Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Szále László: Budaörs, a feltörekvő

SZOMSZEDVARAK Budaörs, a feltörekvő Az agglomerációs övezetben élők mondják, hogy problémáik egy tőről fakadnak a fővároséval, azokat együtt is kellene kezelni. Az egész térség fejlesztését egyetlen egységes koncepcióban kéne átgondolni, s a városrendezőknek nem szabadna megkönnyebbülten sóhajtaniuk a közigazgatási határnál, hogy megszűntek gondjaik. Figyelembe kellene venniük a szomszédos térségek helyzetét is, hiszen azok fejlesztése visszahat a főváros életére. Ezt aligha vitatja elvileg bárki, ám amikor a gyakorlatban a kerületek legszükségesebb fejlesztésére sincs elegendő pénz, természetes reflex a védekezés: ami a határon kívül van, az nem a mi dolgunk. Pedig az agglomeráció valóban ezernyi szállal kötődik Budapesthez. A szálakat köldökzsinórnak is mondhatnánk, hiszen a nagyváros szüli az agglomerációt, határozza meg fejlődésének jellegét, irányát. De szoros volt a kapcsolat a főváros és a környékbeli települések között régen, az agglomeráció „fölfedezése" előtt is. Budaörs történetét áttekintve majd annyi kapcsolódási pontot találunk Budapesttel, mint amennyi egy „tősgyökeres" fővárosi kerületnek van, amely ötven vagy száz éve még ugyanolyan önálló település volt, mint Budaörs. Ha a 750 éves település történetét nagyon röviden kellene jellemeznem, nem tudnék jobbat, mint amit néhány éve írtam a Budaörsi Krónika előszavában. „Pusztulás és újrakezdés — ez Budaörs történelmi koreográfiája... A község 1946-ban úgyszólván elnéptelenedett. A házak üresen álltak, hogy aztán befogadják azokat a felvidéki magyarokat, akiket a nagypolitika irracionalizmusa ugyancsak elűzött szülőföldjükről. De nemcsak e század közepén voltak ilyen idők. A török kiűzése után Budaörs nevénél ez áll a krónikában: Ganz oedt, azaz teljes puszta. A magyar őslakosság a török uralom alatt fölmorzsolódott: sokan elpusztultak, aki tudott, elmenekült. A megszülető 18. század nem talált embert ezen a környéken, aki a földeket megművelje. Ekkor indult meg a toborzás, főleg német földön... A német telepesnek valamiféle kelet-európai „Amerika" lehetett a parlag Magyarország, azért vállalták az ismeretlenbe vándorlást, a bizonytalanságot, mert itt földet, munkát, megélhetést — új házat — reméltek. Alig múlt el egy emberöltő, és újabb sorscsapás pusztította a virágzásnak induló falut. Pestis. De a megtizedelt nép újrakezdte... Országos, sőt Európa-hírű szőlő- és gyümölcskultúrát teremtett a dombokon. És jött az újabb csapás: a filoxéra, mely a múlt század végén letarolta a gazdagon termő hegyoldalakat... A község újra a szegények, nincstelenek települése lett. De néhány évtized, s már ismét híres Budaörs, pezsgőgyáráról, őszibarackjáról, keserűvizéről, piktortéglájáról — és egyedülálló passiójátékáról, úrnapi virágszőnyegeiről." Aki Häuser József krónikáját elolvassa, az tapasztalhatja, hogy Budaörsnek önálló, saját történelme van, különös sorsa azonban összefonódik a nagy szomszédéval. Ezen a tájon készülődtek például 1686-ban a szövetséges haderők, hogy fölszabadítsák Budát a török uralom alól. S itt zajlott le IV. Károly hamvába holt kísérlete, mellyel a szétesett monarchia romjain legalább a magyar királyságot meg akarta menteni a Habsburgok számára. De nemcsak hadsereg, rengeteg zöldség, gyümölcs, élelem is érkezett ezeken az utakon a főváros feneketlen gyomrába budaörsi edényekben, kosarakban — gyalog, szekéren, kocsikon, autókon, vonaton. És érkeztek munkáskezek is az iparosodás előrehaladtával mind nagyobb számban. Már a múlt század hetvenes éveiben „társaskocsi" — Stellwagen — közlekedett Budaörsről a Krisztinavárosba, a mai Zöldfa vendéglőig. 1929-től pedig már igazi autóbusz hozta-vitte a budaörsieket. Hajnalban vitte a vásározókat a csarnokba és a csepeli gyümölcspiacra, aztán gyorsan fordult egyet a gyári munkásokkal is. A népszerű Kurír autóbusz később persze átadta a helyét a korszerűbb közlekedési eszközöknek, 1933-ban itt kezdték építeni a főváros egyik repülőterét, mely akkoriban az ország legkorszerűbb ilyen létesítménye volt. A modern technika még közelebb hozta egymáshoz a két szomszédot, s még szorosabbra fűzte kapcsolataikat. Budaörs az utóbbi évtizedben indult igazán gyors fejlődésnek, részint a főváros „átkozott és áldott" hatásának következményeképpen, részint pedig saját belső fejlődéstörvényei szerint. 1986. január elsején ünnepi tanácsülésen Fehérváry János, a városi tanács elnöke vette át a várossá nyilvánításról szóló dokumentumot. Budaörs tulajdonképpen egy másodperc alatt lett város. Ám várossá lenni korántsem egy pillanat műve volt. Évekig tartó erőfeszítések sorozata előzte meg ezt a pillanatot, s ezeknek az erőfeszítéseknek egyik főszereplője Fehérváry János volt. Most pedig az a feladat vár rá s Budaörs Város Tanácsára, hogy igazi várossá fejlődjenek a következő évtizedekben. Ki tudná nála jobban, miért jó az, ha két város olyan közel van egymáshoz, hogy a határuk összeért, s hogy mi a ráció abban, ha Budapest határán egy kisváros születik. — Világtendencia, hogy a nagyvárosok körüli agglomerációs övezetben városok fejlődnek ki. Ennek több oka van. A városból — bizonyos telítettség után — mindenütt megkezdődik a lakosság kifelé áramlása. Részint a zöldövezet vonzása, részint az olcsóbb telekárak következtében. A városiasodást segíti az ide települő ipar s a hozzá kapcsolódó infrastruktúra. De nem elhanyagolható szempont a nagyváros közvetlen közelében élő vagy éppen onnan kiköltözött lakosság növekvő igényszintje sem. A nagyváros és az agglomeráció ugyanis rengeteg szállal kötődik egymáshoz. Budaörsről például hatezren járnak Budapestre dolgozni, míg a fővárosiak közül ötezren találtak a szomszédban munkahelyet. — Ha két települést sok szál köt össze, az lehet jó is, rossz is. Ez a közelség és ezek a kapcsolatok kinek jók elsősorban: a nagy Budapestnek vagy a kis Budaörsnek? Budaörsöt bevilágítják a nagyváros fényei vagy inkább árnyékot vet rá a hatalmas szomszéd? — Ebből a szomszédságból és egymásrautaltságból természetesen származik előny is, hátrány is. Az előnyök közé sorolható a fővárossal való közműkapcsolat. A főváros adja az ivóvizet, a villanyt, a telefont, s a közlekedésünk is a budapesti hálózat része. Kék busz viszi a budaörsieket fővárosi munkahelyükre, s persze a budapestieket is az hozza hozzánk. Előny, hogy diákjaink bejárhatnak a fővárosi középiskolába, s jól kiegészíti a sok-sok pesti üzlet itt-ott még kissé foghíjas kereskedelmi hálózatunkat. — Fölsorolná a hátrányokat is? 13 HIDAK A JÖVŐBE