Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - TÉKA

téka Vasvári Pál tüköré A nemes egyszerűségében is szemet gyönyörködtető könyv finoman sárgás kartonfedeléről egy kitűnő mellkép tekint az olvasóra: a ruházat egyszerre jelzi a kordivatot és a nemzeti viseletet; a zsinóros attilán kokárda; látni a kézben tartott kard markolatát meg a nagytollas kalpagot. Mindez azonban csak illő díszlete a klasszikus szépségű fejnek, a finom arcnak, amelyet a lenyűgöző tekintet határoz meg, benne a vizsgálódó értelem és a fegyelmezett érzelem elegyével. Ott az ábrázolt férfi megnevezése is: Vasvári Pál, és címként egy ismeretlenhez írt leveléből: „A márciusi ifjak egyike én valék". A hajdani nagy nap 140. évfordulóján megjelent kiadvány, mely hetek alatt elfogyott, történelmünk egyik üstökösét hozta vissza napjaink égboltjára — válogatott írások, levelek, beszédek fénykévéivel. Fölbecsülhetetlenül jelentős és időszerű cselekedet volt a kötet kiadása, melynek anyagát Danyi Gábor történész és Simor András költő és esszéista — „civilben" mindketten a budapesti Táncsics Mihály Gimnázium tanárai — állították össze, egykori folyóiratok, újságok porlatag lapjairól és kéziratok sokaságából merítve. Mindennapi iskolai teendőik mellett végezték ezt a leletfeltáró és a mai olvasó történelmi élményeit gazdagító munkát, ahogy tették ezt már korábban is — Kovács Andrásné kollégájukkal együtt 1985-ben közreadva Vasvári Pál elfelejteti írásai című összeállításukat az iskola egyre bővülő Táncsics-sorozatának 2. füzeteként. Manapság minduntalan előfordul a közeli és távolabbi múlt vonatkozásában is a „fehér folt" kifejezés. Vasvári Pál életművét bízvást ennek nevezhetjük. A tiszabüdi (ma Tiszavasvári) görög katolikus pap 1826-ban született fia, aki a pesti egyetemen jegyezte el magát Clióval, a történetírás múzsájával, és aki szüntelen tanulással vértezte föl magát a múlt és kora tudásanyagával, mint szépíró, tudós, filozófus és esszéíró szinte természeti csodaként bontakoztatta ki tehetségét. Tanított a forradalmi szellemű Teleki Blanka híres pesti leánynevelő intézetében, később, már a viharos időkben alkalmi előadóként az egyetemen is, és folyvást papírra vetette a tudományos igényességet a színes, érzelemtől áthatott előadásmódot egyesítő történelmi tanulmányait, magvas szentenciákkal teli eszmefuttatásait, s ezek mellett még a szépprózára is futott ihletéből. Elsősorban tudós akart lenni, ám amikor a forradalom szólította, néptribunként és katonaként állt csatasorba, s ahogy becézték, „kis Kossuthként" szolgálta a népszabadságot, és vett részt a magyarság élethalálharcában. Mint a Rákóczi-szabadcsapat parancsnoka esett el a fellázított román felkelőkkel vívott csatában, a Gyalui-havasok egyik fennsíkján, 1849. július 5-én, néhány nappal 23. életévének betöltése előtt. Az általa oly kedvelt és művészi veretű képes nyelven szólva, virággal teli fa dőlt ki vele, de ezen már addig is ízes gyümölcsök sokasága termett. A gyűjtemény összeállítói — amint elöljáróban maguk is írják —, a kiadó megadta terjedelemhez igazodva, arra törekedtek, hogy viszonylag átfogó képet adjanak a történészről és politikusról. Kákán csomót keresés és okvetlenkedés lenne tehát hibáztatni a szemelvényes közlést, és valamilyen filológiai teljességet követelni. A ciklusokba rendezett írásokból és a hozzájuk kapcsolódó jegyzetanyagból ugyanis e megoldás révén is egyre teljesebben rajzolódik ki a lenyűgöző Vasvári-arc, melynek vonásait a haza, a haladás, a nemzeti egység és az egymásra utalt népek testvériségének jegyei adják, és teszik a mai ember számára is vonzó, követendő és követhető eszményképpé. Vasvári az egész országban élt, gondolkodott, érzett és cselekedett, ám a politikust bemutató fejezet azt is tükrözi, mennyire kötődött Pest-Budához, vagy ahogy már ő is használja, Budapesthez. Hisz itt érett fiatalon is tudóssá, elmélyült gondolkodóvá, lelkes pedagógussá és itt lett az egyetemi ifjúság lánglelkű, gyújtó szavú vezére. A márciusi ifjúság című, az Életképek 1848. június 4-i számában megjelent, 13 rövid fejezetből álló írásában, melyet találóan nevezhetünk prózában írt költeménynek, lelkesülten hirdeti: „Pest Magyarországnak szíve. Érzelmei által hat ki az egész hazára. Attól függ minden, vajon ezen érzelmek visszhangra találnak e az egész országban." A széles olvasóközönségnek szóló tanító és ihlető könyv ez a válogatás, a múltból is a mát segitő sok-sok tanulsággal. Egyúttal sürgető figyelmeztetés minden illetékes számára, hogy az összeállítók reménysége szerint jelenjék meg végre-valahára — az eddig értékes, de mégis csak „kostolótál" után a teljes, minden tudományos igényt kielégítő Vasvári-teríték. Hatalmas a hagyaték, de elodázhatatlan a feldolgozása. (Zrínyi Katonai Kiadó) FÉNYI ANDRÁS A budavári lakónegyed rekonstrukciója (1982-1986) A budai Vár a főváros legjelentősebb és leglátogatottabb műemléki együttese. Utcái, házai sok évszázados múltat hordoznak, századok mindennapjainak emlékei. Ez a városrész nemcsak lakhely, nem csupán turisztikai cél, hanem a benne napjainkig fennmaradt építészettörténeti emlékek révén nemzetünk történelmi múltjának, kultúrájának része. ,,A sokat szenvedett, de mindig megújult történelmi városrész megőrzése napjainkra olyan építészeti beavatkozást tett szükségessé, amellyel az itt élők körülményeit javítani, a turistaigényeket bővíteni és a Várnegyed kulturális szerepét biztosítani lehetett — írja előszavában Gérnyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. — Ezeknek a szempontoknak megvalósítására, Budapest Főváros Tanácsának intézkedése nyomán, a 128 állami kezelésű épület 1187 bérleményét érintő előkészítő és tervezési munka az 1980-as évek elején vette kezdetét. Építő- és szakiparosok, restaurátorok és építészek hadával, alkotásra kész emberek seregének munkájával, az anyagi és szellemi javak koncentrálásával újult meg a városrész és vált gazdagabbá Budapest és az ország." A Várnegyedet az emberiség egyetemes kulturális örökségébe tartozó, nemzetközileg számon tartott megőrzendő értékként tartja nyilván a világ. Nem érdemtelenül. Ezt tanúsítja ez a szép kiállítású, gazdagon illusztrált kötet, amely az 1982-1986 között végzett, városrész méretű felújítási munkálatokról, a budavári lakónegyed rehabilitációjáról nyújt részletes információt. Ismerteti a felújított épületek történetét, jellemző adatait, a különösen védendő, jelentősebb épülettartozékokat, a meglévő tervek lelőhelyét s a legfontosabb irodalom jegyzékét. Megörökíti a rekonstrukciót kivitelező vállalatokat és a munkálatokat irányító szakembereket. Az épületekről, a jellegzetes, városképi szempontból lényeges homlokzatokról, jó minőségű fénykép készült. Az ismertetések az utcák betűrendjében sorakoznak. A nem építész szakember számára is érdekes a FIMUV szerzői kollektívája által összeállított kötet bevezetője: ,,A budavári lakónegyed rekonstrukciós munkáinak alapelvei és az épületek kezelésére vonatkozó irányelvek". A kiadó a kötet megjelentetésével a budavári lakónegyed gazdáinak kíván segítséget adni a műemléki együttes további fenntartásához, megóvásához. A kötet jelentősége túlmutat e szándékon. Az elvégzett munkák ismertetésével megörökíti a műemlékvédelem, a főváros és az érintett tárcák, intézmények elismerést és tiszteletet érdemlő tevékenységét, emellett a legújabb kutatási eredményeket is magában foglaló lexikon, ha úgy tetszik, a megújult Várnegyed útikalauza is. Nem hiányozhatna sem az építészet és várostörténet művelőinek, sem a helytörténetben búvárkodóknak, tanároknak és országjáróknak, sem a Várnegyed szerelmeseinek könyvespolcáról, de sajnos ez a széles érdeklődésre számot tartó, szép kötet nem került könyvárusi forgalomba. (Kiadó: Budapest Főváros Tanácsa V.B. Ingatlankezelési és Építési Főigazgatósága. Szerkesztő: Pereházy Károly.) CS. T. Folyóiratszemle Százéves a budapesti helyiérdekű vasút és villamosvasút (Városi Közlekedés, 1987. 6. sz. 287-366. !.). A folyóirat e tematikus száma cikkek, tanulmányok sorával emlékezik a jeles évfordulóra. Iványi Pál, Budapest Főváros Tanácsának elnöke köszöntő sorai és Zahumenszky József, a BKV vezérigazgatója bevezetője (287-291. I.) méltatják a városi közlekedés jubileumát, jelentőségét a város életében, felvázolják e két fontos közlekedési ágazat fejlődéstörténetét, legfontosabb eseményeit, s képet adnak a továbbfejlődés útjáról. Az 1968. január l-jétől megalakult immár egységes Budapesti Közlekedési Vállalat létrehozása, mely 1973. január l-jétől kiegészült a metróvállalattal, azt a felismerést tükrözi, hogy az elmúlt száz év egymásra ható városrendezési és közlekedési fejlődése megérlelték egy egységes rendszerelven működő, összehangolt tömegközlekedési hálózat és szervezet megalakítását. A fővárosban jelentősen megnövekedtek az utazási igények. A gyakori és kiküszöbölhetetlen térbeli és időbeli változások, a váratlan közlekedési és más események hatásának gyors megoldási