Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Oszlay István: „...örök időkre nyilvános kerttül tartandó fent”

Epületek, romok, műemlékek A S/igei római kori kőmaradványai­ról már csak a múlt szá/adi régészeti ku­tatásokról fönnmaradt hézagos beszá­molók tanúskodnak. Védelmi szerepe lehetett, ugyanakkor egyes kutatók föl­tevése szerint a Sziget hajdani északi csúcsánál híd s/elie át a Dunát, ennek megkövesedett pilléreit a/ Óbudai Ha­jógyár környezetében végzett folyam­szabályozási munkálatok tárták föl. A mai Margitszigeten nyoma sincs már a rómaiak emlékének. A magyar középkorban fontos szere­pe volt a Szigetnek, erről vallanak Árpád-házi királyaink oklevelei, vala­mint a föltárt építészeti emlékek. A Buda visszafoglalása idején készült metszetek ezen a területen már csak ro­mokat ábrázolnak. Többé-kevésbé meg­maradt a ferencesek kolostora, amelyet a bevonuló katonaság lőszerraktárnak és kórháznak használt. A szigeti romok történetét senki nem ismerte. ,,Hat he­lyen különféle épületromok látszanak; kettőből kitűnik, hogy valamikor temp­lomok voltak... Egyébiránt miféle épü­letek lehettek e romok, a/t a falak ma­radványaiból meghatározni nem lehet, az sem tudatik, kik voltak hajdan e Szi­get lakosai." így tudósít róla egv 1727-ből fennmaradt leírás. A XIII. sz. alapítású ferences temp­lom maradványait fölhasználva, József nádor 1796-ban a romok mellett építtet­te föl nyári kastélyát. A/ épületet 1928-ban a Póló-bár céljaira átalakították. A nemes vonalú egyemeletes kastély Buda­pest ostromakor pusztult el, de a feren­ces templom tömör falmaradványai ma is állnak. A domonkos apácakolostor romme­zejét az 1838-as árvíz után földkiterme­lés alkalmával találták meg. Többszöri régészeti föltárása remek leletanyagot eredményezett, igazolva középkori ok­leveleink egykori híradásait is. A premontrei kápolna alapfalai 1923-ban kerültek elő, s az épületet I u\ Kál­mán építész rekonstruálta. A marosvásárhelyi Bodor-féle zenélő­kút pompás másolatának helyreállítása műemlékvédelmünk jeles munkáját di­cséri. A szigeti hőforrás fölfedezése után épült Ybl Miklós alkotása, a Margit für­dő épülete. A háromhajós, bazilikás építkezésre emlékeztető lurdőpalota Ybl egyik legszebb remeklése volt. Bu­dapest ostromakor súlyos károsodás ér­te. Nem válik dicsőségére az akkori vá­rosvezetésnek, hogy maradványait 1958-ban lebontották. (K) Hévizek, fürdők, szállodák Természeti adottságainál fogva a Sziget ma is ideális gyógyhely. Hőforrásai­nak gyógyerejét már a rómaiak is hasznosították. Orvoslás folyt a Szigeten a kö­zépkorban is. 1563-ban a német Georg Wernher írt az itteni hőforrásokról, az 1700-as években Bél Mátyás földrajztudós. 1816-ban József nádor második fele­sége, Hermina, fürdőházat akart építeni a templom közelében lévő melegvíz­forrás fölé. 1861-ben Széchenyi István fia, Ödön, vizsgálta a szigeti forrásokat. Az itteni fürdőkultúra felvirágzása azonban a hévizek feltárásával, a kutak fúrá­sával vette kezdetét. József főherceg megbízásából Zsigmondy Vilmos bányamérnök 1866. decem­ber 21-én artézi kút fúrásába kezdett a Sziget északi végén felszínre szivárgó me­leg vizek helyén, és 1867. május 13-án 43,7 fokos, kénes hévizet lelt 118 méter mélységben. Ekkor kapott megbízást Ybl Miklós egy fürdőépület tervezésére. Ő aztán egész fürdőteleptervet készített, amiből 1869. május 14-ére megvalósult a Margit fürdő s mellette egy ivócsarnok. A Sziget fejlődésében és látogatottságá­ban fordulópont az 1900-ban elkészült szárnyhíd. Az 1908. évi XLVII. törvény­cikk alapján a Sziget köztulajdonba, s így a Fővárosi Közmunkák Tanácsa keze­lésébe került. 1912-ben egy, főleg külföldi tőkecsoportokból álló társaság, a Szent Margitsziget Rt. kapott koncessziót a termálvizek hasznosítására. A Palatínus strand már a Tanácsköztársaság ideje alatt is működött, a végle­ges strandfürdőt azonban, mely 1921 augusztusától fogadta a vendégeket, Schif­fer Miksa építette. A strandot először 1937-ben korszerűsítették, ekkor épült a jelenleg is működő hullámmedence; a termálmedencét kétszeresére bővítették, és több mint nyolcezerre növelték a férőhelyek számát. Csaknem a duplájára — 42 ezerről 70 ezer négyzetméterre — nőtt a strand területe is. A strandfürdő a Mar­git fürdő gyógylétesítményeinek láncolatához kapcsolódott, csak később ékelőd­tek közéjük más létesítmények. A Nemzeti Sportuszoda (ma tervezőjének s egy­ben hazánk első olimpiai bajnokának, Hajós Alfrédnak a nevét viseli) 1930-ban épült. Először csak a fedett rész készült el, majd 1937-ben a nyitott versenyuszo­da három medencéje a tribünökkel és napozókkal. Biztonságosabb vízellátása érdekében 1935-ben új kutat fúrtak a közelben, amelyből a vártnál jóval mele­gebb, 69,5 fokos hévíz tört fel. Az 1929. évi XVI. törvénycikk a Margitsziget egész területét gyógyhellyé nyil­vánította, megerősítve ezzel a Margit fürdő 113.080/1886. VI. sz. gyógyfürdői minősítést. A Margit fürdő fénykorát a húszas években élte, amikor éves átlag­ban a vendégek száma elérte az 50 ezret. A fürdő és a csatlakozó szállók ellátásá­hoz a negyvenes évek elején már nem volt elegendő az I. sz. kút vize; 1942-ben új kutat fúrtak, és 502 méter mélyből 43 fokos vizet hoztak fel. A gyógyfürdőhöz tartozott a Palatínus Szanatórium 40 szobával, 31 termálfürdőszobával, hidrote­rápiás, elektroterápiás és gyógytornaosztállyal; a Palatínus Nagyszálló 200 szo­bával; a Hotel Margaréta 50 szobával; a Hotel Dahlia 60 szobával és a Villa Flo­ra 10 szobával — összesen 532 ággyal. A fürdő tulajdonosa a Fővárosi Közmun­kák Tanácsa, bérlője pedig a Palatínus Park Rt. volt. A gyógyfürdőt 1935-ben csaknem 24 ezren látogatták; a szállónak ugyanekkor 1685 belföldi és 3198 kül­földi vendége volt. A felszabadulás után a Gazdasági Főtanács 1284/1948.sz. határozata a Mar­gitszigetet 1948. június 17-én a székesfőváros tulajdonába adta. A Margit fürdő és a Palatínus strand 1949. január elsejével került a Fővárosi Fürdőigazgatóság kezelésébe. A fürdőt — a háborús károk, továbbá a későbbi vandál pusztítások miatt — 1960-ban lebontották. A szigeti kutak az 1950-es évek elején a Fővárosi Távfűtő és Hévízszolgáltató Vállalathoz kerültek. A hévízfűtés nem vált be. A Fővárosi Tanácsnak a gyógyvizek védelméről hozott 1963/212. sz. vb­határozata alapján a Fővárosi Távfűtő Művek 1970. június 30-án visszaadta a margitszigeti hévízkutakat és gépházakat a Fővárosi Fürdőigazgatóságnak. A Margit fürdő helyén 1979-re felépült a Thermal Gyógyszálló. A megnöveke­dett vízigények szükségessé tették egy negyedik kút fúrását is; erre 1978-ban ke­rült sor. A Thermal-szálló gyógyászati részlege a Sziget déli végén lévő II. sz. kútból távvezetéken kap minősített gyógyvizet, ami feltétele gyógyszállói műkö­désének. DR. BECK BÉLA 30 A SZIGET

Next

/
Thumbnails
Contents