Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - TÉKA

teka A főváros irodalmából ajánljuk GERŐ LÁSZLÓ Műemlékről mindenkinek Az utóbbi évtizedben örvendetes módon megszaporodtak a műemlékkel kapcsolatos kiadványok. Ez a tény jelzi az épületek, műtárgyak iránti érdeklődés erősödését, s azt is, hogy maga a műemléki helyreállító, állagmegóvó munka, a csekély pénzügyi lehetőségek ellenére, egyre szebb eredményeket tudhat magáénak. A könyvek egy-egy műemlékről, emlékcsoportról szólva erről is beszélnek, több munka pedig éppenséggel áttekinti magát a műemlékvédelmi tevékenységet. 1980-ban jelent meg a közelmúltban elhunyt Dercsényi Dezső professzor Mai magyar műemlékvédelem című könyve. A Gyorsuló idő című sorozatban látott napvilágot, terjedelme miatt éppen csak felvázolhatta a legfontosabb kérdéseket: ennek ellenére segítségével száz év munkája és számos műemléktípus került közel az olvasóhoz. 1983-ban a Képzőművészeti zsebkönyvtár sorozatban szerzői kollektíva jelentette meg A műemlékvédelem Magyarországon című kötetet, amelynek egyik erénye, hogy az egyes fejezeteket az adott területek szakemberei írták, a másik, hogy a szöveget viszonylag gazdag, részben színes képanyag egészíti ki, a harmadik pedig az, hogy a könyv végén bibliográfia segíti a további tájékozódást. E könyvjegyzék egyik legtöbbet szereplő szerzője Gerő László, akinek Műemlékről mindenkinek című könyvét a közelmúltban jelentette meg a Műszaki Könyvkiadó. A könyv külső formájával is figyelemfelhívó: az egész oldalas színes képen a sümegi püspöki nyaralót látjuk (kár, hogy a vékony papírkötés csak azoknál marad sokáig ép, akik ritkán veszik kézbe a könyvet), s egyébként is igen gazdag képanyag — benne jó néhány egész oldalas színes felvétel — kíséri a szöveget. Gerő László a gyakorlati műemlékvédelmi munka egyik legnagyobb tudású képviselője, könyve tehát egyszerre elméletitörténeti áttekintés és szubjektív vallomás. Jelzi ezt a tartalomjegyzék, illetve az első fejezet is: a Bevezetés életrajzzal című fejezetben egyszerre kapunk áttekintést fél évszázad magyar műemlékvédelmének néhány fontos eseményéről s azokról a mozzanatokról, amelyek Gerő Lászlót ezzel a művészetként, tudományként, mérnöki munkaként egyaránt számon tartható szép tevékenységgel eljegyezték. A kötet a műemlékvédelem szinte valamennyi területét átfogja. Felvillantja az európai műemlékvédelem kezdeteit, szól a magyar műemlékvédelem önállósodásáról, a védelem határairól. A munka jellege, az emlékek típusa szerint tagolva az anyagot beszél a népi, az ipari műemlékekről, a védett városrészekről, várakról, kastélyokról, kertekről, a műemlékekhez kapcsolódó képzőművészeti művekről, a romokról s azok védelméről, az egyházi műemlékekről, a lakóházakról s a tudományos munka dokumentációjáról. Az egyik legérdekesebb fejezet az Ami a helyreállított budai Vár című könyvből kimaradt címet viseli. Gerő László is őriz néhány emléket az ötvenes évek elejéről: felvillantásuk újabb tragikomikus adalékokkal gazdagítja az akkori művelődéspolitikára vonatkozó ismereteinket. Persze nemcsak a budai Vár „megőrzése", hanem például az egri vár „visszavétele" is sok nehézséggel járt. Egyáltalán: minél inkább örül az olvasó a műemlékvédelem sikereinek, annál szomorúbb, látva, milyen nagy ellenállást kell e sikerek érdekében legyőzni. Mintha bizonyos hivatalok számára az a kevés sem lenne fontos, ami megmaradt — ellentétben azokkal az országokkal, ahol a sok műemléket védik igen gondosan. Nos, a közvélemény formálásában az olyan személyes hitellel megírt művek, mint amilyen Gerő Lászlóé, sokat segíthetnek. Kár, hogy a megírást nem követte gondos korrektori munka, így igen sok — esetenként durva — sajtóhiba maradt a szövegben, s kár, hogy a kötet árát sem sikerült csökkenteni. (Műszaki Könyvkiadó) P. SZABÓ ERNŐ Vitákból épített monográfia Ha valaki meg akarja ismerni századunk első felének magyar irodalmát, vitáival, mozgalmaival, problémáival együtt, tekintse át a Babitscsal és Kassákkal foglalkozó irodalmat. A kettő kiegészíti egymást. A Babits-recepciót még nem írta meg senki. Kassák fogadtatását most Ferenczi László gyűjtötte egybe a Móra Kiadó Kozmosz Könyvek sorozatában, Én Kassák Lajos vagyok címen megjelent könyvében. Úttörő vállalkozás, amely kitűnő teljesítmény is. Nagyszerű esszé, s egyben a század első felének irodalomtörténete, hazai és világirodalmi kitekintés. Példája ez a könyv annak, hogyan lehet egy irodalomtörténeti munka filológiailag megbízható, pontos, ugyanakkor olvasmányos. Adatok vibrálnak szemünk előtt, szinkronban olvasunk az egész európai irodalomról, sőt, művészetről, mégis bárki megértheti: magyarázatai és a melléjük idézett szemelvények azok számára is eligazítóak, akik alig-alig olvasnak irodalomtörténetet, de megelégedett figyelemmel követheti a szakember is, hiszen eddigi ismeretei más megvilágításba kerülnek, és, bizony, sok új ismerettel gazdagodhat. Persze ez az információáradat nem felesleges adathalmozás, hanem szükséges összefüggés-rendezés. Bevallom: ismertem a könyvet kéziratban, láttam korrektúráját, mégis valódi gyönyörűséggel olvasom. Azzal az örömmel, amellyel Babits meg Szerb Antal irodalomtörténetéből diákkorromban tájékozódtam. Az utóbbi évek meggyőzhettek már, hogy van színvonalas és értékes magyar esszé az újabb nemzedékek termésében is, Ferenczi könyve arról győz meg, hogy újjászületett az esszémonográfia is — legalábbis azon a szinten, ahol pár évtizeddel ezelőtt abbamaradt Sőtér Jókai-könyve után. Ferenczi könyvében kialakított magának egy formát, amelyet a Móra Kozmosz Kiadó évek óta alakítgat. Formája: egy-egy író portréját a róla életében írott kritikák montázsából összeállítani. Ha szigorúan vesszük, Ferenczi könyve a Kassákról szóló kritikák breviáriuma. Idéz és magyaráz. Csakhogy hozzávesz egy újabb momentumot: nemcsak a másoktól származó kritikákat szólaltatja meg, hanem Kassák önértelmezéseit is. És ezzel megelevenedik az egész kötet: a viszonyítások olyan rendszerét tudja megteremteni ezáltal, hogy végül is élő alakjában jelenik meg az író. Előttünk alakítja pályáját és emberi alakját. Mert Kassák nemcsak nagy író, művész, költő és még ki tudja, mi, hanem a világ egyik legnagyobb taktikusa is. Az irodalom mindig is az eltalált pillanatok által határozódik meg: a korszakokat meghatározó művek mindig valamilyen anekdotikus történetet is rögzítenek a tudatban, történetük van. Az izmusok vezéregyéniségei ezeket a jeleneteket permanenssé tudták tenni. Életükben nemcsak egy nagyjelenetük van, hanem állandóan megújulva a legjobbkor tudnak ismét és ismét megszólalni. Vagy elhallgatni. így Kassák is. Például: amikor indul, a teljes irodalmi-társadalmi élet várja a negyedik rend, a munkásság képviseletét az irodalomban is — ő ezt tehetséggel, hatásosan képviseli. Majd: a Nyugat is szinte felkészül az avantgárd befogadására, „kémei" már elindultak Párizsba, de a kitörő világháború fogságba zárja őket. Kassák sokféleképpen előadott nyugati játján olyan helyekre, környezetekre láthatott rá, amellyel a Nyugat kijáró írói-költői nem is találkozhattak. Ő gyűlölt-szeretett társa, Szittya Emil hazalátogatásának hatására megelőzi a Nyugatot a háború kezdetén: pártot üt, tábort szervez, mozgalmat — és a leghangosabban a Nyugattal száll szembe. Mire megkapja az ellentámadást, épp Babitstól: másra sem volt szüksége, ezzel a Nyugat biztosítja a propagandát neki. Folytassam? Olvassuk Ferenczi krimijét. Mert az irodalom iránt érdeklődők számára van olyan izgalmas ez a könyv! Azt mondtam: filológiailag pontos. Mégis sokan megsértődhetnek, akik nem szerepelnek benne. Mert nem teljességre törekszik a neveket illetően, de teljességre a tendenciákat tekintve. Minden típusú kritikákból a legjellegzetesebbet, a legmarkánsabbat választotta ki. Ennél jobban legfeljebb azok sértődhetnek meg, akiket idéz. Mert, bizony, Kassák mindig is vihart kavart, a nehezen értők mindig többen voltak, és a megértők is sokszor mennyire melléértők lehettek. Ki szereti visszahallani idővel érvénytelenné váló, mégis kordokumentum-értékű szavait? Ugyanakkor igazságot is szolgáltat Ferenczi.. Ki emlékszik még Kunszery Gyula nevére? Legfeljebb a következetes budapesti antifasiszta emléke él. Idézi őt, mert „rövid könyvismertetése tömörsége és gondolatgazdagsága miatt nemcsak a Kassák-irodalom, hanem általában a recenzió műfajának kiemelkedő teljesítménye". KABDEBÓ LÓRÁNT 45