Budapest, 1988. (26. évfolyam)

8. szám augusztus - Merkur apát halhatatlan vétke

Szent István napi körmenet 1893-ban. A menet az Úri utcában halad (Kimnach László rajza) amikor öröklött birodalmát a trónjára áhítozó ellenség megsemmisítéssel fenyegette, melléje álltak. Az ajándékok között az egyik a Szent Jobb volt, amelyet az ország török megszállása idején egészen Raguzáig (ma Dubrovnik) menekítettek. Onnan szerezte vissza a királynő, és 1771. július 21-én nagy ünnepséggel és fényes pompával helyezték el a budai királyi palota Szent Zsigmond-egyházában. A királynő 1772. augusztus 7-én személyes intézkedéssel, alapítvánnyal gondoskodott az ereklye további őrzéséről és tiszteletének módjáról. Ennek értelmében a Szent Jobbot évente kétszer 3-3 napon át ki kell helyezni, hogy tisztelői láthassák. Körmenetről akkor még szó sem volt, sőt, Mária Terézia, amikor 1776-ban felmerült a processzió gondolata, ezt határozottan megtiltotta. Igazán 1818. július 14-ével számíthatjuk a Szent István-napi körmenetek születésnapját. Ezen a napon adott ki a Helytartótanács a Szent Jobb körülhordozására szabályozó rendeletet. Bár eredetileg a körmenet útja az őrzési helyül szolgáló Szent Zsigmond-templomtól a vári Nagyboldogasszony- (mai, ismertebb nevén Mátyás-) templomig és vissza vezetett volna, volt rá példa, hogy a menet a pesti belvárosi plébániatemplomtól indult, és a hajóhídon át felment a Várba. Garay János 1834-ben a Honművészben színes leírást közölt erről. Azt írta, hogy „midőn a menet egyik vége már Mátyás várában csillogott, másik végét még Pest falai között lehetett látni". Lassanként kialakult a Szent István-napi körmenetnek az a hagyománya, amelyre az idősebb pestiek még emlékeznek. Valljuk meg, ez már nem is volt igazi vallásos processzió, hanem látványosság, népünnepély. Valamiképpen szabállyá vált az is, hogy a Szent Jobbot vállukon hordozó papi személyek mellett kétoldalt a főváros magisztrátusának és az egyetem tanácsának magas rangú képviselői haladjanak, mégpedig — augusztusi kánikula ide vagy oda — díszmagyarban, ami pedig prémet, vastag posztót és csizmát jelentett. Ezért bizonyosan nem irigyelte őket senki. A fényes-pompás körmeneteknek a második világháború véget vetett. Az ereklyét — akárcsak a koronát — Németországba hurcolták a nyilasok. Az amerikai hadsereg katonái Salzburgban akadtak rá, és már 1945. augusztus 19-én visszaszolgáltatták tulajdonosának, a magyar római katolikus egyháznak. A Szent Jobbot ekkor Pesten az Angolkisasszonyok Váci utcai templomában helyezték el, majd a rend megszüntetése után a Szent István Bazilika plébániája vette át az ereklye őrzését. 1971 óta a bazilikában zárt tabernákulumban volt elhelyezve, s csak évente egyszer, Szent István napján tették ki a hívők elé. 1983-ban azonban az akkori prímás-érsek, Lékai László, úgy rendelkezett, hogy gondoskodni kell a Szent Jobb méltó és a nyilvánosság számára is megközelíthető elhelyezéséről. E célból a bazilika Szent-Lipótkápolnáját Szent Jobb-kápolnának titulálta. Azóta az ereklye ott van elhelyezve és bármikor bárki megtekintheti. 12 ISTVÁN KIRÁLY