozója székházul jelölt ki. Örkény István emléktábláját (Pasaréti út 39.) Cseres Tibor, a Magyar írók Szövetségének elnöke avatta fel. „Nemzedékünkből, írónemzedékemből egyetlen, aki világhírre jutott — mondotta, és hozzáfűzte: ,,És méltán". Thurzó Gábor tábláját a Váci utca 55. szám alatt, szülőházán helyezték el: „NEM AKARTAM MÁST, MINT MÚLTAM TANULSÁGÁT LEVONNI, HELYEMET FIGYELNI ÉS RÖGZÍTENI A MÁBAN." E HÁZBAN ÉLT ÉS ALKOTOTT THURZÓ GÁBOR (1912—1978) ÍRÓ MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM ÉS BUDAPEST FŐVÁROS TANÁCSA 1987 Sajnos, egy Nicky névre hallgató emberszabású lényt a mészkőlap fehérsége arra serkentett, hogy Thurzó Gábor emlékezetének palástjába kapaszkodva a maga (bece? — gúny?) nevét is megörökítse a táblán. A Váci utca másik oldalán, innen csak néhány lépésnyire Kovai Lőrincnek (1912-1986) állítottak szakasztott ugyanilyen emléktáblát. Rajta ez az idézet olvasható: „Hűvös törvények ritkábban szülnek szellemóriásokat, mint lüktető, mindig örvényes szabadság." Ha továbbmegyünk a Váci utca másik felére, egy kis kereséssel a 19-21. számú új épület falán is felfedezhetünk egy emlékeztető jelet arra, hogy hajdan itt halt meg irodalmunk két úttörő nagysága: Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály. Az újonnan elhelyezett táblácska szövege megismétli az eredeti, a régi ház lebontásakor nyomtalanul eltűnt emléktábla szövegét a mesterről — Kisfaludy Károlyról, és a mesternél is nagyobb tanítványról: Vörösmarty Mihályról. Kár, hogy a táblácskához, amely egyébként kitűnően illeszkedik az új ház stílusához, nem kapcsolódik szobor vagy dombormű. Megérdemelné két nagyunk. Emléktábla jelöli Deák Györgynek, a munkásmozgalom és az antifasiszta ellenállás kiemelkedő harcosának egykori lakhelyét is (Peterdi utca 29.). Nem tartozik a tanács közreműködésével elhelyezett emléktáblák közé az, amelyet Szalay László történész és reformpolitikus emlékére állítottak fel a Magyar Jogász Szövetség Szemere utcai székházának Szalay utcai falán. Ezt az emléktáblát Szalay portréja, Stremeny Géza szobrászművész alkotása díszíti. A többiek közül említést érdemel még Kondor Béla festőművészé (Bécsi utca 1.), azon a házon, amelyben lakott, alkotott és ahonnan utolsó, végzetes útjára indult. — A József utca 37. számú házon pedig az emléktábla nem kevesebb, mint 16 művész nevét örökíti meg, akik ebben a művészházban laktak és alkottak. A legutóbb felállítottak között különösen érdekes a Hilton-szálló déli falán felavatott címeres tábla. A címer Széchényi György érsekprímásé, aki háromszáz, azaz pontosabban háromszázegy éve alapította meg Pozsonyban az „Academicum et Universitatis Collegium" nevű tanintézetet, amely később Budára költözött, és évszázadokig Egyetemi Katolikus Főgimnázium néven működött. A 300 éves jubileum kissé megkésett emléke a szépen faragott emléktábla. A felállítás helyét az magyarázza, hogy a gimnázium tanárai egykor a Hilton-szálló helyén állott épületben oktatták a budai ifjakat. Nem lehet itt, ebben a cikkben valamennyi emléktábla szövegét-helyét felsorolni. Majdnem mindet megnéztem és egyetlen megjegyzésem: a táblák mintha szabvány szerint készültek volna. Mind — vagy csaknem mind — 60x80 centiméter nagyságú mészkő, minden plasztikai dísz nélkül. Fiatalabb szobrászaink pedig bizonyára szívesen fogadnának el megbízást egy-egy tábla művészi elkészítésére. (tl) 29