Budapest, 1988. (26. évfolyam)

8. szám augusztus - TÉKA

szakközépiskola, IV., Rónai Sándor utca; Zoltai István: Kereskedelmi szakközépisko­la, XXI., Csepel-Királymajor; Marosi Mik­lósné: Gimnázium, XIII., Röppentyű utca; Fajdi Tamás: Egészségügyi szakközépiskola, III., Bécsi út; Kováts Akos: Közgazdasági szakközépiskola, X., Gyakorló út; Heinrich Ferenc—Füzesséry Zoltán—Törőcsik Sán­dor: Káposztásmegyeri lakótelep (1987-ben építészeti nívódíjas); Kosztrián László: Lakó- és irodaépület, VIII., Auróra utca 29-31.; A margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszo­da rekonstrukciója; Hajnal Zsolt: A Magyar Építőművészek Szövetsége székháza tetőtér­beépítése, VIII., Dienes László utca; Bajnay Zsolt: A Nemzeti Szálloda rekonstrukciója, VIII., József krt.; Csomay Zsófia: Ramada Grand Hotel, Margitsziget; OÉRI központi radiológiai diagnosztikai épület, II., Határőr út (építészeti nívódíjas); Csaba László: Bol­dog Özséb-templom és plébánia III., Lékai bíboros tér (volt Vera tér); Molnár Péter—Kovács János—Budaházi Eszter: Vasarely Múzeum, III., Fő tér; (építészeti ní­vódíj); Kovács Sándor: Skála csarnok, VII., Klauzál tér; Jenei Lajos: ACSI laborépület; Gilyén Ince: KSH Államigazgatási Számító­gépes Szolgálat számítóközpontja, XI., An­dor utca; Szandavári Csaba: Az ART­PLASZT asztalos és faszobrász üzeme, X., Szállás utca; Winkler Barnabás: A Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja galenusi gyógyszerellátó laboratóriuma; Kovács Ist­ván: Kohászati Gyárépítő Vállalat szerelő­csarnoka, XIII., Révész utca; Kaszás Ká­roly: Magyar Testnevelési Főiskola edzőcsar­nok, aula kiszolgáló épület, XII., Alkotás u. COOK, JEFFREY: Az Olgyay & Olgyay ikeriroda (Magyar Építőművészet, 1987. 4-5. sz. 14-17. I.). Olgyay Viktor (1910-1970) és ikertestvére, Aladár (1910-1963) a 20. sz. je­les építészei 1938-ban nyitottak közös terve­zőirodát Budapesten. Számos pályázatot nyertek, és ezekből sokat meg is valósítottak. A fivérek jelentős fővárosi alkotása az 1941 végén épült Városmajor utca 50. alatti lakó­ház, mely még nagyjából eredeti állapotában áll. Az épület az akkor keletkezett ún. biokli­matikus tervezés egyik első próbálkozása. Terveik, publikációik nagy hatást gyakorol­tak koruk építészetére. Olgyay & Olgyay épí­tészek című, 1946-ban megjelent könyvük reprezentálja építészeti elképzeléseiket. A cikk hazai munkásságukon kívül részletesen ismerteti tevékenységüket az Egyesült Álla­mokban, ahol már nem gyakorló tervező­ként, hanem kutatóként, elméleti szakem­berként, tanárként művelték az építészetet. VADAS FERENC: A Klauzál téri csar­nok. (Magyar Építőművészet, 1987. 6. sz. 20-22. I.). A múlt század végén kiépült buda­pesti vásárcsarnokrendszer III. számot viselő csarnoka egy lebontott színház helyén épült a hajdani István téren. A csarnoképítészet je­lentős, értékes, sok egyedi megoldást is tar­talmazó alkotása. Az épületet 1893-ban a fő­városi mérnöki hivatal tervezte, ünnepélyes megnyitása 1897. február 15-én volt. Á cikk összefoglalja építésének előtörténetét, a hely kiválasztás, tervezés, alaprajz készítés problémáit, folyamatát, majd építészeti is­mertetést és műszaki-esztétikai értékelést ad. KOVÁCS SÁNDOR—GERGELY LÁSZLÓ—ZOBOR LÁSZLÓ: Skála Csar­nok, Budapest VII. Klauzál tér 11. (Magyar Építőművészet, 1987. 6. sz. 23-25. I.). A kö­zel százéves csarnok felújításának tervezési, építési és belsőépítészeti munkáinak ismerte­tése. A szerzők megállapítják, hogy a terve­zés során sikeresen érvényesült az az elv, hogy az épület és az építészeti elemek a re­konstrukciók során a csarnok keletkezésének korát idézzék, az áruházi technológia és a belső berendezés pedig mai korunkat. RITTER ALADÁR: A pesti riporterki­rály. Emlékezés Falus Ferencre és hetilapjára (Jel — kép, 1987. 4. sz. 136-147. l.J. Falus Ferenc a harcos, meg nem alkuvó ellenzéki újságírás egyik kiemelkedő egyénisége. A „leleplező újságíró" munkássága, feltűnést keltő riportjai már nagyon fiatalon tekin­télyt, egyben számos ellenséget szereztek ne­ki. 1926 végén kivált Az Est lap szerkesztősé­géből, és Heti Újság címmel eddig szokatlan műfajú és stílusú lapot szerkesztett. A cikk megismerteti a lap profilját, történetét, olva­sóit, bemutatja sok „rázós" riportját, érde­kes cikkét és ezek politikai-történeti hátterét, írásai között van Kun Béla később bekövet­kezett halálára vagy a sztálini önkényre utaló cikk is, akkor, amikor a magyar közvéle­mény ezekről szinte semmit sem tudhatott. A lapot az 1938. szeptember 18-i számban meg­jelent Ember! A háborút akarod? című drá­mai hangú írása miatt az ügyészség elkoboz­ta. „A közlemény az ország védelmi érdekeit veszélyeztette" — közölte a betiltó belügy­miniszteri határozat. Falus ezután Párizsba emigrált, ahol 1939. májusától 1942-ig nap­lót írt, megörökítve benne a baloldal és az el­lenállás sok eseményét is. Párizs náci meg­szállásáig szerkesztette a magyar nyelvű Pá­rizsi Hírlapot, amely az ott élő magyar emig­ráció fontos újságja volt. 1942-ben visszatért Budapestre, naplóját 1944-ig itt is folytatta, majd megbénult, s az írást végleg abbahagy­ta. A cikk részleteket közöl naplójából. MOHOS ERNŐ: A lakásügyi felügyeleti vizsgálat tapasztalatai a fővárosban (Város­gazdasági Tájékoztató, 1988. 1. sz. 6-11. l.J. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának fel­kérésére az ÉVM Lakás- és Kommunálisügyi Főosztálya 1987-ben megvizsgálta a Buda­pest Főváros Tanácsa V.B. Lakásügyi Fő­osztálya, valamint a Budapesti Lakáscsere Osztály 1986. évi lakásgazdálkodási, illetőleg lakásügyi igazgatási tevékenységét. A cikk tematikája: a vizsgálat programja és tapasz­talatai; a főosztály irányító, szakmai és felü­gyeleti tevékenysége, a lakásgazdálkodás számszerű adatai, a Budapesti Lakáscsere Osztály tevékenysége, szakigazgatási felada­tai. A névjegyzékben jóváhagyott lakáscse­rék végrehajtásának tapasztalatai. A lakás­bérleti jogviszonyról történő lemondás és az állampolgári lakáscserék lebonyolításának értékelése. A lakásfelajánlások, a névjegyzé­ken kívüli lakáscserék helyzete. A lakások időbeni kiutalása és a számítástechnika a la­kásgazdálkodásban. A tapasztalatok össze­foglaló értékelése. HARZA LÁSZLÓ: Az 1986. évi lakás­megszűnés és lakásépítés jellemzői a statiszti­kai adatok tükrében (Városgazdasági Tájé­koztató, 1988. 1. sz. 11-14. l.J. Az országos és budapesti adatokat egyaránt tartalmazó részletes áttekintés főbb témakörei: a lakás­fejlesztés összesített eredményei, a lakásépí­tés főbb építési formák szerint (állami vagy magánerőből), a lakásépítés területi arányai, kivitelezők szerinti megoszlása, főbb műsza­ki jellemzői (építési technológiák, alapterü­let, felszereltség), a lakásmegszűnés főbb okai, jellemzői, a lakásállomány és a lakásel­látottság alakulása, a lakásberuházások helyzete, az építési költségek növekedése. NEMES MÁRTA: A pesti Német Színház helyreállításának tervpályázata 1847-ben (Műemlékvédelem, 1988. I. sz. 28-40. l.J. Pest belvárosának klasszicista épületei sorá­ban az egyik legjelentősebb a mai Vörös­marty tér nyugati oldalát lezáró Német Szín­ház volt. Évtizedekig tartó pénzügyi és terve­zési huzavona után végül 1806-ban Johann Aman bécsi építész kapott megbízást színház és vigadó együttes tervezésére, a mai Vörös­marty és Vigadó tér közötti telektömbön. A színház 1808-1812 között épült fel, az egész épülettömb pedig a Vigadóval 1832-re ké­szült el teljesen. A színházi rész 1847. febru­ár 2-ának hajnalán majdnem teljesen leégett. A Szépítő Bizottmány határozata alapján már igen hamar, február 21-én az újjáépítés érdekében nemzetközi pályázat feltételeit tet­ték közzé. Ezt sok neves külföldi építészhez is eljuttatták, ugyanakkor nagy tekintélyű bírálóbizottságot hoztak létre. 13 pályamű érkezett be. A fennmaradt jegyzőkönyv alapján mindegyikről megismerhetjük a bí­rálóbizottság véleményét. Részletesen olvas­hatunk az I. díjas Roessner és a III. díjat nyert Louis terveiről, melyek fennmaradtak. Hiába ítélték Roessner terveit a legjobbnak, a pesti Szépítő Bizottmány 1847. október 20-i ülésén az újjáépítés tervezését Hild Józsefre bízta, aki hihetetlen gyorsasággal már no­vember 1-én benyújtotta terveit. Az újjáépí­tést azonban 1848 eseményei késleltették. Hamarosan a szomszédos Vigadó újjáépíté­sére is szükség lett, mert 1849-ben Hentzi ágyúi ezt is lerombolták. A szerző Feszi Fri­gyes és Ybl Miklós terveiről is megemlékezik. A színház és a Vigadó együttes helyreállításá­ra végül mégsem került sor. 1861-ben merült fel az a gondolat, hogy a színház helyére az új városháza épüljön fel (ez végül Steindl Im­re tervei szerint a Váci utca 62-64. sz. alatt valósult meg). A telek sorsa az utóbbi évszá­zadban ugyancsak hányatott. A rá tervezett bérház és bazártervek nem valósultak meg. 1837-ben Haas Fülöp szőnyegáruháza épült fel rajta, 1945-ben ez is elpusztult. Ma az 1971-ben épült irodaház áll rajta. LUN KATALIN—VARGA GYULA— JUNG JÓZSEF—DI GLÉRIA MÁRTA: A csernobili atomerőmű-baleset hatósági vizs­gálatai (Budapest Közegészségügy, 1988. 1. sz. 1-8. l.J. A Fővárosi KÖJÁL Sugáregész­ségügyi Osztályának tevékenységét mutatják be a szerzők a baleset kapcsán. Készenléti szolgálatot szerveztek, sokirányú vizsgálatot végeztek a lakosság dózisterhelésének megál­lapítására. Minták sokaságán elemezték a légkör, a víz, a talaj, a növényzet, valamint a tej és a hús radioaktivitását. A vizsgálatok alapján megállapították, hogy a reaktorbale­set káros egészségügyi következményekkel nem jár, hatása elhanyagolhatónak tűnik, és statisztikai módszerekkel sem mutatható ki. CSOMOR TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents