Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Oszlay István: „...örök időkre nyilvános kerttül tartandó fent”

arculatát. Mégis, a rendezési terv mintha megfeledkezett volna e körülményrőt. — Érthetetlen ez a feledékenység. Ha nem küld meghívót a Sziget-vitára a Városszépítő Egyesület, magáról a rendezési tervről sem tudnék sokat mondani. Az ankéton dr. Radó Dezső vitaindítója és a három előadás mintegy másfél óráig tartott, de az a kifejezés, hogy termálvíz vagy gyógyvíz, egyszer sem hangzott el. Enyhén szólva ezt is furcsállottam. Az volt a legfőbb téma, hogy a Szigeten száguldoznak az autók, túl sok gépkocsi kapott behajtási engedélyt, s még több a jogtalan behajtás, amit a magam személyes tapasztalatai nem igazolnak. A lakosság fegyelmezetlenségének, a hatóságok következetlen engedékenységének ellenpéldájaként Radó úr azt hozta fel, hogy annak idején Churchil nem tudta elintézni, hogy a hivatalos látogatásra érkező Eisenhower elnök magával hozhassa kutyáját a Szigetországba, mert a brit törvények tiltják. Mint nálunk a margitszigeti behajtást. Én azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy ha a Temzén ilyen sziget lenne, mint a Margitsziget, amelynek az északi végén több, 40 fokos termálvizet adó kút, a déli végén pedig még értékesebb, 70 fokos termál- és gyógyvizet adó kutak vannak, akkor biztos nem fordult volna elő, hogy egy ilyen rendezési tervet úgy küldenek előzetes vitára, hogy ezt a tényt elbagatellizálják. Van egy csodálatos szigetünk, ami természeti adottságainak köszönhetően alkalmas (volna) gyógyhelynek, de ott minden mást csinálnak, csak a gyógyászatot tiltják ki, a vizet pedig el kell vinnünk máshová. Mind a Margit hídon, mind az Árpád hídon megépült e célból a távvezeték. Nem hiszem, hogy ez másutt előfordulhatna. Jó példáért nem kell messzire mennünk, itt van Pöstyén, micsoda remek gyógyhely lett belőle, amióta felépült ott a négy új gyógyszálló. Kétségtelen, a hazai hasonló gyógyászati helyek elsősorban a nyugati vendégek valutás szállásai, üdülő- és pihenőhelyei. Ha csupán ezért tiltjuk újabb szigeti gyógyszállók építését, akkor soha nem éljük meg, hogy fele részüket a hazai közönség is látogathassa. Nem szabad a fővárosi fürdők helyzetéből kiindulni, hiszen évtizedek óta csupán egyharmadát fizettetjük meg a lakossággal, mint amennyibe ténylegesen a jegy kerül. Ezért mennek tönkre a fürdők; feléljük valamennyit, mert nincs miből rendben tartani és fejleszteni őket. — Tehát ön annak a híve, hogy újabb gyógyszálló épüljön a Margitszigeten. — Nemcsak egy! Örömmel látnék, például, a Palatínus mellett egy gyógyszállót, és annak is örvendenék, ha a Thermal mellé egy másikat építenének. Pártolnám a szigeti gyógyfürdők láncolatát megteremtő szándékot. — Ha nem tévedek, ön most a József főherceg 1867-es ,,világfürdő" tervére gondol, vagy legalábbis annak mai lehetséges adaptációjára. — Igen, arra, ahogy ezt a nagyszerű ideát Ybl Miklós megrajzolta margitszigeti fürdőteleptervében. Egyébként most állítottuk össze munkatársaimmal A fővárosi fürdők 75 éve című könyvet, melyben feketén-fehéren bebizonyítjuk, hogy a városatyák nagyon is következetesen törekedtek erre, és csak az elmúlt évtizedben feneklett meg a szigeti gyógyszállók ügye. Magyarországnak csupán egyetlen természeti kincs tekintetében van világelsősége. Ez a termálvízvagyonunk. És ebben is Budapestet illeti meg az első hely. — A szakemberek szerint a Szigeten már csak a zöldterület, illetve más intézmények rovására tehetne helyet találni szállodaépítésre. Milyen területek beépítésére gondol? — Nem lenne tisztességes, ha most neveket említenék, ugyanis jó néhány olyan intézményt és létesítményt fel tudnék sorolni, amelyik igazán nem ide való. A Thermal-szálló közelében három nagy füves térség is van, ezeket sem kellene éppen focizásra használni. Egyébként is, a gyógyszálló közelében csendet és rendezett környezetet kellene végre teremteni. Csak a szigeti környezetbe illő épületeket, szolgáltató létesítményeket hagynám meg. — A Szigeten van jó néhány ,,felesleges" épület, közülük több zártkörű klub vagy vendégház. Indokolt-e, hogy éppen itt működjenek? — A zártkörű klub intézménye szerintem nem idegen a Sziget hagyományaitól. A magyar közéletben mindinkább kialakulóban van az a fajta közösség, ahol csak bizonyos, meghatározott érdeklődési körű, foglalkozású emberek találkoznak. Elvileg nem vagyok ellenük, noha ezekben az épületekben közösségi érdekeket szolgáló, kulturált vendéglátóhelyeket is el tudok képzelni. A jelenlegi ellátáskiszolgálásszegényes, a „pavilonosok", a maszek bódésok és alkalmi étel-ital árusok hogyan is lehetnének utódai a híresen jó Spolarich vagy a Márkus-féle vendéglőnek, a Flóris cukrászdának meg a régi Casinónak. — Az állampolgárokat sehonnan sem szabad kirekeszteni, különösen nem közterületről. Kié tegyen tehát a Sziget, s milyen célokat szolgáljon? A rendezési terv azt sugallja, tegyen a pihenés, a sport, a kulturált szórakozás és kikapcsolódás bi-Dr. Radó Dezső kertészmérnök húszegynéhány esztendeig hivatásos környezetvédő volt: igazgatóként ő irányította a Fővárosi Kertészeti Vállalatot. Nyugdíjba vonulása ezen csak annyit változtatott, hogy immár önkéntesként — és mint a Budapesti Városszépítő Egyesület alelnöke — szolgálja a fővárosi parkok, ligetek, természeti értékek védelmének ügyét. Könyvei, cikkei és megnyilatkozásai elkörodalma. És szolgálja, természetesen, az idegenforgalmat is. — Mindegy, hogy kié a Sziget, kihez tartozik. Aki odamegy, aki használja, akinek csak valamilyen köze van hozzá, tartsa tiszteletben eredeti rendeltetését, és ne akarjon mást csinálni. Ne a rendeletektől vagy büntetésektől várjunk üdvözítő megoldást, hanem feladataihoz illően próbáljunk vele együttélni. Ami mindenkié — az senkié. Szerencsénk van, a fővároshoz tartozik még a Hajógyári-sziget meg a Csepel-sziget is. Lehetőségünk adódik tehát különbséget tenni, melyiket miként hasznosítjuk. A Hajógyári-szigeten nincsen forrás, nincs fúrt kút, nincs gyógyvíz; a Margitszigeten mindez megvan, tehát itt kell hasznosítani. Erre kötelez a hagyomány is. Az ásványvíz-palackozó ügyében csak annyit: a világon ez mindenütt szervesen kapcsolódik a termálvíz-hasznosításhoz. Franciaországban, ahol mintegy félezer gyógyüdülőhely van, s óriási a hazai és a külföldi idegenforgalom, az ásványvíz- és gyógyvízpalackozásból nagyobb devizabevételük származik, mint a gyógyidegenforgalomból. Óriási jelentősége lehetne idehaza is, de mi még koránt sem törődünk vele, hogyan kellene hasznosítani e nagyszerű adottságokat. — A rendezési terv az ön által előbb említett együttélés feltételeit kívánja megteremteni. így látja ön is? — A rendezési tervből én nem ezt olvastam ki. A Szigeten napjainkban meglehetősen nagy a rendetlenség. Meg merném kockáztatni azt is, hogy — bár részben ismerem és tisztelem is a terv készítőit és a közreműködőket — amit papírra vetettek, az csupán a jelenlegi állapotok valamiféle leírása akar lenni. És a mostani állapotok „konzerválására" törekszik. Nem tudom, mit akar elérni, nem egyértelmű a célkitűzések megfogalmazása. Tehát mint rendezési tervet nem tartom elfogadásra alkalmasnak. A fák és a növényzet védelme rendkívül fontos kötelességünk, de nem lehet mindent ennek a célnak alárendelni. A Margitszigetet élő szigetté kell varázsolni. Ez nem azt jelenti, hogy ami most nem odaillőnek tetszik, azt holnap meg kell szüntetni vagy ki kell telepíteni. Fontosabb, hogy belátható időn belül, fokozatosan elérhessük a kiszemelt szép és okos célokat. telezettségről, nagy elszántságról tanúskodnak. A Margitsziget rendezési tervét megvitató társadalmi fórumon — melyet az egyesület környezetvédelmi csoportja szervezett — kritikus hangvételű előadást tartott. — Hogyan szerzett tudomást a Sziget rendezési tervéről? — Véletlenül. Tavaly nyáron is feltűnt nekünk, hogy zsibárusok lepik el a Szige-Legyen közterület! 26 A SZIGET