Budapest, 1988. (26. évfolyam)

8. szám augusztus - Kiss Károly: Falu a Berettyónál

Falu a Berettyónál Szentjobb község vagy inkább falu, ahol István király ereklyeként tisztelt jobbját őrizték, az erdélyi Biharban fekszik, alig húsz kilométerre a határtól. Román neve: Siniob. A szőlődombokról minden este odafénylik Debrecen. Fényes Elek 1851-ben közreadott Geographiai Szótára még mezővárosként említi a kiesnek látott Szentjobbot. Leírásából megtudjuk, hogy akkor 1315 lakosa volt; magyarok, németek és szlovákok, akik katolikus és református anyatemplomaikban imádkoztak. „Határa éjszakról hegyes, délről a Berettyó mentében lapos s dombos, földjei nemigen termékenyek. Kiterjedése 4000 hold, melyből úrbéri szántó 546, rét 182, dézsmás szőlő 700; majorsági szántó 272, rét 618, szőlő 200, erdő 1600 hold, mely közös legelőnek is használtatik. A Berettyón nagy malma van az uraságnak 3 kerékre és 6 kőre." Fényes Elek is számon tartotta a hely régi nevezetességét, megemlítve Szt. Benedek rendi prépostságát és zárdáját, „melynek jelenlegi nyomai alig látszanak". Azt is tudta, hogy III. István az apátságot a király hatalma alá rendelte. Följegyezte továbbá, hogy 1241-ben a tatárok elpusztították; 1471-ben elvették a pecsét és hiteleshely méltóságát Szentjobbtól; 1493-ban a pálos rendieknek adományozták, sők is birtokolták csaknem 1557-ig, „midőn a reformáció e vidéken is elterjedett". Fényes Elek megjegyzi: az urasági lak, mely hajdan híres vár volt, most egy kapujánál, s benőtt sáncánál egyéb nem látható..." A törökök Nagyváraddal együtt 1660-ban elfoglalták, s Caraffa 1669-ben vette vissza. 1711-ben, a szatmári béke után „Löwenburg császári tábornok széthányatta". Amikor néhány esztendeje Szentjobbon jártam, a falu lakóit, öregeket és fiatalokat faggatva, szerettem volna képet alkotni arról is, miként él a mai népesség tudatában a táj történelmi múltja. Az idősebbek megmutatták azt a Berettyóhoz közel eső részt, ahol az egykori monostor állt. Valaha mocsaras terület volt ez a táj, s a XVI. század közepén bizonyos Nyakazó Antal építette a négy bástyával, erős falakkal és vizesárokkal körülvett szentjobbi várat. Azt is tudták, hogy Kendy Ferenc tulajdona volt az erősség, akitől hűtlen árulása miatt Báthori Zsigmond elvette birtokát, hogy aztán 1598-ban Bocskai Istvánnak adományozza. E mozgalmas évtizedekben mind nagyobb szerepet kapott a szentjobbi erősség; a Partium közepén álló vár fekvésének köszönhetően nemcsak katonai jelentőségével szerzett történelmi rangot; a reformáció-ellenreformáció küzdelmeiben nyert politikaitársadalmi fontossága is kitetszik e néhány évtized tanulságaiból. Mi látható még a történelmi múlt örökségéből? A Törökkút nevű forrásnál a föld mélye őrzi a XII. században emelt apátság alapfalait; s a szentjobbi temetőkertben ma is faragott kőmaradványokkal üzen az elsüllyedt egykori pálos monostor. Úgy tartja a népi emlékezet, hogy a római katolikus templom a régi vár főfalának fölhasználásával épült. A templomot ékesítő képek is a múlt üzenetét őrzik szelíden, akárcsak a becses kegytárgyak. Már ami megmaradt belőlük. Szentjobb soha nem volt szélárnyékban, inkább hányatott sorsú helyként állt a történelem viharában. Érdemes pillantást vetni az 1941. évi népszámlálás szentjobbi adataira. A faluban ekkor 1851 ember élt, tehát alig ötszázzal több mint Fényes Elek idején. Ebből 1839 -en vallották magukat magyar nemzetiségűnek, mellettük 4 szlovák, 7 román és 1 szerb nemzetiségű lakost számláltak a faluban. A lélekszám ma mintegy kétezerre tehető. Más kérdés, hogy a mai falulakóknak nemzedékei évtizedek óta úgy nevelődtek föl, hogy az iskolában semmit nem tanulhattak őseik történelméről. A 900 éves magyar település mai lakói jószerivel az idősebbek elmondásából ismerik, vagy gyanítják szülőföldjük történelmi jelentőségét. Pedig nem csupán Szentjobb története érdemel különös figyelmet; a környező táj, ameddig a szem ellát, helyneveivel és köveivel vagy néma határrészeivel is a magyar múlt emlékeit idézi. Itt van mindjárt a hajdan és ma is megyeszékhely rangját viselő ősi Nagyvárad, amely a honfoglalás kora óta különleges helyet foglal el a magyar történelemben. Thuróczy krónikája szerint'Szent László királyunk „Bihar vármegyében a Körös folyó mentén vadászat közben talált egy helyet és angyali intelemre elhatározta, hogy monostort alapít Szűz Mária tiszteletére. Ezt a helyet Váradnak nevezte el." Itt is temették el a kegyes királyt, akinek sírhelye a magyar középkorban messze földön ismert zarándokhely volt. Nagyváradtól nem messze található a kör alakú Bihar föld-13 ISTVÁN KIRÁLY