Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - TÉKA

mmmmmm Folyóiratszemle KEREKESNÉ VARGA ÉVA: A TELEPÜLÉSKÖRNYEZET FŐBB JELLEMZŐI PEST MEGYÉBEN (Területi Statisztika, 1986. 4-5-6. sz. 459-472. 1.). A szerző a faktoranalízis módszerével elemzi 179 Pest megyei község és város — benne a budapesti agglomeráció települései — településkörnyezeti jellemzőit, állapotát. Sokoldalú vizsgálata 16 mutatón alapszik: az erdővel nem borított területek, a művelés alól kivett terület aránya, a talaj károsítottsága, az ipari légszennyezők, a levegő potenciális szennyeződése, a felszíni vizek elvezetésének környezetkárosítása, a vizek kémiai-biológiai szennyezettsége, az egészségtelen vizet használók aránya, a szennyvízcsatornával nem rendelkező lakások aránya, a szennyvíztisztítás hatásfoka, a hulladékelhelyezés környezetkárosító hatása, a rendszeres szemétgyűjtésbe be nem vont lakások aránya, a zaj és vibráció károsító hatása, a népsűrűség, az iparosodottsági szint és az urbanizálódási fok. Az adatok elemzése alapján három faktorcsoport alakult ki: az urbanizáció káros kísérő jelenségeinek, az elégtelen környezetvédelmi infrastruktúrának s a több forrású károsító anyagokat kibocsátó tényezők csoportja. A megyében az urbanizáció bár széles alapokon, de tartalmában egyenetlenül megy végbe. Benne 30 erősen, 46 közepesen és 103 gyengén urbanizálódott települést találunk. A lakossági infrastruktúra kielégítetlensége mellett a környezetvédelmet szolgálók is háttérbe szorulnak, illetve a közös célokat szolgáló létesítmények alacsony színvonalon alakultak ki. A szerző sorra veszi a környezetkárosító tényezőket, vizsgálja káros hatásuk forrásait, mértékét, hatását a megye részeire vagy településeire. Megállapítja pl. hogy a megye lakosságának több mint 45%-a igen szennyezett levegőjű településen él, ennek két állandó forrása Budapest és Vác. A megye településeinek negyede, a lakosság közel 60%-a zajártalomban él, a lakosság több mint 35%-a nem megfelelő minőségű ivóvizet fogyaszt, a települések 77,1%-ában, 138 településen egyáltalán nincs közcsatorna, a megye iparosodottságára tekintettel nagyon magas a nem megfelelő technológia miatt kibocsátott káros gáz- és pormennyiség stb. A vizsgálatok alapján a megye átlagosnál kedvezőtlenebb, átlagos és az átlagosnál kedvezőbb környezeti helyzetű térségekre osztható. Az átlag feletti csoportba tartozó települések környezetének szennyezettsége meghaladja azt a határt, ami az emberi élet számára még kedvező. E térségben, amely magában foglalja a budapesti agglomeráció jelentős részét is, található a megye 48 települése, lakosságának közel 50%-a, a megye kedvezőbb helyzetű térségeihez képest itt a legnagyobb a népsűrűség. A környezeti szempontból átlagos vagy az átlagnál kedvezőbb helyzetű térségek viszonyait is elemzi a szerző, amelyek néhány károsító tényező és körülmény tekintetében ugyancsak problematikusak. Összességében megállapítja: Pest megye településkörnyezeti állapota nagyon nyugtalanító. A tanulmányban foglaltak szorosan összefüggenek Budapest településkörnyezetének értékelésével. NOVOTNYNÉ PLETSCHER HEDVIG: A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓ SAJÁTOSSÁGAI, VALAMINT A HOSSZÚ TÁVÚ FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ FŐBB CÉLKITŰZÉSEI. (Területi Statisztika, 1986. 4-5-6. sz. 523-536. I.). Budapest és az agglomerációs övezet fejlesztését a népgazdasági tevek kezdettől kiemelt feladatként kezelték. Az ezzel foglalkozó jelentések, tanulmányok sora mélyreható elemzések alapján bizonyította, hogy Budapest és az övezet, illetve az övezet egyes települései között a társadalmi-gazdasági fejlettség tekintetében igen jelentős színvonalbeli eltérések tapasztalhatók. Az VI. ötéves terv egyik legfontosabb célkitűzése volt az állandó feszültségforrást jelentő különbségek mérséklése. A szerző azt vizsgálja, miként valósultak meg ezek az elképzelések, milyen tendenciák érvényesültek a gazdasági élet és a lakosság azon területein, melyeken a főváros és az övezet között intenzív kapcsolat van. Az elemzés az alapellátással nem foglalkozik, mivel azt helyben kell biztosítani s ezért nem tartozik az agglomerációval összefüggő kérdéskörbe. Az értékelésnek az ad aktualitást, hogy az évezred végéig szóló területfejlesztési irányelvekkel összhangban elkészült Budapest és az agglomeráció hosszú távú fejlesztési koncepciója, melynek első szakasza a VII. ötéves tervidőszak. A tanulmány a népesség, népesedés, a foglalkoztatottság, a gazdasági élet és a lakossági ellátás témakörében ad helyzetelemzést és foglalja össze a főbb fejlesztési célkitűzéseket. Néhány az utóbbiakból: alapvető célkitűzés a kedvezőtlen népesedési irányzatok ellensúlyozása, a munkaerőszükséglet kielégítése érdekében fenn kell tartani a foglalkoztatottság jelenlegi szintjét, az agglomeráció iparát az országosnál erőteljesebben intenzív és szelektív módon elsősorban a magas szellemi és infrastrukturális színvonalat kívánó ágazatokban kell fejleszteni, bővíteni kell a mezőgazdaság városellátó tevékenységét, kihasználva a fogyasztói piac közelségét és a viszonylag kedvező infrastrukturális előnyöket, szűkíteni kell a vízellátás és csatornázás közötti ún. közműollót, bővíteni kell a napicikk-ellátó bolthálózatot, fejleszteni kell a meglévő kórházak ágystruktúráját, felszereltségét, folytatni folyamatos felújításukat stb. Szerepkörét tekintve Budapest helyzete sajátos: míg számos európai főváros csak mint a közigazgatási és a kulturális élet centruma fejtett és fejt ki vonzást, addig Budapest esetében ezt a jelentős tényezőt messze meghaladja a gazdasági fejlődésből eredő vonzerő, amely egyidejűleg előnyt és hátrányt is jelent mind a főváros, mind a környező települések számára. SZÉNÁSSY ÁRPÁD: FESZTY ADOLF, A SUGÁRÚT ÉPÍTŐJE (Műemlékvédelem, 1988. 1. sz. 41-51. 1.). Feszty Adolf felvidéki születésű műépítész külföldi tanulmányai befejeztével Budapesten telepedett le, és építészeti irodát nyitott. Életpályája kissé nehezen indult, mivel idegennek érezte magát a fővárosban. Tevékenykedését gazdasági szempontból kedvező időszakban kezdte el. Jobbnál jobb megrendelésekkel csakhamar felküzdötte magát a legkeresettebb építészek közé. A budapesti eklektika idején építészeti stílusával meghódította a fővárost. Kimagasló tudásával, képességeivel elérte, hogy a fővárosi pénzarisztokrácia számára több bérházat és palotát tervezzen és építsen a Sugárúton. Pályafutásának jelentős értéke, városképileg is meghatározó alkotása az a 14 épület, amelyek a Sugárúton mindmáig az ő nevét őrzik. A Sugárút, Népköztársaság útja mai kiépülésének rövid történelmi vázlata után a szerző bemutatja Feszty 14 palotáját a mai számozás sorrendjében. Ezek: Népköztársaság útja 2.: a Sugárút indításában impozáns képet nyújtó Fonciére-palota; 8.: lakóház (az 1955. és 1967. évi műemlékösszeírásban is szerepelt); 10.: műemlék jellegű lakóház, ma irodaház; II.: Feszty e telekre tervezett palotaterve nem valósult meg, de fennmaradt; 15.: lakóház, Feszty legelső sugárúti épületei közül való; 17.: a környező épületekhez remekül illeszkedő, bár díszítőelemeit tekintve szerényebb lakóház; 35.: a Sugárút legreprezentatívabb helyén, a Nagymező utca sarkán épült lakóház; 46.: a Jókai tér egyik legszebb épülete; 55.: ez volt Feszty első kapcsolata a Sugárúttal; 60.: lakóház, egyike Feszty legsikerültebb épületeinek; 72.: lakóház, az Izabella utca sarkán; 78.: Desewffy Aruél számára épült palota, ma műemlék; 84.: pompás neoreneszánsz épület, terveit korábban Hauszmann Alajosnak tulajdonították; 96.: Feszty leghangulatosabb palotái egyike. Megismerhetjük a telkek történetét, az épületek sorsát, tulajdonosait, átalakításait, építészeti-művészeti értékeit. VÉRTESY MIKLÓS: PESTI KÖNYVTÁRAK A 19. SZ. ELSŐ FELÉBEN (Könyvtáros, 1988. 1. sz. 46-49. 1.). A török uralom alól felszabadult Pest a 19. sz. derekán az ország legjelentősebb városa lett. Bár a közigazgatás és politika központi intézményei nem itt működtek, központjai az iparnak, kereskedelemnek, művelődésnek. Erre könyvtári kultúrájának fejlettsége is bizonyíték. Pesten kapott otthont az 1784-ben Budáról Pestre helyezett Egyetemi Könyvtár, melynek épülete egyike a város akkoriban még kevés nevezetességének. A másik nagykönyvtár a Magyar Nemzeti Múzeum egyik részlege, a mai Örszágos Széchényi Könyvtár elődje volt. Sok érdekességet olvashatunk az épületekről, a könyvtárak állományáról, nyitva tartásáról, és neveztes olvasóiról. A városban jelentős magánykönyvtár volt Teleki Józsefé. A neves történész 30 000 kötetes gyűjteményét a Magyar Tudós Társaságnak, a mai Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Különlegesség Zavirász György görög kereskedő magánkönyvtára, melyet a pesti görög egyházra hagyott s 1824-től bárki használhatta. Budán egy, Pesten két kölcsönkönyvtár is működött szigorú szabályok keretei között. Elsőként 1811-ben Müller Károly könyvkereskedő kapott engedélyt kölcsönkönyvtár megnyitására, másodikként pedig Institoris Károly. A reformkor élénkülő egyesületi élete újabb könyvtárakat teremtett: 1827-ben alakult meg Széchenyi István kedzeményezésére a Pesti, 1830-tól új nevén a Nemzeti Kaszinó és könyvtára. Volt könyvtára az 1840-ben szervezett Nemzeti Körnek, a német anyanyelvű kereskedőket, iparosokat tömörítő Kereskedelmi Kaszinónak, a pesti kispapoknak, a szerbek Matica Srpska egyesületének. Jelentős magánkönyvtárakról is tudunk. Trnka Vendel orvosprofesszor, Pray György történész, Jankovich Miklós táblabíró, Kultsár István, a Hazai Tudósítások jeles szerkesztője és mások számos értéket gyűjtő könyvtárai a magyar tudományos és közélet fontos bázisai. A város könyvkultúrájának képéhez hozzátartozik az az adat is: 1827-ben hét könyvkereskedés működött Budapesten. CSOMOR TIBOR 47