Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - Endrei Walter: Téglavető Óbudán

TÖRTÉNELEM TÉGLAVETŐ ÓBUDÁN Örvendetesen elszaporodtak a bélyeges tégla gyűjtői. Kezdetben volt a pesti Vármegyeháza átjárójában közszemlére tett kis téglaegyüttes, ezt követte a Pataki Művelődési Otthon lelkes gárdája által Kőbányán felállított szabadtéri téglaipari kiállítás, Székesfehérvárott pedig az egész Dunántúl téglaemlékeit felvonultató anyagot láthattunk a Magyar Építészeti Múzeum és a Dunántúli Építőipartörténeti Gyűjtemény jóvoltából. Emellett számos magángyűjtő tulajdonában is szaporodnak e sumer idők óta bevált „előregyártott építőelem" emlékei. Jelen sorok írója — többek közt — óbudai téglákra specializálta magát, és ennek kapcsán megkísérelte rekonstruálni fővárosunk leghosszabb folytonossággal működő üzemének történetét. Az óbudai téglavetőt 1737-ben hozta létre az özvegyen maradt gróf Zichy Péterné Berchényi Zsuzsanna, a kuruc vezér lánya, az óbudai uradalom földesura. Nem tudhatjuk, hogy a hat évvel később alapított trinitárius kolostor és búcsújáróhely (a mai ún. Kiscelli Múzeum) idetelepítése vezette-e, ösztönözte-e a manufaktúra létrehozását vagy fordítva; a téglavető megléte játszott közre az egyházi épületegyüttes helyének kijelölésében; tény, hogy ez a kiscelli agyagvonulat első ismert hasznosítója. 41 E korai időszakból fennmaradt nagyméretű téglák bélyege GSB (Gräfin Susanna Berchényi) (1737-45). Az örökös, Zichy Miklós folytatta a folyamatban lévő kolostor és plébániatemplom építkezést, s emellett új rezidencia létesítésébe fogott. Ekkor futhatott fel a téglavető termelése 20-30 ezer darabra, két égetőkemence és négy szárítószín jellemezte az üzem kapacitását a 18. században. A téglabélyeg ekkor is a földesúr iniciáléit viselte: CNZ, vagyis Comes Nicolaus Zichy (1745-58). Mindhárom építkezés még az ő életében befejeződött. Özvegye, gróf Berényi Er-