Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Oszlay István: „...örök időkre nyilvános kerttül tartandó fent”

tet, továbbá, hogy a tilalom ellenére százával hajtanak be gépkocsik. A Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságának munkatársaival közöltük aggályainkat. Ezen a megbeszélésen tudtuk meg, hogy készülőben van a Sziget rendezési terve. Az egyesületben nagy mozgolódás támadt, már csak azért is, mert a Sziget valamilyen formában nálunk mindig napirenden van. Fórumot szerveztünk, amelyre meghívtuk Schömer Andrást, a Városrendezési és Építészeti Főosztály helyettes vezetőjét is, aki előadást tartott, ismertette a Fővárosi Tanács elképzeléseit. Mi is elmondtuk észrevételeinket. Sajnos nem lehettünk egyenrangú vitapartnerek, ugyanis a rendezési tervjavaslatot nem ismertük részletesen. A főbb tervrajzokat a helyszínen kiszögezték, azokból meg az előadásokból szereztünk ismereteket a tervezők elképzeléseiről. — A kapott információk alapján milyen kép alakult ki önben a rendezési tervről? — Az előadók hangsúlyozták, a terv fő célkitűzése, hogy a Sziget legyen közterület. Ezzel mi fenntartás nélkül egyetértünk. Megvalósítása azonban nem is olyan egyszerű, a Szigeten sokféle érdek van jelen, s a tervjavaslat túlságosan is elfogadja a kialakult helyzetet. Számos esetben megegyezést javasol, noha éppen nagyobb erélyre és világosabb megfogalmazásra volna szükség. — Mivel nem értenek egyet? — A mi álláspontunk végtelenül egyszerű, nem igényel pénzt, sőt, azt tekintjük kedvezőnek, ha a beruházóknak nincs sok pénzük, mert akkor legalább megmenekülnek a zöldterületek a beépítéstől. A főváros lakosságának érdekét ugyanis előbbrevalónak tartjuk az idegenforgalmi ábrándoknál. Mert vannak, akik úgy képzelik, hogy megmentik a népgazdaságot, ha szállodát — szállodákat! — építenek a Szigetre. A Főkert igazgatójaként végig kellett szenvednem, hogy a Thermal-szálló építésekor tizenhét gyönyörű, életerős fát kivágtak. Akkor 27 illetékes szerv nyilatkozott az ügyben, 26 egyetértett vele s a szálloda telepítésével. Három évvel ezelőtt kezembe került egy újabb „merényletterv": szálloda az úttörőtábor helyére. Ha az felépülne, kialakulhatna ott egy idegenforgalmi rezervátum, mely — egy kicsiny réteget kivéve — nem tiltó táblákkal, hanem áraival tartaná távol a főváros lakosságát a Sziget egyik szép zugától. Ha nehéz helyzetben van a gazdaság, ha adósságaink vannak, ne úgy próbáljunk egyenesbejönni, hogy kiárusítjuk legszebb parkjainkat, zöldterületeinket. Annak idején — sokakkal együtt — ezért emeltem szót a tabáni gyógyszálló építése ellen is. Az az ügy, szerencsére, abbamaradt. Botorság volna azt feltételezni, hogy a gyógyfürdők fejlesztése ellen vagyok, merthogy elutasítom a szigeti szállodaépítés tervét. A Margitsziget közterület — e jelszóval tiltakozunk minden olyan létesítmény ellen, ami nem a legszélesebb közösséget szolgálja. Volt jó néhány, és épült újabban is egy-két zártkörű klubház, vendégház. Akinek joga van építkezni, annak joga lesz gépkocsijával behajtani is. Indokolatlanul nagyok az elkerített területek, esztétikailag bántó s egyben sértően zavaró a sok kerítés — a közparkban. Itt a honvédségnek sem lehetnének előjogai, az ilyesmi visszatetszést kelthet, és visszahat magára az intézményre is. A Sziget területének negyedét intézmények foglalják el, a maradékot meg kellene hagyni a lakosságnak. Tiltakozunk újabb zártkörű létesítmények ellen, mert ki tudja — kinek lesz erkölcsi joga? — megállítani ezt a folyamatot, ha már egyszer rossz példa teremtődött. Szükség volna arra is, hogy a nem ide való bérlők kitessékelésére erélyes határozat szülessék; a felszabaduló épületeket pedig a szigeti ellátásszolgáltatás terén kellene hasznosítani. — A szállodaépítés mellett a fórumon parázs vita kerekedett a szigeti közlekedésről, különösen a gépkocsibehajtásról. A rendezési tervhez készült felmérés szerint jelenleg 301 gépkocsinak van behajtási engedélye, s mivel nem egyszerre járnak, ez a szám nem látszik olyan soknak. — Ez nem fedi a valóságos helyzetei. A SZIGET 2i